Tesztek

A Syberia negyedik része Kate Walker eddigi legszemélyesebb kalandját meséli el, miközben a játék igyekszik visszatérni a gyökereihez.

Tizenhárom év után folytatódik Kate Walker utazása, aki a mondabéli Syberia szigetét, a mamutok földjét maga mögött hagyva ezúttal a youkol törzsnek segít eljutni szent vándorlása végcéljához. Sajnos ez az út jóval viszontagságosabb lett a kelleténél.

A francia White Birds stúdiót a Microids volt munkásai alapították 2003 augusztusában, köztük Benoit Sokal, a zseniális Amerzone és a Syberia alkotója. Eddigi két kalandjátékuk, a Paradise és a Sinking Island sajnos elég középszerűre sikeredett...

Két szibériai beszélget Vlagyivosztokban: - Szergej, azt hallottad, hogy Brezsnyev és Nixon golfoznak a tajgában… - Ne hülyéskedj Iván, ha meghallják, elvisznek! - Innen? Hová? Ez ma már csak egy vicc, de voltak néhány százezren, akik ezt nem is annyira poénként élték meg néhány évtizeddel ezelőtt. Benoit Sokal azonban megvalósította a viccbeli csavart, hiszen a Syberia II-ben elérte azt, ami rajta kívül senkinek sem sikerült: a játék Szibériában jut el Szibériába, ami nem Szibériább Szibériánál, és ez nem is képzavar, egyszerűen ez a helyzet és kész, tessék elfogadni. Valahogy úgy kell ezt elképzelni, mint New York államot, amelyen belül megtalálható New York - azzal a különbséggel, hogy a Sokal-féle Syberia a valóságban természetesen nem létezik. És milyen kár!

Benoit Sokal neve már kimondottan jól cseng a játékiparban, azon belül is a kalandjátékok kategóriájában. Művészi ambícióiról már több korábbi játékában tanúbizonyságot tett (Syberia 1-2, Paradise, Amerzone), hiszen az 53 éves belga úriember kiválóan bánik a ceruzával; írói munkássága sem elhanyagolandó és képregény illusztrátorként is tehetségesnek bizonyult. A Microidshoz való csatlakozás indította el őt a játékiparban, és mára saját fejlesztőstúdióval büszkélkedhet, mely elkészült második önálló játékával.

Vannak olyan események, amelyek még akkor is kiérdemlik az "első" jelzőt, ha tulajdonképpen sokadszorra történik meg veled. Az "elsők" mindig mély és kitörölhetetlen nyomokat hagynak, és lehetetlenné teszik az ismétlést. Ha mégis megpróbálod, óhatatlanul csalódsz. Az "elsők" csak és kizárólag az adott pillanatok, órák, napok, hetek ízeit, illatait, élményeit raktározzák el benned, amelyek nem reprodukálhatóak még ugyanazokon a helyszíneken, ugyanazokkal a szereplőkkel sem. Ilyen első lehet egy film, egy könyv, egy szerelem, amit előzhet és követhet más film, más könyv, más szerelem, de soha egyik sem lesz olyan, mint az első. A kalandjátékok között számomra ilyen a Syberia. Akadt utamba előtte és utána jobb, kidolgozottabb, nehezebb, szebb, de az örök szerelem máig is Benoit Sokal mesterműve.