Játékadatbázis

A Saboteur egy II. világháborús játék, de mielőtt mindenki a „ne már megint egy...” felkiáltással továbblapozna, sietve hozzáteszem: szerencsére van jó pár bíztató elem a dologban, mely - stílusosan, mint Párizs - megér egy misét.

A Splinter Cell széria harmadik darabja. Az Ubisoft immár szokásos módon ismét feljebb tette a lécet, és megugorta - nehéz lesz a műfajban utolérni. Remek pályatervezés, ügyes újítások, melyekkel még élvezetesebb a móka, egészen magas színvonalú tálalásban. Aki lopakodni akar, soha jobban nem élhette ki magát; aki akcióra vágyik, mind a tíz ujját megnyalhatja - aki pedig mindkettőt szereti, a magas újrajátszási értéknek hála bátran nekifuthat a játéknak ismét. Bár vannak hibák, hol kisebb játéktervezési bakik bukkannak fel, hol az MI botlik egyet, vagy épp a grafika hagy ki (a tesztcsapatnak már megint kevés időt adtak), ezt azért az élmény bőven ellensúlyozza. Nyílt színi taps, főhajtás, ezt (megint) rendesen odatettétek, fiúk!

A műfajteremtő, kultikus játéknak annak ellenére hatalmas rajongótábora van, hogy időközben megjelent az EverQuest II, no és persze a trónkövetelők, sőt, az új király, a WoW is. A 8 éves jubileum tiszteletére a SOE és a Verant piacra dobja a The Anniversary Edition kollekciót. A dobozban - és ez nem tévedés! – a klasszikus alapjáték, és az összes eddig megjelent, egészen pontosan 13 kiegészítő megtalálható, így tehát a legutóbbi The Burried Sea is. A pakk elég vonzó, hiszen egy kiforrott MMORPG-t kap a vásárló, 16 egyedi fajjal (közte a legfrissebb Drakkin is) és ugyanennyi osztállyal, 375 zónával, több mint 50 ezer begyűjthető cuccal. Mindez ráadásul szemtelenül olcsón, hiszen az április 23-án debütáló pakk mindössze 19,99 dolláros ajánlott fogyasztói áron kerül a polcokra.

A nagy sikerű mozin alapuló, sajnos elég gyenge szerepjáték, körökre osztott harcrendszerrel, átlagos kivitelezésben, kevés szabadságfokkal és sok dialógussal. A film rajongótáborán kívül nem sok embert fog vonzani...

A gyűjteményes kiadás öt teljes játékot tartalmaz, melyek közül az HL2: Episode Two, a Portal és a Team Fortress 2 önállóan nem jelenik meg!

A gyűjteményes kiadás három teljes játékot tartalmaz:

A cuccban a legendás Battlecruiser-sorozat összes darabját megkaparinthatjuk, méghozzá az Universal Combat SE motorjával.

Leginkább a Myst-szériához hasonlító, puzzle-és készletalapú, tárgykombinálós, belső nézetű kalandjáték, melyben egy ifjú asztrológussegéddel kell bolyonganunk Alexandria olyan híres épületeiben, min a könyvtár vagy a világítótorony. Mindezt a Kleopátra és Ptolemaiosz között kirobbant véres testvér- és polgárháború idején, a királynő szolgálatában. A grafika mesés, a sztori sajnos sablonos, az amúgy kiváló játék pedig oly kurta, hogy fél fogunkra sem elég...

Rengeteg kihívható, létező játékos, korrekt grafikai megjelenítés, alig csaló számítógép: minden megvan hozzá, hogy a lakásunk, esetleg a kocsink helyett pusztán virtuális javakat verjünk el, ráadásul mindezt komolyabb retorziók nélkül.

A zseniális vidámparkmenedzser-szimulátor küldetéslemezében a víz alá merülhettünk nyakatekert hullámvasutainkkal. A remek grafika, a lenyűgöző hangulat, és az igen ötletes és alapos menedzserrendszer mai napig képes rabul ejteni bárkit - immáron delfinekkel!

A GTA sorozatról elhíresült Rockstar North a GTA: Vice City után, illetve a GTA: San Andreas bombasikere előtt furcsa próbálkozással kísérelt meg valami újat letenni az asztalra. Ez a kis mellékvágány a Manhunt volt, melynek már maga a neve is botrányt sejtet (melyet meg is kapott, mint az köztudott, a amit elég öncélú brutalitásával vívott ki magának).

A Rainbow Six, vagy a SWAT 3 egészen új fényt hozott annak idején az FPS-ek kissé egyhangú világába. Az egyszemélyes, mucho hőst végre egy egész osztag váltotta fel, és nem az egyéni rambozás, hanem a megfontolt, kidolgozott csapatmunka volt a lényeges ezekben a játékokban. Azonban ez sokaknak már túl hardcore volt, így a light-abb műfajokat kedvelők nem haraptak rá eme ötletekre. Ezt hivatott megtörni a Star Wars: Republic Commando 2005-ben.

A Games Workshop táblás játékként elterjesztette, Ian Watson megírta, a Relic pedig PC játék formába öntötte a kiváló Warhammer 40K univerzumot. S melyik műfaj is lett volna legjobb ehhez, mint az RTS?

A Max Payne bár történetében egyszerű, mégis a 2000-es évek egyik legmeghatározóbb akciójátéka. A magányos, meggyötört zsaru bosszúhadjárata nem csak megreformálta a TPS műfajt, de olyan, máig használt elemeket vezetett be a játékiparba, mint a Matrix-filmekkel híressé vált Bullet Time. Erős hangulat, parázs pisztolypárbajok és megannyi tisztelgés John Woo és különféle akciófilmek előtt, így lehetne összefoglalni a Max Payne-t.

American McGee gondolt egyet, és a nagysikerű Alice Csodaországban rajzfilmből készített egy számítógépes horroradaptációt - nem is akárhogy! Egyedien morbid (álom)világba csöppen bele Alice, aki nem mellesleg egy pszichiátrián lekötözve feküdt az előbb még, és meredt szemekkel próbált ébren maradni... Nagyjából a már ismert történetet kell végigjátszanunk, csak nem a megszokott módon "teázgatunk a szülinaposokkal"...

Félelmetesnek ugyan kellemesen félelmetes, bizonyos elemeiben zseniális, de a mester Lovecraft maradt igaz, a lepattanó Barkernél van. A történet valódi háttere sajnos csak a könyvekben megtalálható jegyzetekből és irományokból ismerhető meg, az ezekben megelevenedő emlékek lehettek volna szervesebb részei is a történetnek. A hangulat talán még jobb lehetett volna, ha a cselekmény is kellően nyomasztó lenne, a háttértörténet nélkül viszont picit vérszegény volt így pedig vérből konkrétan mondjuk pont elég van, Oneiroson még fürdőt is vehetünk benne. Másrészt horrorjátékban bennszülöttekre vadászni szentségtörés, legyenek azok bármilyen álomvilágban is. A misztikus ellenfelek száma rendkívül kevés, a fegyverek között sincsen különbség, a varázslatok ugyan jók, de nélkülük is jól elvagyunk. Mindezek ellenére megéri csillagászati áron beszerezni egy példányt, annyira egyedi hangulata van; a hiányosságok ellenére minden komolyabb gyűjteményben ott a helye!

A TS2 franchise furcsa oldalágában a borzalmas „álmagyar” címet kapó Mesés díszletek cuccok és a Csilli-villi cuccok után megérkezett a harmadik pakk, Bulis! Cuccok (Celebration! Stuff) néven. E széria mindegyikében adott tematikára felfűzve találunk 60 új felszerelési tárgyat, pár falfestést és padlómintát, plusz némi ruházatot. Esetünkben, mint ahogy azt a cím is sugallja, a bulik állnak a középpontban. Két fő témát találunk, az esküvőket és a szülinapokat, de ezek elemeiből persze egyéb mókákat – házibuli, kerti parti flekkensütéssel – is össze lehet hozni. A csomag segítségével egy belső teret is ünnepi hangulatúvá varázsolhatunk, de a szabadban is kellő körítést adhatunk a hancúrnak. Van itt minden: molinók, fali és asztali díszek, virágok, lámpák, zászlós-füzéres oszlopsorok, lampion, hatalmas lakoma- és pici kétszemélyes asztal, feldíszített székek, bárpult és kerti sütő, puccosabb esküvői kapu, napernyő, mindenféle torta. Mindezek mellé kapunk a férfiaknál kevesebb, a csajoknál több új ünnepi gúnyát, plusz utóbbiaknál négy díszes hajviseletet és fejéket is. A csomaggal tulajdonképpen nagy baj nincs, jópofa dolgok ezek – no de értük pénzt kérni... Jobb helyeken egy ilyen anyagot ingyen osztogatnak, esetünkben viszont a vevőnek közel háromezer jó magyar forintot kell kiadnia érte. A fő gond az, hogy a közösség tagjai ennél kreatívabb, szebb, hasznosabb cuccokat gyártanak tömegével, és nem nagy kunszt egy-két óra alatt nem hatvan, de hatszáz hasonló jóságot levadászni a netről...

Egyszer majd valakinek meg kell fejtenie, a skandináv térségben miért ennyire kreatívak az emberek. Nemcsak zenei vagy irodalmi téren adtak már a finnek, norvégok, svédek és dánok rengeteg mindent a világnak, de játékiparban sem lehet figyelmen kívül hagyni őket. És most egy újabb csapattal kell számolnunk. Ez a csapat pedig a ZeitGuyz Developers. 2005 januárjában alapította Jesper Helgeborg koncepcióművész, Casper Strandbygaard programozó, és Morten Iversen író, aki nem mellesleg az IO Interactive oszlopos tagja volt korábban, az ő nevéhez fűződik a Hitman-sorozat és a Freedom Fighters forgatókönyve, ami azt hiszem, elég jó ajánlólevél így indulásnak... A csapat jelenleg 25 főt számlál. A fiúk erősen belehúztak, hiszen egyből lecsaptak az Unreal 3 motorra, ami a GDC-n bemutatott első, bár nagyon „alfa előtti” állapotban lévő demó tanúsága alapján is igen jó döntésnek bizonyult. Ehhez már csak egy jó játék kell - és úgy tűnik, ebben sincs hiba. Az Urban Mysteries címet viselő cucc egy akció/kaland PC-re és következő generációs konzolra (ennek mibenléte még nem ismert). Kiinduló helyszínünk egy hatalmas, képzeletbeli város 2052-ben. Különös keveréke ez a múltnak és jövőnek: felhőkarcolók, gótikus, viktoriánus házak, az égen zeppelin, melyet vezetni is tudunk, és az akciókba is bevonhatjuk majd. Hősünk is elég különleges figura: képes az időutazásra. A múltban harcolva (valami csúf, a jelenig húzódó összeesküvés szálait bogozgatva) természetesen a jövő (illetve a jelen, attól függően, honnan nézzük) is megváltozik. Az említett bemutatóanyagban karakterünk a város 18. századi állapotába repült vissza, ahol egyből autentikus fegyverekkel vitézkedhetett, például egy muskétával, mellyel közelharcban is lehet csépelni az ellenséget. Aztán eljött az első morális döntési pont: egy lángoló épületben bennragadt két ember, ám csak az egyiket mentheted meg. Miután kiválasztottad a túlélőt és kiráncigáltad a házból, visszarepülsz 2052-be, ahol a szemed láttára (tehát nem előre renderelt moziban, hanem valós animációban) változik meg a város, döntésed következtében... Ez így elsőre roppant izgalmasnak hangzik (kicsit felidézi a persze teljesen más stílusú Day of the Tentacle klasszikus LucasArts kalandot, ahol szintén a múlt, jelen, jövő hasonló manipulálása volt a megoldás egyik kulcsa). A srácok egyelőre két kiadási opcióban gondolkodnak: az egyik epizódos kivitel, ebben az esetben már jövő év végére érkezhet az első felvonás, illetve, ha megállapodnak egy kiadóval, hagyományos formában, de ekkor csak 2009-ben kerülhet a polcokra a termék.

A Ship Simulator 2006 a maga nemében igen páratlan termék volt, de már jön is a folytatás, amely mindenben legyőzi az elődöt. Íme a kínálat:

A Guild Wars fogja napjaink MMOG-játékainak összes jó elemét, és remekül kombinálja egy új, misszió alapú stílusban, amellyel elkerüli azok buktatóit.

Három nemzet, az egyiptomiak, a perzsák és a spártaiak színeiben vitézkedhetünk, hogy megszerezzük a hatalmat Kisázsia, Európa vagy épp Észak-Afrika fölött, a Krisztus előtt 500-450 közötti időszakban. A játék történelmi eseményeken alapul, így a 27 küldetésben felbukkannak a legendás hősök, akik persze saját, különleges képességekkel vezethetik sikerre csapatukat, lejátszhatjuk a híres csatákat, és kipróbálhatjuk az akkori idők híres-hírhedt arzenálját, a kézifegyverektől az ostromgépeken át a hajókig és harci szekerekig. A szóló mód mellett többjátékos üzemmód is lapul a csomagban, melyben maximum 8 játékos mérheti össze tudását. A játékmenet klasszikus építgetős RTS, nemzetenként 15 különféle épülettel, a 3D-s grafikus és fizikai motor saját fejlesztés, és azt is mondjuk el: a csapatot a Settlers III veterán grafikai tervezője, Torsten Hess irányította.

Jó szokásukhoz híven a kiadók előszeretettel csinálnak egy bővített kiadást megjelent játékukhoz, hogy a megszállottabb játékrajongóknak illetve gyűjtőknek a perverz vágyait is kielégíthessék; mindenféle extrákkal, díszcsomagolásokkal... Ez az Electronic Arts-nál sincs ez másképp és Kane Editionban egy igazi ínyenyc falatra lehetünk...

Az igen csak hangulatos Penumbra most megújultan, epizódikus terjesztéssel érkezik el hozzánk. Hihetetlenül korszerű grafikus motor, elragadó történet, és sok-sok óra izgalmas kaland vár ránk!