Játékadatbázis

Egy régóta elfeledett játékműfaj felélesztésére tett, úgy-ahogy sikeresnek mondható kísérlet. Egy szép, hangulatos, szerethető játék az Elite nyomdokain, apróbb hibákkal...

A Devil May Cry PC-verziója biztosan nem fogja úgy lenyűgözni a közönséget, mint Playstation2-n tette, de aki rászánja magát, nem fog csalódni – kellemes időtöltés lehet az esős nyári délutánokra.

Sim City három és fél, ezúttal 3D-ben, és szociális problémákkal nyakon öntve. A fejlesztők annyira megpróbálták tiszteletben tartani a Sim City sorozatot, hogy elfelejtettek egyediséget csempészni munkájukba. Azzal, hogy a CL arcátlanul lenyúlt mindent a Maxis sikercíméből, főként azt érte el, hogy az embernek semmi kedve nincs ezzel játszani, inkább előveszi a polcon porosodó Sim City 4-et, ami minden tekintetben jobb a City Life-nál...

Sodró lendületű, látványos autós árkád, a legendás Burnout sorozat nyomdokain: izgalmas versenyek, ötletes minijátékok, törés és zúzás minden mennyiségben.

A Sims 2 negyedik kiegészítő lemeze, melyben famíliánkat kutyákkal és macskákkal egészíthetjük ki. Ezek a négylábú társak kis családunk teljes értékű tagjai lesznek, egyetlen apró különbséggel: bár van személyiséglapjuk, közvetlenül nem irányíthatjuk őket, így leginkább a tipegő (toddlers) generációhoz hasonlóak. Ez az analógia azért is helytálló, mivel ugyanúgy, ahogy a csöppségeket, e lényeket is oktatni kell, mégpedig két ágon. Az egyik az ösztönrendszer meghajlítása saját szociális igényeinknek megfelelően, a másik egyszerű parancsok betanítása. Házi kedvenceid munkát is vállalhatnak; mindösszesen három karrier vár rájuk: rendvédelem, szolgáltatóipar és a show business. Ezekben a tini- és nyugdíjas állásokhoz hasonlóan 4 lépcsőfok van, az előléptetés alapja egyszerűen bizonyos parancsok ismerete, tehát igen hamar és könnyen el lehet jutni a ranglétra tetejére. Mint minden csomagban, itt is van speciális faj: simed vérfarkassá alakulhat át.

RPG-light, random csatákkal és zsákmánnyal, jó esetben is csak közepes megvalósítással, itt-ott- egy-két jó megoldással.

Az oxfordi székhelyű Rebellion a legnagyobb brit stúdiók egyike - a játékfejlesztés mellett egyébként képregény- és könyvkiadással is foglalkoznak. Legnagyobb sikerük máig a ’99-es bemutatkozó játékuk, az Aliens vs. Predator, azóta elég hullámzó teljesítményt nyújtanak. Most azonban elkészítették a Rogue Trooper című játékot, ami az év meglepetéslövöldéje, egy jó képregény-átirat, ami ritka, mint a fehér holló, a Rogue Trooper képében azonban most éppen egy ilyen érkezett a monitorokra. Nyugodt szívvel lehet ajánlani mindenkinek, aki szeretne egy jót lövöldözni, felderítene egy izgalmas történetet, vagy csak kikapcsolódna pár órára.

Az Alexander a Rome: Total War második kiegészítője, ahol értelemszerűen Nagy Sándor csatáit élhetjük át.

A Force Commander volt az első olyan Star Wars játék, mely nagyszabású akart lenni az RTS-ek világában. Iszonyatos csalódás és bukás volt, nemcsak bugos mivolta miatt, hanem idióta irányítása és Star Wars-tól meglehetősen idegen hangulata miatt. Ezt a Star Wars: Battlegrounds harmatos próbálkozás követte, mely az Age of Empires 2-t másolva próbált robbantani, de valahogy egészen unalmas lett, és nem mellesleg irtó hülyén nézett ki, ahogy Darth Vader bakkecskeként aprítja az épületeket.

span style="font-size: x-small; font-family: Verdana;">Idézet a hivatalos leírásból: "A Sensible Soccer 2006 sokkal több, mint az 1990-es focijáték újrafeldolgozása. Ez nem más, mint a hagyományos játékélmény újjászületése, a 21 századi követelményeknek megfelelően, modern grafikus motorral. A Sensible Soccer 2006 mindent tud, amit az éppen aktuális hasonló videojátékok, és az új játékosnemzedék is lehetőséget kap a Sensi játékélmény megtapasztalására, amit már 15 millió játékos ismer és imád.

Játékbábuk, bogarak, szörnyek, szuperhősök, verdák. Akár egy játékfejlesztő csapat témái is lehetnének, de a tapasztalt mozilátogatók egyből rávágják, hogy ezek bizony a legsikeresebb animációs filmekért felelős cég, a Pixar karrierjének állomásai.

A The Movies kiegészítője. Kísértetiesen hasonlít valamelyik Sims 2 expanzióhoz, de sebaj! Legalább kapunk némi újdonságot, hogy még több bizarr filmet készítsünk, illetőleg ismét megjöjjön a kedvünk a filmezéshez.

Az Age of Empires, a Civilization, az Empire Earth első része és a Rise of Nations egyértelműen követendő példa az RTS-ek számára. Nagy ellenfelük a Total War sorozat, melyben a bázisépítést és a nyersanyagtermelést teljesen kivették a játékból, és helyette 3D-s, hatalmas alakulatokkal, seregekkel operáló csatákat jelenítettek meg. A Rise and Fall készítői (akik nem mellesleg az Empire Earth-t is készítették) e játékokat kívánták elegyíteni az akciójátékokkal. Finom is lett volna egyik pillanatban madártávlatból kiadni a parancsokat, másik pillanatban pedig már TPS nézetből valós időben vállvetve kűzdeni a csatában...

A Diablo I-II annak idején egy műfajt népszerűsített, és hozott be a játékosok köztudatába, név szerint az akció-RPG műfaját, mely addig, míg a "nagy Sátán" nem debütált, inkább csak lenéztek. Azonban a random cuccok, pályák, tárgyak, s ezek mennyisége, illetve a kiváló karakterek megmutatták, hogy igen is rejlik valami ebben a játéktípusban. Így várható volt, hogy többen is másolni fogják. Diablo III hiányában e próbálkozásoknak igencsak nagy aktualitása van. Így született meg a Titan Quest, mely amellett, hogy tökéletesen "átvette" a nagy előd erényeit, még újításokra is képes volt.

Egy újabb minikiegészítő az alapjátékhoz, mely három plusz pályát, hét járművet (vadászbombázók, könnyű helikopterek, civil gépkocsik) tartalmaz, mindezek még ennyi idő után is képesek újdonságot hozni a már kicsit talán túlságosan is megszokott játékmenetbe. Alacsony árfekvés, megfelelő mennyiségű újdonság - rajongóknak kötelező, kocajátékosoknak melegen ajánlott!

A Hitman: Blood Money a legendás bérgyilkosos sorozat negyedik felvonása, melyben a 47-es ügynöknek saját szakállára kell dolgoznia, lévén az ügynökség, amely korábban állást (és életcélt) adott neki, nem létezik többé. Bár egy átlagos férfiember ilyen esetben leül egy számítógép elé, hogy átböngéssze a legújabb internetes álláshirdetéseket, kopasz cimboránk nincs rászorulva a mekis hamburgersütögetésre, mert hírneve olyan körökbe is elér, amelyek tagjaira vadászott a szebb időkben: maffiavezérek, politikus, mocskos pénzzel fizető gazemberek... hiába, az éhség nagy úr. Persze a történet idővel kiteljesedik, felfedve, hogy a két szálon mesélt sztoriban több van, mint elsőre látszik.

Tankos RTS kevés tankkal, annál több apró ötlettel, pazar kivitelezésben és remek többjátékos módokkal. A Stomregion úgy tálalta újra a Panzerst, hogy a történet hiányosságain kívül nem lehet belekötni...

Az Age of Empires, a StarCraft és a Command & Conquer meghatározó alapjai az RTS műfajnak (természetesen a nagy előd Populus, Dune, és WarCraft után), a mai RTS-ek többsége e játékok legjobb elemeit vegyíti, illetve dobja fel olykor új ötletekkel. A Paraworld fejlesztői úgy gondolták, ezt a vonalat követik, s apróbb változtatásokkal próbálnak meg érvényesülni - több-kevesebb sikerrel.

Akció-RTS remek zenével, kicsit talán sablonos, de hangulatos világgal, csak éppen ötletek, és zseniális isteni szikra nélkül. Afféle egyszer használatos játék...

A Soldiers: Heroes of WW2 kvázi folytatása, amelyet a fejlesztők a kiadó kérésére eltoltak az akció irányába. A stílust így leginkább a Close Combat és a Commandos széria körül lehet belőni: az RTS-ek nyavalyái (gyártás, menedzsment) messziről elkerülik, lényegében egy kis harccsoport megjelenik a képernyő szélén, és tűzzel-vassal át kell pirítanunk velük a szemközti oldalra. A Faces of War kampánya során 1944 nyara és Berlin eleste között a német, a szövetséges és az orosz hadszíntéren egyaránt tiszteletünket tehetjük.

2006. augusztusában a Monolith-es srácok egy szép gesztussal reklámozták tovább játékukat és készítették elő a F.E.A.R. kiegészítőjének, az Extraction Point-nak a megjelenését: ingyenesen letölthetővé tették az alapjáték multiplayer részét!