Játékadatbázis

Az Agarest: Generations of War 2 a sorozatban megszokott játékmenetet kínálja, de a története az előző részekhez képest egy párhuzamos világban játszódik. A generációk most is megvannak, a több tucat órás játékidő sem változott, de van, ami igen: teljesen új harcrendszert kapott a cím. A történet remek lett, ugyanakkor az túlságosan is hasonlít az előző részekre. A korábbi epizódok hibáit ez a játék is megkapta, emiatt a sorozat rajongóinak is csak visszafogottan ajánlható.

A SEUM: Speedrunners from Hell furcsa keveréke a Super Meat Boynak és a Quake-nek, amelyben egy olyan rockert alakíthatunk, akit lazulás közben megfosztott a kezétől az ördög, és még a sörét is ellopta. Mint tudjuk, utóbbi a nagyobb baj, szóval hősünk lenyisszantja az ördög kezét, majd azt saját csonkjára felerősítve nekivág a pokolnak, hogy visszaszerezze a sörét.

A Blue Reflectionnel a Gust folytatja az akció-RPG játékok gyártását, csak ebben nem alkimistákat és a fura helyszíneket teszi előtérbe, hanem a valóságot, egy iskolát és persze fiatal és csini lányokat, akiknek természetesen meg kell menteniük a világot. A Blue Reflection tipikus japán stílusban készült, csak kontrollerrel irányítható, sok csőpályát tartalmaz. Ennek ellenére van egy kellemes hangulata, mély története, így a hibái ellenére is ajánlható, persze inkább csak a stílus szeretőinek fog bejönni, még akkor is, ha egy picit drága. Ezt azonban már megszokhattuk a kiadótól.

A Monster Hunter: Worldben - ahogy azt már a Monster Hunter-sorozattól megszokhattuk - egy hatalmas, nyílt világot bejárva vadászhatunk különféle szörnyekre akár egyedül, akár a négyfős kooperatív módban a barátainkkal, a 40-50 órás kampány keretében.

A Wardrobe, a C.I.N.I.C. Games alkotása tisztelgés a 90-es évek előtt, hiszen olyan játékok inspirálták, mint a Day of the Tentacle, a Monkey Island, vagy a Tony Though. Popkulturális utalások tömkelegét lehet benne felfedezni, miközben a komoly témáktól és a politikai inkorrektségtől sem retten meg. A program a klasszikus kalandcímek játékmenetét követi, ugyanakkor a feladványok nehézsége némely esetben eltúlzott. Aki egy kis régimódi kattintgatásra vágyik, igazán beteg humorral, és rengeteg mosolygással, bátran szavazzon a The Wardrobe-ra! Nem lehet megbánni!

A Smash Hit a Mediocre okosplatformokra készült játéka, melyben folyton mozgó pályákon kell golyókkal összetörni kristályokat és üveglapokat. Az ingyenes változat egy játékmódot kínál, azonban 700 forintért megnyílik az összes lehetőség. Érdemes kipróbálni, mert kellemes, ugyanakkor kihívásokban bővelkedő játékélményt ad, amit ketten is játszhatnak egyszerre. Rendkívül pozitív felhasználói értékeléseket kapott a Mediocre alkotása, a logikai-ügyességi-platform játékok kedvelői megtalálhatják benne azt, amiért egy ilyen programot szeretni lehet.

A Project Hospital a régi kórházmenedzselős játékokba próbál új életet lehelni. Az Oxymoron Games játékában egyszerre kell lenni építésznek, menedzsernek és a körzet legjobb orvosának.

Az UFC 3-ban ismét ringbe szállhatunk, hogy bebizonyítsuk, továbbra is mi vagyunk a legkeményebb bunyósok. Felépíthetjük sportolónk karrierjét, sőt akár rajongói táborát is, amit az új, játékon belüli közösségi média szintén remekül szolgál majd.

A Shadow of the Colossus a 2005-ben PS2-re megjelent, azonos című játék remake-je. Akárcsak az eredetiben, itt is egy hatalmas világban barangolva kell megküzdenünk óriási lényekkel, ám a fejlesztők ennél tovább is mentek, hiszen az originál játékot mindössze afféle sablonként használták.

A StarCraft Remastered az 1999-es kultjáték felújítása, ami változatlan játékmenettel, de felújított grafikával (maximum 4K-s felbontás érhető el), új UI-vel próbálja meg elcsábítani az eredeti program rajongóit. A fejlesztését a Blizzard több mint egy évig végezte, a megjelenés előtti tesztet pedig professzionális játékosokra bízta. Javítva lett a machmaking, a hangokat újrakeverték, a játékosok pedig választhatnak az eredeti és a felújított grafika között. A program pozitív értékeléseket kapott, noha a játékot nem kapták meg ingyenesen az eredeti program tulajdonosai.

A Mario + Rabbids egy körökre osztott taktikai akciójáték, melyben a piros ruhás vízvezeték szerelőnek és társainak fel kell venniük a harcot egy csapat Rabbids ellen. A crossover játék - amit a 2017-es E3 Ubisoft konferencián mutattak be - felhőtlen szórakozást kínál: a recept működik, így a Mario + Rabbids az egyik legjobb Mario spinoff játék, amit valaha csináltak: remek belépő egy olyan műfajba, amit a Nintendo konzolok emeltek a csúcsra és tartottak életben az elmúlt évtized alatt. Ha van Nintendo Switched, akkor szinte kötelező program ez, érdemes megvenni és kipróbálni!

A Citadel: Forged with Fire egy nyíltvilágú, online MMO túlélőjáték, varázslással, fantasyelemekkel, szinte tökéletes felütéssel, elképesztően szép grafikával, így a program lehetne jó is, azonban a játéktervezési döntések teljesen lerontják az élményt. A fejlődést csak a grind szolgálja, a karakterek a szerverekhez vannak kötve, a raid és a PVP rendszer kidolgozatlan és egyenlőtlen. Ezek a legfontosabb hibák, amin a fejlesztőknek dolgozniuk kell az Early Access megjelenés után. Egyelőre a nem ajánlott kategóriába tartozik a Blue Isle alkotása, amihez csak óvatosan lehet közelíteni, mert megharap.

Az Everreach: Project Edenben az emberiség tönkrevágta a Földet, kifosztottuk természeti kincseit, cserébe túlnépesedtünk. Nincs más hátra, új otthonra kell lelnünk. Meg is találtuk egy gyönyörű bolygó, az Eden képében. A projektet az EverReach nevű cég vezeti, mi a privát hadseregük egyik tagját alakíthatjuk, akit azért vezényelnek az Edenre, hogy biztosítsa a kolonizációs projektet és felderítse a bolygón található misztikus, idegen romokat.

A Black Mirror a 2003-as azonos című, eredeti mű rebootja a THQ Nordictól. A programban egyszerre vegyül a klasszikus játékmenet a modern elvárásokkal, ugyanakkor sötét, nyomasztó hangulatából mit sem veszített a program. Szellemek, átkok és rejtélyek, ez vár ránk a Black Mirrorban. A King Art Games alkotása egy egészen összeszedett történettel rendelkező kalandjáték, aminek nem kevés misztikus beütése és sok kellemes rejtvénye van, ugyanakkor a program csak egyszer végigjátszható, így csak egy jelentős leárazás esetén érdemes megvenni.

A Foxhole egy modern korban játszódó háborús program, ahol a katonai szerepek ugyanúgy meghatározottak, mint a való életben. A Clapfoot alkotása egy stratégia MMO program, túlélő elemekkel. A Foxhole világában állandóan történik valami, még akkor is, ha éppen nem vagyunk bejelentkezve. Így lehetséges, hogy egyik nap tele raktárat találunk, másik nap teljesen üreset, de elképzelhető az is, hogy teljesen új épületeket veszünk észre a hadszíntéren: ez teszi igazán élvezetessé a Clapfoot alkotását, ami saját univerzummal rendelkezik, amit érdemes felfedezni, még akkor is, ha annak darabkáit egyenként kell megtalálni. De ez jó móka, ahogy maga a játék is.

A Total War Saga: Thrones of Britannia a Total War Saga sorozat első játéka. A Total War Saga sorozat esetében a fejlesztők nem egy adott történelmi kort, hanem a világtörténelem több, egymástól elkülönülő, de kiemelt jelentőségű pillanatát dolgozzák majd fel. A Thrones of Britannia időszámításunk szerint 878-ba kalauzolja el a játékosokat, mikor Nagy Alfréd Edington alatti hősies kitartásával megtörte a vikingek előrenyomulását, és ezzel a törékeny béke korát hozta el Anglia és a környező országok számára...

A Motion Twin roguelike játéka 2017 májusában került a korai hozzáférés fázisába, és azóta közel félmillióan csaptak le rá a Steamen. A pixeles grafikájú, bitang nehéz platformerben egy folyton változó, élőholtakkal, szellemekkel, mutánsokkal és szörnyekkel teletömött kastélyt kell feltérképeznünk, azonban nem árt, ha vigyázunk, mentés ugyanis, a műfaj hagyományainak megfelelően, nincs.

A Hellbound egy, a 90-es évek klasszikus akciójátékait megidéző program, amit egy argentin csapat, a Saibot Studios fejleszt. A cím főszereplője egy macsó démonvadász, aki rusnyaságok ezreit küldi a pokolra...

Tizenegy évvel az eredeti megjelenés után a Final Fantasy XII visszatért a videojátékok porondjára, hogy új alcímmel, és a korhoz simított grafikával próbálja meghódítani a játékosok szívét. A feladat nem volt egyszerű, de a program sikerrel járt, hiszen egy olyan szerepjátékot kaptunk, ami még azok számára is érdekes lehet, akiknek alapból feláll a hátán a szőr a JRPG-ktől. Ajánlott program, mert kifejezetten tartalmas és jól összerakott cím ez, ami főleg azért lehet vonzó sokak számára, mert szembe megy a műfaj hagyományaival. Hibái vannak, de ezek elnézhetőek, mégpedig a cím erényei miatt, és ez nagyon jó hír!

Az Ascent: Infinite Realm egy MMORPG, ami egy felfedezni valókban gazdag cyberpunk-fantasy világban játszódik. A készítők felszíni és légi akciókat is megvalósítottak, de a sárkányok, a hatalmas lépegetők, a gépfegyverek és a varázslók sem maradtak ki.

Amikor egy kisebb vagy nagyobb költségvetésű filmből játék készül, legtöbbször egy kukába való árucikk a végeredmény. Szerencsére viszont akadnak olyan gyöngyszemek is, amik az alapként szolgáló mozgóképekkel egyenrangúak vagy jobbak minőség terén. Egy ilyen eset a Hello There féle Kung Fury Street Rage című játék is, melynek alapja a 80-as évek jellemzőit bemutató netes mozi minimális időutazás jellegű történettel, lézerraptorokkal, nácikkal és rengeteg akkori popkulturális utalással (pl. David Hasselhoff és a Knight Rider). Félórás játékideje ellenére is bátran ajánlható mindenkinek.

Az Agarest: Generations of War Zero az első rész előzményeibe kalauzol el minket, ahol a sötétség és a fény háborújában épp patthelyzet alakult ki. Az előző részhez hasonlóan főhősünk a történet elején súlyosan megsebesül, amiből csak egy rejtélyes lány közbeavatkozásának köszönhetően menekül meg. Innen veszi kezdetét a cselekmény, ahol is segítenünk kell a fény erőinek egy olyan ereklye elkészítésében, ami véget vethet a háborúnak. Az elődjéhez mérten a játékmenet sokkal kidolgozottabb, a történet viszont gyengébb lett, emiatt elsősorban az Agarest sorozat kedvelőinek ajánlott.

A digitális játékboltjával ismertté vált Green Man Gaming egyre komolyabban veszi azt a célját, hogy kisebb stúdiókat felkarolva önálló terjesztésbe kezdjen (valahol logikus, ha már saját csatornával rendelkezik), az Aporia pedig ennek a lelkes akciónak az egyik eredménye. Az Aporia: Beyond the Valley egy érdekes, tulajdonképpen egyedinek mondható sétaszimulátor, ami egy ismeretlen helyszínt mutat be úgy, hogy az akció hiányának ellenére nem válik unalmassá, helyszínei pedig kellően szépek, változatosak. Amit ez a völgy kínál, azt érdemes megélni, legalábbis azoknak, akik kedvelik a műfajt. Egy próbát mindenképpen megér.

A Tower of Time sok tekintetben az ezredforduló izometrikus nézetű klasszikus szerepjátékait, valamint a műfaj utóbbi pár évének termését idézi, mégsem támad tőle az embernek olyan érzése, hogy immáron sokadik alkalommal indul ugyanazt a dungeont kipucolni. Fokozatosan kibontakozó története és a címben is szereplő egzotikus torony egyre inkább magával ragad, mindig kicsit másként alakuló izgalmas harcai pedig végig megkövetelik a teljes figyelmet. Megkapó sztori, öt különböző nehézségi szint, durva harcok, ezt kínálja a Tower of Time, ami a megjelenés után nagyon pozitív értékeléseket kapott, teljesen megérdemelt módon.