A tavalyi év kellemes zárásaként a Microids a Mr. Nutz Studio közreműködésével abszolút a képregényeket és rajzfilmeket idéző módon keltette életre kedvenc galljainkat az Asterix & Obelix: Slap Them All! részeként, ami hibái ellenére remekül visszaadta az alapmű hangulatát. A két közkedvelt hőshöz ezúttal az OSomo Studio kanyarodott vissza, hogy az XXL-sorozatot még egy X-szel megtoldva elhozza nekünk az Asterix & Obelix XXXL – The Ram From Hibernia-t.

Szorványosan rómaieső várható

A játékban Kr.e. 50-be repülhetünk vissza, ahol egy aprócska gall falu még mindig kitartóan ellenáll Julius Ceasar és a Római Birodalom hódításának, de nem ők az egyetlenek. Hibernia – avagy Írország – egy kis települése szintén sikerrel veszi a légionáriusok rendszeres támadásait a klán legendás aranyszarvú kosának köszönhetően, amit azonban egy nap galád módon elrabolnak a rómainak. A falu vezetője és bátor védelmezője, Whiskitonix ettől mély depresszióba zuhan, elvesztve minden harci kedvét, amit látva lánya, Keratine hajóra száll, hogy segítséget kérjen a legendás gall párostól a visszaszerzéséhez és a római erők leveréséhez. Astrerix és Obelix természetesen rá is bólint a kérésre, ezzel pedig kezdetét veszi behorpadt sisakokkal kikövezett kalandjuk.

Az Asterix & Obelix XXXL – The Ram From Hibernia az elődje rajzolt stílusa után a 3D-s grafikához visszatérve aranyos látványt nyújt, bár azért néhol hagy némi kívánnivalót maga után, ahogy a két karakter között váltogatva egyedül, vagy akár legfeljebb négyen együtt látunk neki a pofozkodásnak, amiben ezúttal már nem csak ökleink kapnak szerepet. A játékban ugyanis – kvázi utcai harcos stílusban – a pályákon található tereptárgyak nagy részét megragadva azokkal is elpáholhatjuk ellenfeleinket, legyen szó egy sámliról, egy pajzsról, egy halról, egy evezőről, vagy akár egy szédelgő rómairól. Ez a mechanika ráadásul nem csak az összecsapások során kerül előtérbe, lépten-nyomon belefuthatunk ugyanis a továbbjutást akadályozó fejtörőkbe, ahol például kapcsolókat kell aktiválnunk elhajított tárgyakkal, de súlyérzékelős gombbal nyíló kapuk, vagy épp egy dallam megismétlésére kitáruló ajtók is előfordulnak. 

Pofonofon

Ezek a fejtörők ugyan visznek egy kis színt az egymást követő csetepatékba, de összességében csak egy részük mondható ötletesnek, a többi csupán némileg átrendezett ismétlés. Sajnos ugyanez mondható el a harcról is, ami bár a különböző felkapható segédeszközökkel kicsit változatosabb lett, viszont elég hamar ellaposodik és repetitívvé válik, az élményt pedig olyan kisebb-nagyobb problémák is rontják, mint például a semmiből feltűnő ellenfelek és a tereptárgyakba ragadás. A játék másik gyengepontja a navigáció, ugyanis hőseinkkel nem egyenes vonalban haladunk zónáról zónára a pályákon, hanem sok esetben elég szerteágazó útvonalakat kell bejárnunk, gyakran kifejezetten a továbbjutás érdekében. Ehhez azonban sem egy térképet, sem irányjelzőt nem kapunk, így könnyen előfordulhat, hogy hosszasan cirkálunk kétségbeesetten, mire rátalálunk az utolsó bucira verésre váró légióra.

Mindent összevetve az Asterix & Obelix XXXL – The Ram From Hibernia valamelyest visszaadja az alapmű humorát és báját, de csak egy bizonyos fokig. Az OSome Studio csapatának sajnos nem igazán sikerült elég kreatívan megtöltenie a játékteret, a hibák, csiszolatlanságok és hiányosságok pedig tovább rontják az összképet. Ettől függetlenül nem egy élvezhetetlen alkotás, négy fővel különösen jó móka, viszont tény, hogy nem ez a Microids legerősebb varázsitala. Ettől függetlenül megérhet egy próbát a gallokért rajongóknak, bár a témánál maradva akkor már érdemes inkább az Asterix & Obelix: Slap Them All!-ra benevezni.