A most következő tartalmat kizárólag felnőtt nézőinknek ajánljuk.
Tulajdonképpen már ezzel az írásos figyelmeztetéssel megalapozza a hangulatot a The Punisher: Az utolsó célpont, amikor pedig néhány képkockával odébb egy aranyos bácsi még aranyosabb kutyáját a kamion elé vetik a huligánok, akkor minden kétséget kizáróan bebizonyosodik, hogy a gyenge idegzetűek jobb, ha kihagyják a Megtorló-minifilmet.
A sztori azzal indul, hogy Frank Castle edzeget, olyan Frank Castle-ös módon, merthogy a tenyeréből csöpög a vér és láthatóan kezd cafatokra menni a húzódzkodástól. Közben az ép esze is fogytán van, mindenféle hallucinációk kísértik, és egyre kevésbé képes megkülönböztetni a betörő emlékeket a valóságtól. És amikor már épp úgy döntene, hogy a családja nélkül és ennyi bűnnel a háta mögött talán nem is érdemes élnie, betoppan az életébe… nem, nem egy új szerelem, hanem egy maffiacsalád kerekesszékhez kötött matriarchája, aki épp úgy ég a bosszúvágytól, mint ő maga. Márpedig ezt jól tudjuk, hogy mekkora szó.
Frank legnagyobb harca persze mindig is önmagával volt és lesz, de ez a Ma Gnucci sem tűnik egy könnyen megoldható problémának, a nőnek ráadásul ugyanúgy nincs veszítenivalója, mint neki, mert tőle is elvették a legfontosabbat: a családját. Nem nehéz kitalálni, hogy Frank volt az, aki egyesével levadászta a szeretteit, miután megtudta, hogy a Gnucci-família keze is benne volt a felesége és családja könyörtelen lemészárlásában. Most viszont a nő számára jött el a bosszú ideje, vérdíjat tűzött ki Frankre, ezért hamarosan lényegében az összes rosszarcú a környéken az ő fejét akarja majd elhozni. Innentől kezdve pedig non-stop törnek majd a nyakak, ropognak a csontok, vér fröccsen minden irányba, antihősünk pedig egyszemélyes hadseregként úgy gázol át New York lepukkadt, káoszba fulladt városrészén, hogy tökéletesen értelmet nyer a film előtti írásos figyelmeztetés. Közben pedig megment egy aranyos kislányt és bosszút áll az idős bácsi pudlija miatt is. Most komolyan, ezek tényleg nem látták a John Wicket?
Ami jó:
-
Jon Bernthal egy
nagyon szakállas, a szokásosnál is szűkszavúbb Frank Castle-ként tér vissza a
Disney+ kínálatába, és a karaktere ugyanolyan brutális, kíméletlen, bosszúálló, szexi és mentálisan romokban heverő, ahogyan azt már megszokhattuk. Le se tagadhatná a színész, hogy lubickol a PTSD-s tengerészgyalogos szerepében, akinél általában csak két véglet létezik: vagy épp lelkileg teljesen összeomlani készül, vagy könyörtelen profizmussal mészárol le több tucatnyi embert.
- A különkiadás ízig-vérig Frank Castle: háborús rémképek, önpusztítás és „büntetés" ezerrel, ami persze csakis a bűnösökre irányul, sosem az ártatlanokra. Lényegében egy Punisher-gyorstalpalót kapunk, vagyis aki nem ismeri a karaktert, az most 48 perc alatt tényleg képbe kerülhet vele. Az már más kérdés, hogy a rajongóknak gyakorlatilag semmi újat nem tartogat a film.
- Bár a Daredevilben és a saját spin-offjában legalább annyira erősek a kulcsfontosságú karakterpillanatok, mint a bunyós részek, itt most egyértelműen az explicit zúzda irányába billen el a hangsúly. Megkockáztatom, hogy a tollas jelenet az egész különkiadás csúcspontja, a fináléra pedig természetesen az elmaradhatatlan halálfejes golyóálló mellény is előkerül.
- Ma Gnucci ugyan fájóan keveset szerepel, de amikor szerepet kap, akkor egyértelműen uralja a képernyőt: Judith Light-nak tagadhatatlanul jól áll a The Punisher-képregények egyik legelborultabb és leggroteszkebb mellékkaraktere.
- Még ha csak egy rövidke időre is, de Punisher plátói szerelme, az újságírói Karen Page is feltűnik a színen, Deborah Ann Wolt és Bernthal között pedig még mindig iszonyúan jó a kémia.
Ami nem jó:
- Kevés a kötőanyag. A megjelenési dátumot tekintve okkal feltételezhetnénk, hogy a különkiadás esetleg magyarázatot ad majd arra, hogy hol a fenében van Frank Castle a Daredevil: Újjászületés második évadában, igaz? Csakhogy ez nem történik meg. Talán érintőlegesen, de közvetlenül biztosan nem. Aztán okkal gondolhatnánk azt is, hogy átvezetőként szolgál a Pókember: Vadonatúj naphoz, de ezt sem kapjuk meg. Az utolsó célpont tulajdonképpen ugyanúgy lehetne a netflixes sorozat két évada közötti áthidaló történet, mint egy mostani sztori.
- Apropó, sztori. Na igen, az eléggé a minimumra van tekerve, jobban mondva, nincs igazán kibontva. Azt tudjuk, hogy Ma Gnucci vérdíja miatt Frankre pályázik az összes rosszfiú a környéken, gyilkológépünk pedig ennek hatására beindul, mint egy emberi húsdaráló, ám épp hogy elkezdődik a történet, gyakorlatilag már véget is ér, és emiatt könnyen olyan érzésünk lehet, mintha egyetlen mozdulattal vágták volna félbe.
- Bár az akciójelenetek többsége elég jól el lett találva, akad egy látványos kivétel. Amikor Frankre rászabadulnak a fejvadászok, ő pedig beleveti magát a harcokba, akkor Jason Statham Crankjét idéző, túlpörgetett, „hiperaktív" bunyókat kapunk, ami persze nem néz ki rosszul, de sehogy sem illik bele a megszokott, földhözragadt Frank Castle-féle hentelésekbe.
Végítélet
Tegyük a szívünkre a kezünket: a The Punisher: Az utolsó célpontnak olyan túl sok értelme nem volt. Persze mi, Frank Castle-rajongók naphosszat el tudnánk nézni Jon Bernthalt a Megtorló szerepében, és akár egy szerelmeslevélként is felfogható a történet, de azért mégsem az igazi. Ennek az oka pedig egészen prózai: egész egyszerűen nem tudni, mi célból született. Picit olyan, mint egy Megtorló-sűrítmény, ami jól fogyasztható és nagyjából ott van benne a lényeg, csak azt nem értem, mégis miért érdekelne valakit a fülszöveg, ha már az egész könyv megvolt neki? A különkiadás gyakorlatilag az égvilágon semmi újat nem ad hozzá az eddigiekhez, és miközben a The Punisher-sorozat tulajdonképpen a PTSD egyik legpontosabb popkulturális ábrázolása - és az egyik legszóraktatóbb is egyben -, addig a film első fele és talán még maga Jon Bernthal is túlzottan ráfeszül Frank lelki szétcincálására. Bár a The Punisher: Az utolsó célpont mindettől függetlenül persze teljesen nézhető, még inkább megerősíti azt, amit már korábban is tudtam: Franknek nem háromnegyedórás különkiadásokra, hanem egy egész estés mozira lenne szüksége.
Pontszám: 6,5/10
Borítókép forrása: Marvel Studios
