Újra és újra szembesülni egy, a kezdetek óta lényegében változatlan alapkoncepcióra épülő játéksorozat egyes részeivel hosszú távon meglehetőst hálátlan feladat: előbb, vagy utóbb, de végül mindenképp elfogy az a megfoghatatlan hajtóerő, ami az épp aktuális inkarnáció kipróbálására ösztönöz. Nos, pontosan ez az érzés kerülgetett az amúgy az egyik legnagyobb kedvencemnek számító Europa Universalis széria In Nomine névre keresztelt legfrissebb darabjának tesztelése közben is, de azért az egyre kevesebb invenciót csöpögtető svédeknek végül mégiscsak sikerült valahogy egy utolsó hasábot hajítani lelkesedésem lassan hamvadó lángjára...