Ha olyan játékról van szó, melyben a főszerep a dobókockáké, az első aggodalmam az szokott lenni, hogy túl nagy szerep jut a szerencsének. Amivel talán kevésbé lenne problémám, ha szerencsés kezem lenne, de sajnos inkább az a jellemző, hogy négy kockával bármikor képes vagyok négy egyest bedobni. De örömmel jelenthetem, hogy a Dice Throne: Season Two ugyan kockajáték, ráadásul az aszimmetrikus fajtából, mégsem éreztem azt egyszer sem, hogy Fortuna szúrt volna ki velem. És bár rendszeresen veszítek benne (értsd: eddig egyszer sem nyertem), mégis jól szórakozom vele.

Dice Throne: Season Two

  • Partner/kiadó: Roxley Games
  • Tarsasjatekok.com adatlap
  • Típus: kompetitív
  • Játékosok száma: 2-6 fő
  • Játékidő: átlagosan 20-40 perc
  • Korcsoport: 8+
  • Nehézség: 2,13/5
  • Ajánlott fogyasztói ár: a kiadó odaláról 89 dollár, nagyjából 25 300 forint

A Dice Throne második „évada” járt nálunk, a roppant igényes és igen méretes dobozban nyolc, egymástól merőben eltérő hős lakozik. A külsejét illetően könyvre hajazó tárolóban mindenki külön rekeszben, saját inzerttel rendelkezik; valamennyien egyedi karakter- és képességlappal, kockákkal, tokenekkel és kártyapaklikkal. Utóbbiaknál ugyan van egy tíz-tizenöt lapnyi „átfedés”, de ettől eltekintve teljesen eltérő karaktereket kapunk.

A körök során felváltva kerül sor a játékosokra, az első játékos kezdeti lépéselőnyét valamelyest kompenzálva a játék kezdetén ő nem húz lapot és nem kap harci pontot (Combat Point, CP), de ezt leszámítva mindig ugyanaz a menetrend. Kezdésnek jár egy CP és húzunk egy lapot, de fontos kikötés, hogy a forduló végére hatnál több sosem lehet kézben; majd a kör eleji hatások lebonyolítására kerül sor (pl. vérzés, egyéb átkok). Ezután következik az első fő fázis, mikor a megfelelő kártyákkal fejleszthetjük karakterünk képességeit vagy CP-ért cserébe eladhatunk párat, de ugyanezekkel a lehetőségekkel sor kerül egy második fő fázisra is a harc után. A kettő között viszont ott a játék húsa, lényege és magja, a küzdelem.

Kocka Kombat

A harc a kockák segítségével zajlik: a hatoldalú alakzatok mindegyik lapján egy ikon és egy hozzárendelt szám szerepel, ezekből kell összeállítanunk a karakterlapunkon szereplő támadásoknak, trükköknek megfeleltethető kombinációkat. Ha nem sikerül elsőre az áhított kombó, akkor sincs baj, a jobb eredmény reményében összesen három alkalommal bármelyik kockát újradobhatjuk. Ha elégedettek vagyunk az állással, ellenfelünknek lehetősége van még egy (vagy több) kártyával „belenyúlni”. Ezzel lehetőséget kap arra, hogy gyengítse vagy akár teljesen tönkretegye a támadást, úgy, hogy használhatatlan kombinációt alkot, de az általa a kijátszott lapokra persze hasonló módon mi is reagálhatunk. Ha már senki sem manipulálja a kockákat és maradt még alkalmazható kombináció, akkor azt bevethetjük a karakterlapon leírtak szerint, máskülönben nem történik támadás és ellenfelünk következik. 

Az esetek többségében a támadással a mindenféle hatások mellett valamilyen sebzés is jár, ami ellen ellenfelünk kockadobással védekezhet (akadnak kivételek), ahol szintén adott a lehetőség mindkét oldalon az eredmény befolyásolására. Egyéb esetekben valamilyen hatást kell érvényesítenünk, ami lehet pozitív, negatív, maradandó vagy egyszer használatos is: minden esetben tokennel jelöjük az érvényben levőt. Ezeknek tárháza roppant széles, karakterenként változik, és felsorolni elég hosszas lenne, de hogy csak párat említsünk: az elátkozott kalóz puskaporos hordójánál például egy kockadobás határozza meg, hogy az felrobban, nem történik semmi, vagy átadható másnak; a szeráf repülése felhasználható védekezésre vagy kivédhetetlen sebzés okozására is; a vámpír a „vér erejét” használhatja fel négy különböző cselekvésre, köztük saját maga gyógyítására is.

Isten nem játszik kockával

A karakterek kiismerése a játék egyik legfontosabb része, a más játékokból, médiából ismert és bejáratott archetípusok képességei az alkalmazott mechanikákat tekintve ötletesek, változatosak. Támadásaik és trükkjeik az adott harcost tükrözik, azt adják, amit az ember elvárna a tematikájuk alapján, de ami talán a legfontosabb: merőben eltérnek egymástól. A játékmenet elképesztően pörgős, áramvonalasított, egy kis gyakorlás után alig tart egy-két percnél tovább egy kör, melyet nem kell passzívan szemlélnie senkinek, a kockamanipuláció és a védekezés is elfoglaltságot jelent. Továbbá számos variációban játszható, 1v1, 1v1v1,2v2 vagy 2v2v2 felállás is éppen olyan jól működik, de egyéb játékmódokat is letölthetünk a kiadó honlapjáról, a szabályok alapvetően nem változnak. 

A végére meg már csak hab a tortán, hogy az egészet roppant igényesen prezentálva kapjuk, rengeteg egyedi elemmel, kiemelkedő minőségű komponensekkel. Az egyetlen dolog, ami miatt néhányan talán úgy érezhetik, hogy ez mégsem az ő játékuk, az a direkt konfrontatív mivolta; ugyan nincsenek benne olyan trükkök, amik miatt véglegesen megorrontana az ember a másikra, mégiscsak közvetlen támadásról/védésről van szó. Ennek ellenére azt mondom nekik is, hogy ha van lehetőség rá, legalább egy próbát tegyenek, veszíteni legföljebb azt a fél órát veszíthetik.

(A tesztpéldányt köszönjük partnerünknek, a Roxley Gamesnek!)

Társasjátékos hírekért kövesd a rovat Facebook-oldalát