Serious Sam 2
Komoly Karesz visszatér! Ki ne ismerné a fehér trikós, tornacsukás kelet-európai macsót? Nem, nem Daniel Garner-ről van szó, a Painkiller főhőséről, hanem a nála talán kicsit élettel telibb Serious Sam-ről. A horvát fejlesztők rátapintottak a lényegre, mikor az első részt kihozták: a játékosoknak igen is van igénye az agyatlan, groteszk lövöldözéshez. Mindezt felturbózták kb. csilliónyi ellenféllel, nem is a kisebb fajtából. Olykor huszasával törtek ránk a négyméteres, lézerpisztolyos szörnyetegek, tehát a játék nem volt unalmas, vagy sétagalopp. Igencsak meg kellett dolgozni azért, hogy az ellenfeleink tetemein állva dicsőségesen elszívjunk egy szivart (vagy kinek, mi tetszik). Mindehhez hozzájött még az olykor fel-feltűnő gigantikus méretű szörnyek léte (néha csak a lábujjukat láttuk, szó szerint). S persze nagyon beteg, olykor a használhatóság határán levő fegyverekkel kellett móresre tanítanunk a sok pokolfajzatot.
