Tesztek

Az erőtől duzzadó korongokat gyártó Lucas Arts, illetve gyorsaságfüggők számára kifejlesztett játékokat piacra dobó EA Games mellett van egy olyan kiadó, amely ugyan nem azzal tölti az idejét, hogy egyes játékai fejlesztési idejéből kicsit lefaragjon, hanem minden erejével azon van, hogy programjai nevét vérvörös nagybetűkkel véssék be a nagykönyvbe. Igen, nem másról beszélünk, mint a Blizzardról, amely az epizodikus trendeknek hátat fordítva, hitébe kapaszkodva kitart a tény mellett: a jó játékhoz idő kell. Ez alól a cég egyik �találmánya�sem volt kivétel, sőt látásukat még az újonnan sokszorosított, majd több millió példányszámban eladott produktumai sem homályosították el. A Diablót destruktívabbá érlelő Hellfire, a Starcraftot több taktikai elemekkel megáldó BroodWar, illetve az ördög történetének folytatását a műfajon belül leamortizálhatatlan csatapajzzsal felvértező Lord of Destruction után megérkezett a The Frozen Throne. Olyannyira jégbe fagyva, hogy még a mai nagyágyúk sem tudják megtörni páncélját.

A Blizzard jól csengő név a játékfejlesztő iparban, hiszen olyan kultuszjátékokkal ajándékoztak meg minket (a sokszor végtelenbe nyúló fejlesztési időért cserébe), mint a két Diablo epizód, a stratégiakirály Starcraft, valamint a Warcraft-széria, melynek harmadik része új korszakot nyitott a fantasy RTS-ek palettáján, és vált több millió rajongó kedvencévé. Lássuk, hogy miért is?