Mi egy Albot alakítunk, egy olyan figurát, aki gyerekkorától kezdve a tiszta Elexet használja, így nincsenek érzelmei, ráadásul egy rideg, logikus, katonai miliőben nőtt fel. Azonban egységünket elvesztve, az otthontól és a tiszta Elex-adagunktól távol visszatérnek az érzelmek, és kénytelenek leszünk újragondolni életünket. Megkötések nincsenek, sem előre választható kasztok. Kalandjaink során mesterekkel találkozhatunk, ezektől újabb és újabb képességeket tanulhatunk el.

A nyílt világnak hála Megalan öt régióját járhatjuk be már a játék kezdetétől fogva. Oda megyünk, ahová akarunk, azzal harcolunk, akivel akarunk, az lesz a szövetségesünk, akit annak választunk. Egyedül az Elex által teremtett mutánsok állhatnak az utunkba. A játék mottója tulajdonképpen az is lehetne, hogy „amit látsz, azt el is érheted.”

Fegyverek terén sincs okunk a panaszra. A kardoktól a shotgunon és a lángszórón át a plazmaágyúig bármit beszerezhetünk, az Elexben ezen a téren sincs igazán megkötés. Természetesen harci stílusunk is ennek függvényében változtatható. És akkor még ott vannak a mágikus képességek is.

Az érzelmek igen fontosak az Elexben, tulajdonképpen ettől függ, hogy egy mester tanít-e majd minket, illetve nagyban meghatározzák azt is, hogy kiből lesz barát, és kiből ellenség. Szóval döntéseinknek, hozzáállásunknak igen nagy hatása van a játékmenetre, illetve a történetre.