Megjelent a 88 éves Christopher Lloyd memoárja, akinek minden bizonnyal van miről mesélnie, mivel ő volt Dr. Emmett Brown a Vissza a jövőbe-filmekben, Fester bácsi az Addams Familyben és a Roger nyúl a pácban gonosztevője is. A háromszoros Primetime Emmy-díjas színész azonban nemcsak a hollywoodi karrierjéről, hanem élete egyik legsötétebb időszakáról is őszintén vall az In My Own Time: A Memoir című könyvében.
Elmondása szerint az 1970-es években, egy Los Angeles-i klub előtt próbálta ki először a kokaint; egy frissen megismert nő autójához ment ki, ahol felszippantott néhány csíkot. A könyv sorait a Page Six idézte.
Ennyi kellett hozzá. Szinte azonnal rákattantam. Imádtam. És ezzel el is kezdődött a kokainnal való visszaélésem.
Lloyd szerint a kokain, az alkohol és a marihuána rövid idő alatt az élete szerves részévé vált, és bár a szerhasználata egyre súlyosabb problémát jelentett, állítása szerint soha nem lépett színpadra vagy állt kamera elé alkohol vagy drogok hatása alatt. Viszont a következményein sem gondolkodott el.
Nem tettem fel magamnak a kérdést, hogy mit jelent ez az egész, vagy mit ad nekem. Csak azt tudtam, hogy élvezem, és hamarosan már a hatalmába is kerített.
Amikor a Taxi című sorozat megszűnt 1983-ban, elmondása szerint különösen nehéz időszakot élt át, egyik este pedig alkohol és drogok hatása alatt összeveszett akkori párjával, aki később kizárta őt a közös otthonukból. Miután egy éjszakát unokaöccse Los Angeles-i házában töltött, Lloyd visszatért és azzal szembesült, hogy nem tud bejutni a lakásába. Dühében ütni kezdte az ablakokat, aminek súlyos következményei lettek.
A következő emlékem az, hogy a konyhám padlóján fekszem, vérzem, és mentősök látnak el. Később tudtam meg, hogy annyi vért vesztettem, hogy vérplazmát kellett kapnom.
A történet különösen tragikus részlete, hogy a Taxiban szereplő színésztársa, a 35 éves Andy Kaufman ugyanabban a kórházban hunyt el előző este, ahol Lloydot is ellátták. A 35 éves komikus a rákkal vívott küzdelmét veszítette el.
Lloyd végül 1993-ban, egy pszichológus segítségével szembesült igazán azzal, milyen pusztítást végez az életében a drog- és alkoholfogyasztás; ekkor vonult be egy rehabilitációs intézménybe, ahol öt hetet töltött. A felépülés azonban nem ment egyik napról a másikra; a színész a memoárjában azt is elismeri, hogy a kezelést követően többször visszaesett.
Ez volt a kezdet, de nem a vége. Ezután még néhányszor visszaestem… Néhány évvel később, április 1-jén józanodtam ki – mint utóbb kiderült, végleg.
Borítókép forrása: Universal
