A The Witcher 3: Wild Hunt azért is vált akkora klasszikussá, mert ritka módon nemcsak egy hatalmas nyílt világot adott a játékosoknak, hanem minden zugát valódi történetekkel töltötte meg. Miközben Geralttal Ciri nyomában lovagoltunk a háború sújtotta vidéken, szinte minden mellékküldetés egy önálló novellának érződött, tele emberi sorsokkal, nehéz döntésekkel és olyan erkölcsi dilemmákkal, amelyekben ritkán létezett egyértelmű jó vagy rossz választás. A játék világa nem díszlet volt a kaland körül, hanem maga is szereplővé vált: élő, hiteles és emlékezetes hellyé, ahol még a legutolsó eldugott kis faluban vagy egy erdő mélyén is fel lehetett fedezni valami érdekességet. Számomra a The Witcher 3 mindig is azért volt annyira emlékezetes, mert rendkívül mély, összetett és remekül megírt mini-történetek színesítették a világát.
Talán ezért gondolnak rá ma is sokan nosztalgiával. Nem a látvány vagy a térkép mérete maradt meg leginkább az emlékezetben, hanem azok a csendes esték Novigrad utcáin, a szélfútta skelligei sziklák, vagy egy-egy mellékszereplő története, amely váratlanul mélyebb nyomot hagyott, mint sok teljes játék fő cselekménye. A The Witcher 3 megmutatta, hogy egy szerepjáték lehet egyszerre grandiózus és személyes, és éppen ettől lett egy egész generáció meghatározó élménye. Számotokra mit adott ez a kult-klasszikus?
További videós tartalmaink: PC Guru YouTube
Borítókép forrása: Steam
