A Blizzard egy olyan játékfejlesztő csapat, akiket nem lehet igazán máshoz hasonlítani, csakis önmaga korábbi és későbbi formájához. A srácok bármit csinálnak, az bombasiker és rendkívül addiktív játék lesz. Ha csak a WarCraftot említem, már összegyűjtök több millió embert, aki rajong mind a stratégiáért, mind pedig az MMORPG-ért, ami korunk popkultúrájába is belopta már magát. S ez még nem is a jéghegy csúcsa, hiszen ezen kívül van még két nagy sorozatunk: a StarCraft és a Diablo. A StarCraft szintén RTS, akárcsak a WarCraft 1-3, a Diablóval viszont egy igencsak merész próbálkozást ejtettek meg annak idején egy hack n slasht és egy RPG-t egyesítettek (ahhoz képest, hogy eleinte körökre osztott szerepjátéknak indult, 180 fokos fordulat). Ez persze önmagában nem is nagy dolog. Nem: a hatalmas az egészben az, hogy a 2000-ben megjelent második részt a mai napig is sok ezren játsszák a Blizzard rendszerén, a Battle.net-en keresztül. S ennek egyik legfőbb oka a 2001-ben kijött kiegészítő, a Lord of Destruction (továbbiakban: LoD).

Mostanság ugyan a piacon már egy foltot is új részként adnának el egyes stúdiók — a Blizzard azonban (új kiadó ide, új kiadó oda) nem tartozik ezek közé.

A Blizzard már valószínűleg megszokta, hogy kisebb tömeghisztéria kíséri a játékai bejelentését, de azt hiszem, még őket is meglepte a nagy öreg Diablo 2 váratlan sikere.

Hihetetlen, hogy a 10 éves (talpas mikrofonnal és a szomszéd gyerekekkel karöltve készülő) „játékszinkronok” között képes volt feléledni egy profi brigád, akik igazi színészekkel és vad elszántsággal vetették bele magukat a minőségi fordításokért folytatott harcba...