Egy esős szeptemberi reggelen belépek az IP West irodaház ajtaján, hogy saját szememmel lássam, hogyan veszik fel az új Tini nindzsa teknőcök magyar hangjait az SDI szinkronstúdióban. A magyar szinkron egy időben legendásnak számított, mára azonban kissé megkopott a híre, legalábbis elég sok film és sorozat esetében ajánlják a szakik, hogy eredeti nyelven, feliratos formában tekintsék meg őket az érdeklődők. Jómagam nagy szinkronrajongónak számítok, a Shreket vagy a régi Eddie Murphy filmeket biztos, hogy sosem tudnám végigülni angolul, mert hiányozna nekem a sok hazaszóló poén és kreatív, okos módosítás, amik mind jellemzik az igényes magyar hangsávokat. Persze csak az igényeseket -- és bizony a Tini nindzsa teknőcöké ilyen.
„Tini nindza harci teknőc!”
A Nickelodeonon futó új animációs sorozatról már volt banner a PC Guru Online-on is, mivel pedig a szerkesztőség tagjai szeretik a szórakoztató geek mesefilmeket, körünkben is népszerűnek számítanak a reneszánsz festőkről elnevezett teknőcök -- bizony, Leonardo, Raffaello, Michelangelo és Donatello nem zöld páncélban látták meg a napvilágot, mielőtt valaki erre gondolna. Ezért is kapva kaptunk az alkalmon, hogy ellátogathatunk a sorozat évadzárójának szinkronfelvételeire, és nemcsak végigülhetjük a technikailag és kreatív rendezés szempontjából is érdekes munkafolyamatot, de még a hangokat adó színészekkel is válthatunk pár szót. Már most felhívom a figyelmet, hogy spoilerezni nem fogunk!
Készül a magyar szinkron (balra Szabó Máté, jobbra Bolba Tamás)
Már az épületbe érve észrevettem, hogy a szinkronstúdió légköre egyáltalán nem olyan szigorú vagy tekintélyes, mint az ember gondolná. Épp ellenkezőleg: a pultban ücsörgő recepcióslánytól kezdve a találkozót intéző marketingesen át mindenki kedves és laza, és akkor még be sem léptem magába a stúdiószobába, ahol igen impresszív technikai felszerelés és egy hangszigetelt szoba fogad. Előbbi mögött ül a szinkronrendező és a hangmérnök, az üvegfallal elszeparált helységben pedig a színészek állnak a mikrofon mögött. A folyamat látszólag egyszerű: egy feléjük fordított tévén megy az angol nyelvű rajzfilm, ők pedig olvassák a szöveget, de persze karakterbe bújva, ami kívülről nézve igen vicces látványt nyújt.
Bolba Tamás és Szabó Máté arca gumiszerűen átalakul minden egyes mondatnál, ez alatt pedig a rendező és a vágó folyamatosan ellenőrzi a szöveget, amit nem mellesleg a ’98-as Humorfesztivál győztese, a helyszínen végig ott lévő Kövesdi Miklós fordított. A színészek és a fordító közti barátságos civódás különös ízt kölcsönöz a látogatásnak, érzem, hogy több éves barátság és munkakapcsolat van közöttük, ami már olyan szoros, hogy szinte alig ismer határokat. Ennél fogva nincs olyan pillanat vagy szünet, amit ne viccelnének el, a hangulat pedig állandóan a tetőfokon van.
Miért olyan Zúzó, amilyen?
Jómagam nem a teljes felvétel idejét töltöm a stúdióban, Bolba és Szabó után még Vass Gábort hallgatom meg, akinél talán nincs ember a Földön, aki gyűlöletesebb robajjal tudná dörögni azt a nevet, hogy Szecska mester. A felvételeket követően a kinti, ebédlőnek használt kis pihenőben ülünk le, ahol Bolba Tamással és Kövesdi Miklóssal beszélgethetünk. Bolba nagyon jó kedélyű ember benyomását kelti: kedves, közvetlen, és ami talán a legfontosabb, őszinte. Nem kérkedik, nem nagyzol, csak válaszol, szép, kerek mondatokban, néha bele-belekezdve egy érdekes anekdotába. Arra a kérdésre, hogy mit gondol a modern animációs filmekről, azt feleli, hogy szerinte egy teljesen felgyorsult életet tükröznek. Régen minden lassabb volt, tovább tartott, de éppen ezért a munka minősége is magasabb szintet üthetett meg.
Bolba Tamás őszinte, kedves, bőbeszédű fickó -- tehát
tökéletes interjúalany
Ma minden azonnal kell, gyorsan, hamarjában, ám ez nem jelenti azt, hogy a teljesítmény is javult, sőt, káosz és fejetlenség uralkodik a világban, annak ellenére, hogy a technikai eszközök megvannak ennek kiküszöbölésére. Talán az emberek nem gyorsultak együtt a világgal, gondolom magamban, és bízom benne, hogy ő is egyetért. A szinkronmunka szórakoztató voltáról úgy gondolja, hogy befolyásolja a szinkronizált anyag jellege: a szinkronszínész is színész, ha már belejött, igyekszik azonosulni a karakterrel, s ha a film egy dráma, akkor azért kicsit más a helyzet, mint egy könnyed Tini nindzsa teknőcök esetében. A rajzfilmek és a renderfilmek között szerinte nincs igazán különbség: az a fontos, hogy legyen mögöttük mondanivaló. És nem, nem játszik videojátékokkal, saját bevallása szerint nem köti le az ilyesmi.
A szinkronok egykori legendás minőségének általános romlásáról úgy tartja, az ipar az egyik első számú ludas. A fizetések alacsonyak, az új tehetségek nem tudnak kiforrni, nem is igen keresik ezt a fajta munkát, mert ma már komoly szinkronszínészet sincs, csak épp ráérő haknisok.
Kövesdi Miklós Bolba távozása után huppan le a kanapéra. Első pillantásra humoros fickónak tűnik, válaszai élénkek és harsányak. Nem én kérdezek, hanem a PR-os kolléga, Spenger Dávid, akit láthatóan nagyon érdekel a külföldi szövegek fordítása. Miklós szerint ez a szakma egyébként tipikusan olyan, ahol az a jó, ha nincs visszajelzés: ha az emberek elégedettek a fordítás minőségével, akkor egyszerűen tudomásul veszik a dolgot és csendben maradnak, de ha hibát találnak, akkor máris mindenkinek kinyílik a csipája. Egyébként eddig csak négy alkalomra emlékszik, amikor jó vagy rossz visszajelzést kapott. Egy húszperces rész lefordítása egyébként egy napot vesz igénybe, „ha békén hagy a család” -- majd bent a stúdióban szépen kielemzik, hogy jó-e a munka vagy kell-e módosítani valamit.
Kövesdi Miklósnak köszönhetjük a Tini nindzsa teknőcök
sziporkázó magyar fordítását
A beszélgetés végén jókedvűen hagyom el az épületet. A Tini nindzsa teknőcök minőségi magyar szinkront kapott, ez kétségtelen, és ezeknek az embereknek a közös munkáját gyerkőcök ezrei élvezik minden héten. Látva, hogy mekkora munka van a sorozat mögött, belegondolni is félelmetes, hogy mondjuk egy GTA 5 felvételei mennyi időt és energiát emésztenek fel. Ehhez szenvedély kell, ez van.
