Tesztek

Amennyiben az úgynevezett survival (túlélő) horror stílus gyökereit kívánjuk megismerni, alighanem egészen az 1992-ben megjelent Alone in the Darkig kell leásnunk; ez a játék egyesítette először sikerrel a kaland- és akcióelemeket úgy, hogy a játékos külső nézetből irányította a borzongató miliőbe helyezett karaktert, miközben kisebb-nagyobb logikai fejtörőket oldott meg és túlvilági szörnyekkel vívta magányos harcát. A játék azóta több részt is megélt és természetesen más alkotókat is megihletett: PC-s platformon a Resident Evil nem lehet ismeretlen név a stílus kedvelőinek, azonkívül a Dino Crisis vagy éppen a Blair Witch trilógia okozhatott „kellemes” perceket azoknak, akik szeretik a félelem érzését -- ám van egy másik sorozat is, amit mindenképpen meg kell említeni, ez pedig a Silent Hill.

A ’90-es évek közepén-végén élte virágkorát a túlélőhorror műfaja, a név is 1996-ból ered, és a Capcom marketinggépezetének köszönhető: a Resident Evil volt az első játék, amelyet ezzel az elnevezéssel reklámoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Capcom zombis játéka lett volna az „elsőszülött”, erről szó sincs! A műfaj gyökerei olyan messzire nyúlnak vissza, mint például az 1981-ben Atari 2600-ra megjelenő Haunted House, vagy az óriási rajongótáborral rendelkező, méltán híres Alone in the Dark 1992-ből. Miután azonban a japánok horrorsorozata nem csak kritikai, hanem anyagi sikert is jelentett, egyre csábítóbbnak tűnt a gondolat, hogy más is megpróbálkozzon az embereket halálra rémiszteni monitorjaikon, tévékészülékeiken keresztül. A ringbe a Konami szállt be 1999-ben, és vette fel a kesztyűt az akkori bajnokkal, a Capcommal szemben.

A Dark Sector olyan, mint a mesebeli hétfejű sárkány, ami persze nem az Óperencián túl, hanem csak egy platformmal odébb, konzolokon született. Minden egyes feje pedig egy méretes koppintás az utóbbi évek legzamatosabb alkotásaiból, a Resident Eviltől például simán kaphatta a fertőzéses sztorit, a karaktereket, a Gears of Warból jöhetett a fedezékbe húzódás, és így tovább. Csillagszemű terelgetői e fenevadnak azért saját kútfőből is tettek az összképhez, a kérdés már csak az, hogy mindez elég-e az üdvösséghez.

A Capcom az egyik legrégebbi alakja a játékiparnak, mára pedig már ikonikus státuszba emelkedtek. 1979-ben kezdődött minden és azóta olyan franchiseokat teremtettek, amik nélkül nem is biztos, hogy itt tartana a játékipar, gondoljunk a Resident Evil-re, Mega Man-re, Devil May Cry-ra vagy éppen a Street Fighterre, melynek második része emelte a világ egyik legkedveltebb játékstílusává a verekedős játékokat…

A fertőzöttek visszatértek. Négy évvel a négyes sorszámmal elátott epizódot és két évvel a Wii-exkluzív Resident Evil: The Umbrella Chronicles követően a túlélőhorror-széria visszatért, Afrikába vezényelve a játékost, hogy egy régi ismerőssel vegyük fel ismét a harcot a bioterrorizmus (és a zombik) ellen, dögös animációkkal és rejtélyekkel fűszerezve. Tesztünk felfedi, sikerült-e megismételni a negyedik rész bravúrját.

Ez is egy dög meleg estének indult. Épp álmaim nőjét fárasztom a bélyeggyűjteményemmel – hátha ettől majd hátast dob –, amikor betoppan a hülye haverom a csajával, hogy elkérje Dead Rising-ot, mert a Resident Evil-eket már igencsak unják. Kicsivel érkeztük után, veszett dörömbölés hallatszik kívülről, miközben az agyonrágott csont rothadó bűze csapja meg az orromat: támadnak a Zombik!

A Resident Evil 4 nagyon távol áll a sorozat korábbi részeitől, ez azonban egy megfáradt sorozat esetében kifejezetten jó dolog. Erre az RE4 az élő bizonyíték! Kár, hogy a PC-s portról már nem nyilatkozhatunk ilyen fényesen.

Ha egy ilyen ifjonc játékost arra kérnénk, mondjon egy igazán jó akció-kaland játékot, kapásból rávágná, hogy Helybéli Gonosz (Resident Evil). A tapasztalt, rendszerváltást megélt játékosok közül, azonban sokan nagy valószínűséggel a Little Big Adventure 2: Twinsen’s Odyssey mellett tennék le voksukat. Ebben a játékban nincs bandaháború, nincs robbantgatás, autólopás, és első látásra elég gyerekesnek tűnhet az egész, azonban, ha elkezdünk vele játszani, hamar rájövünk, hogy egy felettébb megfogó és szórakoztató játékkal van dolgunk.

A Capcom a legnagyobb japán játékkiadó-fejlesztő cégek egyike. 1979 óta vannak a szakmában, és rengeteg igazi klasszikussal örvendeztették meg azóta a konzolos közönséget (a Resident Evil, Mega Man vagy a Street Fighter nevek nekünk PC-seknek is ismerősen kell hogy csengjenek); a PC csak a legutóbbi időkben látszik újra az érdeklődési körükbe kerülni.

A japán Capcom – melynek neve a kapszula és computer szavakból született 1979-ben – az egyik legrégebbi és legnagyobb játéktermi illetve konzolos fejlesztőstúdió és kiadó cég. Számos olyan sorozatot adtak a játékvilágnak, amiknek nevei a PC-sek számára is ismerősen csenghetnek, mint a Megaman, a Street Fighter vagy a Resident Evil.