Tesztek

Két kedvenc gallunk ismét szünetet tart a vadkanvadászatban, hogy sorstársaik segítségére siessen.

Mindenki tanult a maga idejében Caius Iulius Caesar bravúros hadjáratairól és csúfos végéről, és talán legalább ennyire közismert a hódításának ellenálló picinyke gall falu is.

Hosszú pihenő után Asterix és Obelix párosa újból itt van, hogy együtt szépen rendet tegyenek a mindig rosszban sántikáló rómaiak háza táján.

Megérkezett a PlayStation 2-es korszakból visszatérő két derék gall, Asterix és Obelix felturbózott kalandozása, az erős nosztalgiával fűszerezett ugrálás és pofozkodás mellé pedig igazán jó hír a rajongóknak, hogy a fejlesztők varázsüstjében már készül az XXL 3 című epizód.

A René Goscinny és Albert Uderzo által megalkotott két gall hős minden bizonnyal senki számára sem ismeretlen. Kalandjaik számosak, s rajongók milliói olvassák ezeket a mai napig is szerte a világon. Népszerűségük oly gyorsan nőtt, hogy a képregények lapjai után ellátogattak a filmvászonra is (rajz- és élőszereplős filmeken egyaránt), s az évek múlásával a videojátékok sem maradhattak ki a sorból. Ezek egyike a 2004-ben megjelent Asterix és Obelix XXL.

Az a helyzet, hogy épp azon gondolkodtam, kezdhetem-e vajon megint Bate istenítésével a cikket, hogy olyan játékot adott, ami meglepően szórakoztató volt. Alap esetben soha az életben nem nyúltam volna hozzá (a játékhoz!), csak merő véletlensorozatok együttállása esetén, ha a házamban fekszik a Jupiter is, vagy mi. Aki nem jártas az asztrológiában, azt üdvözlöm a fedélzeten és örülök neki, hogy nem követője holmi női cucliknak, akik viszont azért kapcsolódtak be a szövegbe, hogy az Asterix at the Olympics játékról olvassanak, szintén jó helyre jöttek és még nagyobb cuppanóst kapnak.