Játékadatbázis

Egy újabb minikiegészítő az alapjátékhoz, mely három plusz pályát, hét járművet (vadászbombázók, könnyű helikopterek, civil gépkocsik) tartalmaz, mindezek még ennyi idő után is képesek újdonságot hozni a már kicsit talán túlságosan is megszokott játékmenetbe. Alacsony árfekvés, megfelelő mennyiségű újdonság - rajongóknak kötelező, kocajátékosoknak melegen ajánlott!

A Hitman: Blood Money a legendás bérgyilkosos sorozat negyedik felvonása, melyben a 47-es ügynöknek saját szakállára kell dolgoznia, lévén az ügynökség, amely korábban állást (és életcélt) adott neki, nem létezik többé. Bár egy átlagos férfiember ilyen esetben leül egy számítógép elé, hogy átböngéssze a legújabb internetes álláshirdetéseket, kopasz cimboránk nincs rászorulva a mekis hamburgersütögetésre, mert hírneve olyan körökbe is elér, amelyek tagjaira vadászott a szebb időkben: maffiavezérek, politikus, mocskos pénzzel fizető gazemberek... hiába, az éhség nagy úr. Persze a történet idővel kiteljesedik, felfedve, hogy a két szálon mesélt sztoriban több van, mint elsőre látszik.

Tankos RTS kevés tankkal, annál több apró ötlettel, pazar kivitelezésben és remek többjátékos módokkal. A Stomregion úgy tálalta újra a Panzerst, hogy a történet hiányosságain kívül nem lehet belekötni...

Az Age of Empires, a StarCraft és a Command & Conquer meghatározó alapjai az RTS műfajnak (természetesen a nagy előd Populus, Dune, és WarCraft után), a mai RTS-ek többsége e játékok legjobb elemeit vegyíti, illetve dobja fel olykor új ötletekkel. A Paraworld fejlesztői úgy gondolták, ezt a vonalat követik, s apróbb változtatásokkal próbálnak meg érvényesülni - több-kevesebb sikerrel.

Akció-RTS remek zenével, kicsit talán sablonos, de hangulatos világgal, csak éppen ötletek, és zseniális isteni szikra nélkül. Afféle egyszer használatos játék...

A Soldiers: Heroes of WW2 kvázi folytatása, amelyet a fejlesztők a kiadó kérésére eltoltak az akció irányába. A stílust így leginkább a Close Combat és a Commandos széria körül lehet belőni: az RTS-ek nyavalyái (gyártás, menedzsment) messziről elkerülik, lényegében egy kis harccsoport megjelenik a képernyő szélén, és tűzzel-vassal át kell pirítanunk velük a szemközti oldalra. A Faces of War kampánya során 1944 nyara és Berlin eleste között a német, a szövetséges és az orosz hadszíntéren egyaránt tiszteletünket tehetjük.

2006. augusztusában a Monolith-es srácok egy szép gesztussal reklámozták tovább játékukat és készítették elő a F.E.A.R. kiegészítőjének, az Extraction Point-nak a megjelenését: ingyenesen letölthetővé tették az alapjáték multiplayer részét!

A játék főhőse, Altair elismert mestere volt "szakmájának", ám legutolsó küldetése kudarccal ért véget: nem sikerült likvidálnia a templomosok vezetőjét. Robert de Sablét, és megszerezni a lovagrend legendás kincsét. Emiatt legalacsonyabb rangúvá (uninitiated, "be nem avatott", magyarul zöldfülű) fokozták le. Az assassinok vezetője, Al Mualim azonban ad neki egy esélyt: el kell mennie a Szentföldre, és megölni kilenc embert, akik a harmadik keresztes hadjárat által keltett ellenséges érzületet mélyítik el, és használják ki saját céljaikra. Ha a feladat elvégeztetik, a régió visszanyerheti stabilitását és békéjét.

A Bohemia Interactive jóvoltából egy vérbeli háborús FPS kerül az asztalra, mely a ma már klasszikusnak számító csataszimulátor, az Operation Flashpoint "lelki" folytatása. A bevetés színtere ezúttal a képzeletbeli Sahrani-sziget Atlanti-óceán közepén, melynek északi részén kommunizmus, déli felén pedig parlamenti monarchia uralkodik. Ez természetesen egy véres konfliktusba torkollik, minek vége, mint mindig a háború. A játékos a déli oldalon alakítja egy amerikai osztag katonáját, és csatlakozik a küzdelmekbe, esélytelenül indulva. Egy 20 misszióból álló egyjátékos kampány áll rendelkezésünkre, aminek teljesítése során számítógép által vezérelt társak sietnek segítségünkre. Az igazi móka persze majd multiplayerben fog igazán beindulni, itt akár 100 játékos ronthat egymásnak LAN-on csakúgy, mint interneten keresztül. Rengeteg játékmódban bizonyíthatunk, a teljesség igénye nélkül: Deathmatch, Team Deathmatch, Capture the Flag, Attack & Defend, Capture & Hold.

Ganareth, a játék világa 15 ezer négyzetmérföld nagyságú, 13 realm található benne, ebből 10 PvP-s, 3 nem. A játékmechanizmus sajátossága, hogy három lábon áll, három területen gyűjtögethetünk tapasztalati pontokat: crafting (CXP), fighting (FXP), social (SXP), azaz valamilyen mesterség űzése, harcolás, és szociális kapcsolatok építése, ide tartoznak a klánok és saját erődök menedzselése is. Miután a 12 lehetséges közül választottál magadnak fajt, polgárként kezded életed, jöhet a tápolás, fejlesztés, és a 10. szint után az alapkaszt kiválasztása: vadász, gyógyító, harcos vagy mágus leszel-e.

Birodalomépítés diétás kivitelben; sajnos a belbeccsel épp olyan nehéz megbarátkozni, mint a külcsínnel... A Firefly eddigi munkáihoz mérten meglepően gyenge klón, fogyasztható, de nem túl laktató falat. Profiknak túl egyszerű, kezdőknek nehezen áttekinthető, nehezen kezelhető, a botrányos, idejétmúlt grafika már csak keserű hab a tortán.

Frenetikus látvánnyal megalkotott spagetti-western az itthon leginkább Ganxta Zolee fahangja miatt elhíresült Chrome készítőitől: a külcsínnel jelen esetben sincs gond, a hangulat is hibátlan, de valami mégis hiányzik...

Furcsa leírni azt, hogy egy játék a harmadik részben teljesíti igazán azt, amire elméletileg az egész széria épült, és amire a címe is utal. Pedig valahogy ez a helyzet a BIA 3. részével, amit két játékelem is alátámaszt. Az egyik a fejlesztők által "Brotherhood Moments" ("Bro-Mo") néven emlegetett megoldás, mely tulajdonképpen egy félig szkriptelt esemény: ha például arra utasítod egyik embered, hogy másszon át egy kerítésen, de ő közben elesik, a hozzá legközelebb álló bajtársa automatikusan odaugrik, felsegíti. A másik, hogy a karakterek háttere, habitusa, jelleme még jobban ki lesz dolgozva, hogy még jobban kötődj hozzájuk, átérezd egy vezető felelősségét. Mert természetesen ezúttal is Matt Baker őrmester bőrébe bújva, és az ő csapatát terelgetve kell helytállnod, ezúttal a II. világháború - és a történelem - legnagyobb szabású légi hadművelete, az 1944. szeptember 17-25. között zajló Operation Market Garden véres forgatagában.

Peter Molyneux zseniális ötlete látványos akcióstratégia formájában öltött testet. Nevelj lényt saját képedre, legyen az gonosz vagy jó, uralkodj, irányíts, harcolj, jutalmazz és büntess. Istennek lenni jó!

A SPECNAZ egy, az orosz különleges alakulatot bemutató játék. Titkos küldetéseket fogunk végrehajtani, túlnyomórészt a volt Szovjetunió területén.

Blood, No one lives forever - Monolith játékok, és kiválóak a maguk nemében. Ezek fényében készült el egyik bombasikerük, a F.E.A.R. című horror-shooter, ami a japán rémtörténetek hangulatát keveri a sci-fi művek ridegségével.

A teljes Star Trek sagán átívelő remek sztori, visszaadva a tévésorozat hangulatát az eredeti hajómodellekkel, és az öt kapitány szinkronhangjával. Sajnos mindezt lerontják a bugok tengere, a rossz irányítás, a repetitív és idegesítő "lőj szét mindenkit" küldetések. Kár érte...

Egy sikeres sorozat felesleges és pénzszagú feltámasztása. Ismét bebizonyosodott: a külcsín és a profizmus viszont nem viszi el a hátán a játékot; hiányoznak az új ötletek, gyenge a harci rész, rossz az irányítás. A sorozatot nyolc év után felélesztő Caesar IV éppen olyan, mint egy sikeres film negyedik része szokott lenni, és ezzel mindent elmondtam róla. Rajongóknak mindenképpen ajánlott, mert pályánként is órákat lehet vele elszöszmötölni, aki viszont hasonló élményt vár, mint amilyent a Tropico nyújtott, jusson eszébe, mit mondtak Julius Caesarnak március idusáról…

A nagy múltú The Elder Scrolls-sorozat negyedik felvonása az Oblivion alcímet kapta, a sztori pedig ezúttal a csodálatos erdőkről híres Cyrodiilbe, a császári fővárosba kalauzol el. Feladatunk, hogy megbosszuljuk a megölt uralkodót, és megállítsuk a pokolból előözönlő démoni hordákat, így előzve meg a világvégét. A játékmenet sokat fejlődött, visszatértek a megülhető lovak, a hatalmas játékteret pedig rengeteg fő- és mellékküldetés szövi át.

A The Sims sorozat minden idők egyik legsikeresebb játéka, hiszen évekkel a megjelenése után is valamelyik kiegészítőjével mindig ott van a különböző Top 10 eladási listákban - néha egyszerre többel is. Aki még nem ismerné miről van szó: egy virtuális emberke életét kell leélned, csak mindezt a saját ízléseid szerint teheted. Kezdetben meg kell alkotni simed nemét, fizimiskáját, tulajdonságait, stb. Miután kiválasztottuk a megfelelő telket, kezdődhet az építkezés, majd lakberendezés - persze előre elkészített házak közül is válogathatunk. Ha az alapokkal végeztünk, kezdődhet az élet! A menet ismerős; munkát kell keresni hogy pénzünk legyen, barátokat szerezhetünk, házibulikat csinálhatunk, csajozhatunk, stb... Ha sikerül szerelembe esnünk virtuális kisemberünkkel, jöhet az esküvő, majd szerelmünket megkoronázadó; jöhet kisbaba.

A System Shock második része az első hagyományait követi, így elég nehéz a cikkíró dolga abban az esetben, ha a műfajt kéne meghatározni. A játék 1999-ben jelent meg, ugyanakkor, amikor mozikba került egy film, amelynek hivatalos műfaji meghatározása cyber-kung-fu-sci-fi-thriller volt. Valami ehhez hasonló kategóriába lehet begyömöszölni a System Shock 2-t, csak a cyber-kung-fu kifejezést kell lecserélni RPG/FPS-re, a másik kettő meg rendben van...

Ki ne ismerné a Hitman sorozatot, ki ne lopakodott volna már a Splinter Cellben? Ha ki akarjuk deríteni, ezek a játékok honnan eredeztethetőek, egészen 1998-ig kell visszamennünk. Akkor egy designer-zseni, Warren Spector a néhai Looking Glass élén létrehozta a Thief címet viselő belső nézetű lopakodós játékot... és ez már bizony a trilógia zárófejezete!