A 19. századi Amerika Vadnyugatnak nevezett miliője számomra mindig is vonzó volt. Szívesen lettem volna magányosan vándorló cowboy, aki lován járja a végtelen prérit, olykor be-betér egy városkába, hogy lehajtson egy pohárral, ismerkedjen a helyi fehérnéppel, értesüljön az éppen aktuális aranylázról -- ezeknek a látogatásoknak általában az a vége, hogy hősünk vagy az őslakos indiánokkal vagy pedig a helyi banditákkal rúgja össze a port. A dolgok általában öntörvényű, a helyi „hatóságok” (legtöbbször az egy szál seriff) figyelmen kívül hagyásával történő elrendezése után pedig újabb porfészkek, újabb kalandok várnak a vándorra...