A Munin gyönyörű grafika és andalító zene kíséretében állít egyre nehezedő kihívás elé bennünket. Bár Munin elvesztette a szárnyait, az átváltozással egy új képességre tett szert, amivel manipulálhatja környezetét. Ez a képesség a játék alapvető mechanizmusa, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy a négyzetrácsos szerkezetű pályák egyes elemeit kedvünk szerint forgathatjuk.
Ily módon a legmélyebb szakadékok is áthidalhatóvá válnak, és könnyűszerrel begyűjthetjük az abszurdabbnál abszurdabb helyeken elhelyezett fekete tollakat. Legalábbis így van ez a játék első pályáin. Az elszórt tollak száma és a szintek mérete azonban folyamatosan növekszik, az észbontó kuszaságot pedig tovább fokozza, hogy a későbbiekben két vagy akár három (nem szomszédos) pályaelem is egyszerre fordul el kattintásunkra. A helyzetet olykor az ugrások és a fizika kiszámíthatatlansága is súlyosbítja, például ha zuhanás közben próbálunk elkapni egy-egy lebegő tollat.
