Játékadatbázis

Bár a Call of Duty: Infinite Warfare a földi ütközetek mellett űrháborút is kínál, nem kell csillagközi utazást és idegen lényekre számítani. Az egyetlen ellenfél még mindig az ember és annak haditechnikája, így a Call of Duty alapok sem sokat változnak. Rövid, moziszerű egyszemélyes kampány és gyors multiplayer csaták jellemzik.

A Battlefield 1 nem a Hardline rendőrségi, hanem a hagyomány katonai hadviselés vonalát viszi tovább, de nem csak ezen a téren lép vissza a múltba. Minden eddiginél távolabb megyünk, és az első világháború kegyetlen csatáiba kóstolhatunk bele.

A Big Pharma témája a gyógyászat, annak is az az oldala, amivel videojáték még nem nagyon foglalkozott: a gyógyszergyártással magával, azaz miként születnek azok a méregdrága pirulák, amiért időnként az ember muszáj, hogy befáradjon a gyógyszertárba. A Big Pharma ezt a jó öreg tycoon műfaján keresztül mutatja be, csipegetve egy kicsit a logikai játékokból is. A Big Pharma túl sok minden akar lenni egyszerre: puzzle játéknak kicsit túl egyszerű, tycoonnak nem elég mély, stratégiának pedig néha kifejezetten frusztráló... és mégis működik, függővé tud tenni, a receptek kikísérletezése, a megfelelő gyártósor felállítása órákat el tud venni az ember életéből anélkül, hogy feltűnne, mennyi idő is telt el....

A Cross of the Dutchman egy, a valóságon alapuló kalandjáték, ami Pier Gerlofs Donia történetét meséli el, akit utolért a történelem vihara. A Triangle Studios alkotása sokkal inkább egy interaktív mese, mintsem különösebb mélységgel és tartalommal bíró játék: a népe szabadságáért harcoló Nagy Pier alakján alapuló program nem elég mély, a harcok nem elég taktikusak, és kevés tartalommal is rendelkezik, mindössze pár óra alatt végigjátszható.

Az Asteroid Base programjában meg kell menteni a galaxist, mielőtt az összes szeretet eltűnne belőle, mindezt pedig egy igazi, régi vágású kooperatív játék formájában lehet megtenni, amiben bármiféle online opció nélkül, csak akkor játszhatunk másokkal, ha ugyanabban a térben vagyunk. A Lovers in a Dangerous Spacetime csodálatos grafikába tekert, hibátlanul működő, az összhangra épülő játékmenetet, változatos ellenfeleket és folyamatos kihívást kínál - tökéletes időtöltés, különösen akkor, ha egy baráttal ütjük el az időt.

A DoomRL nem csak nevében idézi meg az id klasszikusát, hanem a közvetlenül belőle átemelt grafikai modellek, hangeffektek, zene, és a történet is, amelyek kombinációja tökéletesen adja vissza az eredeti cím hangulatát. Viszont a DoomRL e megegyezések ellenére teljesen új élményt nyújt, mivel a nehézségi szint beállítása után három játszható kaszt közül választhatunk, amelyek a tengerészgyalogos (Marine), a felderítő (Scout), és a technikus (Technician). Ezenfelül kapunk egy egyedi képességfát, és lehetőségünk lesz küldetésünk során a felszereléseinket is tovább fejleszteni. Az első szint betöltése után pedig rögtön szembesülünk azzal, hogy izometrikus nézetből történő körökre osztott csatában fogjuk irtani a pokoli bestiákat, miközben páncélt, fegyvert, töltényt és egészségügyi csomagokat kell okosan eltartalékolnunk a hátizsákunkban. Ha pedig figyelmetlenek vagyunk, és rosszul gazdálkodunk, akkor a büntetésünk halál, és mindent elvesztünk, majd kezdhetjük elölről az egészet.

A Crookz: The Big Hesit egy tolvajlós, betörős, taktikus videojáték, ami a hetvenes évekbe tesz időutazást, így joggal várhatnánk el, hogy hivatásához méltóan lopja el a szívünket, ám a Skilltree Studios munkája túl sok sztereotípiához és kliséhez nyúl a korrekt koncepció ellenére is. A megvalósítás jó, a játékmenet és a kezelőfelület is barátságos, csak kár, hogy a Skilltree Studios játéka nem az igazi hetveges évek hangulatát alkotta meg, és ez lerontja az amúgy pozitív összképet...

A Tendershoot és a Jolly Corpse által közösen fejlesztett Dropsy egy kalandjáték, abból is a régi vágású fajta, vagyis a 90-es évek elején használt technológiai megvalósítások köszönnek vissza úgy, ahogy azt a LucasArts vagy a Sierra csinálta volna. Ez azt jelenti, hogy egy pixeles, de nagyon igényes és részletes grafika mosolyog a monitoron, amihez fapados animáció és a szinkron teljes hiánya társul. A fejlesztők az alapokig lebontották a kalandjátékok jellemző mechanizmusait, nyakonöntötték a programot egy pszichedelikus motívumokkal. Ennek eredménye egy szerethető point 'n click kalandjáték, amit a retró szeretők fognak igazán élvezni.

A Skyshine’s Bedlam egy pokoli utazásra invitál. Ezer „turistát” kell átszállítanunk a posztapokaliptikus pusztaságon egy hatalmas, páncélozott busz és egy maréknyi katona segítségével. Egy út, egy csapat – és egyetlen esély a győzelemre. A Skyshine Games több helyről szedett inspirációt: a Banner Saga, az FTL, és a Fallout is felfedezhető benne. A program érdekes helyszín, változatos eseményeket és kellemes zenei aláfestést kínál, azonban a mesterséges intelligencia nem túl jó és néhol túl kegyetlen is.

Nobunaga's Ambition: Sphere of Inference című játék a 16. századi Japánba kalauzol el, az időskálája egészen az 1600-as évek elejéig átfogja a korszak nagy eseményeit. A játékban egy hadúr szerepében kell egyesíteni az országot, diplomáciával és harccal. A Nobunaga's Ambition számos fejlesztsést tartalmaz a sorozat előző részéhez képest. A Koei a széria 30. évfordulójára adta ki ezt a címet, és így a hagyománytisztelet - retró panelek, auto-read opció, tipikus párbeszédek - is erősen jelen van.

A Grandia-széria volt az, amely a SEGA Dreamcasten pár másik játék mellett maradandó nyomot tudott hagyni, utóbbi különösen a folytatásával, amely lényegében az utolsó nagy jRPG volt a platformra. A Grandia 2-nek készült már PC-s és PS2-es portja, ám ez megvalósításban borzalmasas sikerült: összeomlások, képfrissítési problémák jelentkeztek a játék során. Nos, a Grandia 2: Anniversary Edition 14 évvel az eredeti program megjelenése után nem egy HD remake, hanem inkább egy tisztességes átirat, olyan kiadás, amilyennek az eredetinek lennie kellett volna.

A nyulak, a medvék, a farkasok és a patkányok klánj, az Armello világában mind az őrült király uralmát akarják megdönteni, méghozzá saját elveik útján, dobókockák és játékkártyák hathatós segítségével, egy klasszikus táblás társasozás során. A League of Geeks alkotása egy kifejezetten egyedi és szórakoztató program, ami nagyszerűen megállja a helyét: a szabályrendszer megfelelő, a játékmenet nem unalmas, csak túl sok benne a véletlenszerűs esemén...

Az Auto Age: Standoff egy posztapokaliptikus környezetben játszódó autós MOBA. Testreszabhatjuk a járművűnket, csapatot alkothatunk másokkal, eldöntve, hogy melyik oldalra állunk majd. Grafikájában a 80-as évek akciódús rajzfilmjeire emlékeztet.

A The Walking Dead játéksorozat harmadik évadában egy idősebb Clementine-t látunk viszont, aki korából adódóan jóval tapasztaltabban mozog a zombiapokalipszsis által sújtott világban. Clementine az új évadra kapott egy társat is, egy fiatalembert, Javiert, aki irányítani is lehet, a kettejük kapcsolata a történet fontos részét képezi. A harmadik évad egyszerre folytatás és egyben teljesen új kaland.

Az űrben senki nem hallja a kiáltást, még akkor sem, ha négy elátkozott asztronauta egyszerre próbálja halálsikolyával túlharsogni az űrhajó vészjelző szirénáit – a Tharsis egy kíméletlen, szadista játék. A Tharsis remek interfésszel, stílusos látvánnyal, remek hanggal rendelkezik, az alapötlet pedig ütős és friss, ami nagyon jó dolog. Azonban a játék elképesztően nehéz, és túlságosan előtérbe került a véletlenszerűség is.

A RainDance alkotása egy akció-kalandjáték, melyben egy fiatal fiút kell végigvezetni a házon, amiben lakik. A program szürrealitásában folyamatosan a józanség és őrület vékony mezsgyéjén mozog, a főszereplőnek pedig fel kell fedeznie egy falakon túl lévő különös világot...

A Blackroom egy, a közeli jövőben játszódó FPS, amiben a Hoxar nevű cég realisztikus holografikus virtuális világot tudott teremteni (ez a Blackroom), ahová bármikor és bárhol beléphetnek az emberek. Ám valami hiba csúszott a rendszerbe. A virtuális világ megkergült, a szimulációk életveszélyessé váltak a felhasználókra nézve. Háborúk törnek ki a Blackroomon belül, horrorisztikus szörnyek támadnak az emberekre, még a téridő is kifordul magából, hála az elszabadult holográfiának.

A Five Nights at Freddy's sorozat második mellékága.

Két mexikói független csapat produkciója ez a leginkább a Portalhoz hasonló, belső nézetes logikai platformer, amely a sajátosan többdimenziós fejtörőit egy azok köré szőtt történettel, és három egyedi háttérrel rendelkező, különböző típusú feladványokat megoldó játszható karakterrel is megfejeli. Az Attractióban a legnyilvánvalóbb Portalon túl az utóbbi évek olyan logikai platformereinek hatása fedezhető még fel, mint a Q.U.B.E. vagy a Magrunner, de a sci-fibe oltott valóságshow körítés révén egy kevés Schwarzenegger-féle Menekülő ember is akad benne. Az Attractio egy gondolkodásra épülő játék, amelyben a fejtörők többféleképpen is megoldhatók, ezért a Portal szeremeseinek érdemes kipróbálniuk.

Folytatódik a vault hunting. A Borderlands 3-ban a kalamajkát egy vallási szekta okozza, és négy vadonatúj vault hunter bukkan fel, hogy megállítsa őket. Persze a régebbi szereplők is beköszönnek a történet során, és nem csak a korábbi részekből, hanem a Telltale-féle Tales from the Borderlandsből is. Tovább fejlődött az őrült fegyverek felhozatala is: a repertoárba immár a hatalmas mechek és a két lábon járó automata puskák egyaránt megtalálhatók.

A készítők úgy jellemezték a The Detailt, hogy egy noiros krimi, amiben keveredik a Telltale-féle The Walking Dead játéksorozat érzelmi töltése az HBO Drót című sorozatának realisztikus nyomozásával. Mindez egyedi vizuális stílussal párosul, ami igazán érdekessé teszi ezt a grafikus novellát.

Daniel Linssen, a Roguelight készítője egy újabb platformjátékot hozott, de most roguelike emelek nélkül, az egész különlegességét pedig az adja, hogy minden kalandozás egy Windows ablakban történik, ami követi a mozgásunkat --persze, ennyivel még nincs letudva, az ablak méreteit ötletes módon változtathatjuk, hogy így jussunk tovább az akadályokon.

A történet szerint 2091-et írunk, főszereplőnket irányítva pedig szembeszállunk a korrupt rendszerrel, amelynek élén a HEAVEN nevezetű vállalat áll, amely virtuális valósággal kapcsolata össze az emberek sokaságát. A pusztító hadjáratunkat persze nem csak úgy passzióból kezdjük, jó okunk van, a testvérünket ugyanis elrabolták, így most rajtunk áll, hogy kiszabadítsuk -- utunk során mindenféle augmentációk és érdekes fegyverek segítenek majd, valamint egy titokzatos hacker, aki utasításokat duruzsol a fülünkbe.

A Death by Game Show-t a fura nevű Oointah fejlesztőcsapat egy olyan pörgős akció-stratégia hibridként definiálja, ami édeshármasozik a Hülyék paradicsomával és a Futuramával. Az Oointah ennek megfelelően egy pörgős akció-stratégiát alkotott, amibe beleszórt némi tower defense elemet és ellenállatatlanul debil humort. Van mélysége a játéknak, ugyanakkor gyorsan nagyon nehézzé válik, ami bizonyos szempontból megnehezíti a program élvezetét.