Tesztek

A Ghost Master a brit illetőségű Sick Puppies első és egyben utolsó játéka, tömve egyedi ötletekkel, méltatlanul elfeledett darabja a játékiparnak. Egy kicsit Dungeon Keeper, egy kicsit puzzle – de egyik sem a megszokott módon. Lássuk!

Emlékszel még a Dungeon Keeper 2-re? Persze, hogy emlékszel, hiszen a Peter Molyneux nevével fémjelzett alkotás minden idők egyik legjobb stratégiája volt. Nos, ha tetszett, akkor jó hírünk van, ugyanis itt a Dungeons 2, ami igyekszik négyzetre emelni az ott látottakat.

Megint szól a régi nóta, itt az idei első Dungeon Keeper klón, amely maximumra tekert szarkazmussal, popkulturális utalásokkal és francia stílusjegyekkel igyekszik új életet lehelni a kihalófélben lévő stílusba. És ha még jó is lenne...

A játékiparban mindig voltak mostohán kezelt játékstílusok, melyekből csak nagy ritkán adtak ki egy-egy jól sikerült videojátékot. Míg FPS-ekből, RTS-ekből Dunát lehetne rekeszteni, pár éve még imádkozni kellett egy-egy jó kalandjátékért, ma pedig örül a „szobapilóta”, ha szökőévente kap egy minőségi, modern kori vadászrepülőgép-szimulátort. Sajnos fantasy környezetben játszódó birodalomépítő stratégiákból, illetve fantasy istenszimulátorból sincs tumultus a piacon. Az elmúlt évtizedből az átlagjátékosnak csak a Black and White-széria, még régebbről pedig a Dungeon Keeper játékok ugorhatnak be, és valljuk be, nem is volt igazán más említésre méltó darab. Leszámítva azt a gyöngyszemet, amiről ez a cikk is szól.

Peter Molyneux bizonyára önmaga is egy moralizáló alkat lehet, ha játékaiban állandóan vissza-vissza térő téma a jó és rossz állandó küzdelme. Hiszen mindenkinek beugorhatnak olyan alkotások, mint a Black and White, amelyben egyaránt lehettünk jóságos és démoni istenek, vagy a Fable, ahol ha nagyon jó fiúk voltunk, néhány küldetés után már glória pelyhedzett fejünk felett, az égetnivaló tömeggyilkos csibészek pedig akkora szarvakat növeszthettek, hogy egy tanyasi kos is megirigyelhette volna. Azonban a sokak által Mesterként tisztelt úriembernek a Lionhead Studiost megelőzően volt egy másik játékfejlesztő boszorkánykonyhája is, amelyből a '90-es évek legnagyszerűbb alkotásai kerültek ki. Noha akkoriban a technikai lehetőségek nem minden esetben tették lehetővé az elképzelések teljes körű kibontását – valószínűleg az akkori magyar álomgépnek számító 486-os, majd Pentium 90-es állomány összteljesítménye nem lenne elegendő a fenti játékok személyiségmotorjának megzizzentéséhez sem – így sajnos már az elején le kell szögeznünk: a Dungeon Keeperben komoly jellemfejlődésen nem fogunk átmenni. Csupán gonoszok, gonoszabbak és egészen gonoszak lehetünk.