Field Ops

A játék alapkoncepciója tipikusan tűz és víz effektus: egy lassú
taktikai játék ötvöződik egy pörgős akciójátékkal. Vita nincs, ez a két
stílus annyira távol áll egymástól, hogy gyakorlatilag lehetetlennek
tűnik összemosni őket – nem is sikerült tökéletesen. A taktikai rész
kicsit kevéskének érződik – kevés irányítható egység, relatíve kevés
lehetőség –, az FPS rész pedig kicsit elnagyoltnak: végtelen lőszer,
ebből a nézetből irányíthatatlan csapattársak várnak. Az érdekesség
azonban, hogy bár egyik összetevő sem számít átütőnek – inkább csak
becsületes iparosmunka hangulatot áraszt –, a kettő koktélja, a hozzá
passzoló lassuló-gyorsuló játékmenettel annyira extrém, annyira üdítő,
hogy gyakorlatilag már új, saját stílust alkot. Ebben a stílusban pedig
nem csak, hogy úttörő, de ráadásul pokolian jól is csinálja. Az egyik
pillanatban még felülnézetből terelgetjük az embereinket, egy másikban
hopp: fekszünk a porban, kúszunk előre, miközben körülöttünk tombol a
háború pokla. A mesterséges intelligencia remekül alkalmazkodik ehhez a
kettősséghez, és bravúros megmozdulásokra is képes - egy szó mint száz,
a játék szórakoztat, és ez bizony nagy szó.