Alone in the Dark (2024) teszt – Ketten a sötétben
Megannyi csúszás után végre itt van, megérkezett: az Alone in the Dark visszatért közénk, méghozzá jelentősen megújulva és a Capcom sikerszériáját alapul véve.
Megannyi csúszás után végre itt van, megérkezett: az Alone in the Dark visszatért közénk, méghozzá jelentősen megújulva és a Capcom sikerszériáját alapul véve.
Egy új túlélőhorror érkezett, amely a régi Alone in the Dark- és Resident Evil-játékok nyomdokain halad, miközben borzalmas rémségeket szabadít ránk a sötétből.
Ódon kastélyban játszódó horror, mely egyszerre merít az Alone in the Dark- és az Amnesia-játékokból? Lovecrafti áthallások és okkult rituálék? Kinyitott a Westmark Manor, lépj hát be!
Porból lettünk, és porrá leszünk – az Atari esetében ez valahogy mégsem akar összejönni, hiszen a 70-es/80-as évek meghatározó kiadója ugyan már többször is kiszenvedett, de valakik, valamiért újra és újra megpróbálják feltámasztani.
Amennyiben az úgynevezett survival (túlélő) horror stílus gyökereit kívánjuk megismerni, alighanem egészen az 1992-ben megjelent Alone in the Darkig kell leásnunk; ez a játék egyesítette először sikerrel a kaland- és akcióelemeket úgy, hogy a játékos külső nézetből irányította a borzongató miliőbe helyezett karaktert, miközben kisebb-nagyobb logikai fejtörőket oldott meg és túlvilági szörnyekkel vívta magányos harcát. A játék azóta több részt is megélt és természetesen más alkotókat is megihletett: PC-s platformon a Resident Evil nem lehet ismeretlen név a stílus kedvelőinek, azonkívül a Dino Crisis vagy éppen a Blair Witch trilógia okozhatott „kellemes” perceket azoknak, akik szeretik a félelem érzését -- ám van egy másik sorozat is, amit mindenképpen meg kell említeni, ez pedig a Silent Hill.
A ’90-es évek közepén-végén élte virágkorát a túlélőhorror műfaja, a név is 1996-ból ered, és a Capcom marketinggépezetének köszönhető: a Resident Evil volt az első játék, amelyet ezzel az elnevezéssel reklámoztak. Ez persze nem azt jelenti, hogy a Capcom zombis játéka lett volna az „elsőszülött”, erről szó sincs! A műfaj gyökerei olyan messzire nyúlnak vissza, mint például az 1981-ben Atari 2600-ra megjelenő Haunted House, vagy az óriási rajongótáborral rendelkező, méltán híres Alone in the Dark 1992-ből. Miután azonban a japánok horrorsorozata nem csak kritikai, hanem anyagi sikert is jelentett, egyre csábítóbbnak tűnt a gondolat, hogy más is megpróbálkozzon az embereket halálra rémiszteni monitorjaikon, tévékészülékeiken keresztül. A ringbe a Konami szállt be 1999-ben, és vette fel a kesztyűt az akkori bajnokkal, a Capcommal szemben.
Az első részt imádtam, a második nagyon tetszett, a western környezetbe helyezett harmadik epizód már egyáltalán nem jött be, a negyedik részt pedig egészen egyszerűen utáltam. Az előzetes videók és az E3-as prezentáció után hittem, hogy a széria a legújabb epizóddal a régi fényében ragyog majd, de ismét bebizonyosodott, hogy félkész termékkel nem lehet a piacon érvényesülni.
Az Atari vigyázó szemei alatt ténykedő Eden elsődleges munkáiról eddig nem sok jót lehetett elmondani: letettek az asztalra pár V-Rallyt (PC-re csak a V-Rally 3-at), majd a régi nagy nevek felélesztése lett az osztályrészük. Munkájuk első eredménye a Test Drive Unlimited, s készülőben van az Alone in the Dark folytatása is.