A játékmenet annyiban változott a Morrowind óta, hogy elfogadhatóbb, egyszerűbb, megbocsátóbb lett. Megjelent például a térképen jelölhető küldetések lehetősége, az ellenfelek is velünk együtt gyengülnek vagy erősödnek, hogy végig legyen esélyünk, az oktatómód pedig nemcsak kidob a szabadba, de egész hosszan segít belerázódni a TES-sorozat jellegzetes megoldásaiba. Hogy ez baj-e, mindenki maga döntse el; mi úgy gondoljuk, hogy a sokszor fájóan hardcore szerepjátékok kora nem véletlenül köszönt le.
Főleg, hogy az Oblivionban annak ellenére is rengeteg lehetőség van, hogy már nem olyan összetett, mint a Morrowind volt. A bejárható világ telis-tele titkokkal, csodákkal, rejtélyekkel és humorral, mely utóbbi csak elvétve van jelen a játékban, mégis jó találkozni vele. A játékos a szabad fejlődési rendszernek hála olyan karaktert hívhat életre, amilyet nem szégyell, a történet befejezése után pedig nyugodtan tovább barangolhat, hogy újabb kalandokba keveredjen.
