Ki tudná megszámolni, hányszor bújhattunk kétkezes kardot forgató paplovag, halálosan pontos lövéseket kiosztó íjász, vagy pusztító erejű varázslatok felett rendelkező mágus szerepébe. Bizony sokszor, hiszen minden fantasy szerepjáték kötelező „kellékei” ezek a karakterek. Viszont hányszor ölthettük magunkra a király szerepét, akihez az említett szereplők küldetésekért járnak, aki igazgatja a birodalmat, melyben a hősök feladatokat teljesítenek? Talán egyszer sem. Egészen a Majesty című játék 2000-es megjelenéséig, amikor is a Cyberlore és a Microprose elhozta nekünk ezt a játékot.
Már a belcímből egyértelművé válhat mindenki számára, hogy miről is szól a program. Egy olyan szimulátorról van szó, ahol az lesz az elsődleges feladatunk, hogy felépítsük saját birodalmunk épületeit, hősöket toborozzunk, és vérdíjakat tűzzünk ki ellenségeink fejére. Ez így talán elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, hiszen számos más játékban is építettünk például barakkokat, toboroztunk egységeket, akikkel aztán lezúzhattuk az ellenséget. Ami érdekessé teszi az egészet a Majestyben, hogy itt semmire sem adhatunk közvetlenül utasítást, leszámítva az épületek felhúzását és a varázslatok elsütését. Itt csak ösztönözhetjük alattvalóinkat, hogy fedezzenek fel területeket, vagy vadásszák le azt a csapat rothadó testű zombit, akik a temető körül pusztítják jó munkás emberinket. Ám tekintve, hogy minden hősünk önálló akarattal rendelkezik, ez nem is olyan egyszerű. De kezdjük az elején!
A Majesty egy tipikus fantasy világban, Ardaniában játszódik, melyben megtalálható a fantasy könyvekben, játékokban látott karaktertípusok és szörnyek tetemes része. A program indítása után megtekinthetjük a kellemesre sikerült bevezető videót, mely megismertet minket Ardania világával. Sajnos ez a játékban az egyetlen videó, sem a küldetések között, sem a játék végén nem láthatunk másikat, be kell érnünk tanácsadónk narrációjával. A főmenüben a megszokott lehetőségek fogadnak minket: beállítások, stáblista, játék indítása. Ez utóbbira kattintva Ardania térképén találjuk magunkat, melyen láthatjuk, hogy rengeteg küldetés vár megoldásra… nos igen, a királyi élet nem csak játék és mese. A Gold verzióban (mely az alapjátékot és a Northern Expansion című kiegészítőt is tartalmazza) az eredeti terület kiegészül a havas északi régióval.
Ha csak most ismerkedünk a játékkal, mindenképp érdemes a kezdő szintű missziókat bevállalni, hogy kicsit belerázódjunk a mechanizmusba. Miután kiválasztottunk egy küldetést, hű tanácsadónk felvázolja számunkra, mi is indokolja királyi beavatkozásunkat ezen régióban, és ismerteti a feladat célját. Itt aztán szabadjára engedték a készítők a fantáziájukat, hiszen a fantasy történetek minden fordulatával (és minden kliséjével) találkozhatunk: előfordul, hogy varázserejű tárgyakat kell megtalálnunk, egyszer a szomszédos királyság hercegét kell kiszabadítanunk, máskor a háromfejű sárkányt kell legyőznünk. De vadászunk majd a Lich királynőre, a Boszorkánykirályra, szabadítunk rabszolgákat, túléljük az istenek csapásait, megtisztítjuk a kereskedelmi útvonalakat és még sorolhatnám. A változatosságra tényleg nem lehet egy szavunk se. Arra már viszont annál inkább, hogy ezek a küldetések semmilyen módon nem kötődnek egymáshoz. Sajnos a hadjáratnak nincs története, független bevetések sokaságából áll az egész -- pedig igazán jó lett volna egy epikus, csavarokkal teli történetet végigjárni.
A missziók nehézsége a nagyon könnyűtől a frusztrálóan nehézig terjed. Ha csak az alapjátékban szereplőket nézzük, ott a „beginner” és az „advanced” pályák még nem nevezhetők nehéznek, az „expert” fokozatúak viszont megizzaszthatják az embert. Az északi területeken lévő küldetések (tehát amiket a kiegészítő ad a játékhoz) teljesítése során már vért fogunk izzadni. Gyakran már a pályák elején legyőzhetetlennek tűnő túlerővel kell szembenéznünk, és biztosan lesz pár ősz hajszálunk, amire sikerül kivívni a győzelmet.
Mint minden királyságnak, a miénknek is a kastély a központi épülete. Ezzel fogunk kezdeni minden pályán, és ezt kell megóvnunk mindenáron. Ha elveszítjük, kezdhetjük elölről a küldetést. Első dolgunk mindig az, hogy felhúzzunk azokat az épületeket, amikre szükségünk lehet a misszió teljesítéséhez. Ezen a téren ismét nem fogták vissza magukat a Cyberlore-nál: a Gold verzióban talán két tucatnál is többfajta építményt emelhetünk. A védelmet az őrtornyok, illetve a mágustornyok biztosítják; előbbieket érdemes gyorsan felfejleszteni, hiszen így veterán őrök fognak járőrözni a területeinken, bár igaz, ami igaz, nem dolgoznak túl hatékonyan. Hogy csak néhány épületet említsek a sok közül: építhetünk fogadót és királyi kertet (royal gardens), lovagi tornák megrendezésére alkalmas helyszínt, könyvtárat, piacteret, mauzóleumot és így tovább.
A legtöbb épület termel valamennyi aranyat, melyet adó formájában szedünk be. Erre nagyon nagy szükségünk van, hiszen ez az egyetlen bevételi forrásunk, és a birodalom fenntartása nem olcsó mulatság. A pénzt a várost járó adóbeszedők gyűjtik be (mily meglepő); egyik szemünket tartsuk mindig rajtuk, nem kellemes érzés látni, ahogy APEH-ellenőrünk több ezer arannyal a tarsolyában egy troll áldozatává válik... Fő bevételi forrásunk a piactér és a kovácsműhely lesz, hiszen ha felfejlesztettük őket, akkor boldog-boldogtalan oda fog járni fegyvereket, páncélokat, gyógyitalt és egyéb varázstárgyakat vásárolni. A kiegészítőben szereplő küldetésekben elérhető Magic Bazaar is sűrűn látogatott hely, hiszen számos hasznos varázsfőzetet árul. Szerencsére minden épületnél le van írva, hogy mi is az, mit nyerhetünk az építésével, így a kezdők sem vesznek el a sok lehetőség között. Arra figyelni kell, hogy bizonyos épületek csak akkor érhetők el, ha a kastélyunkat második, illetve harmadik szintre fejlesztjük.
A legfontosabb építményekről még nem beszéltem, melyek nem mások, mint a céhek (guilds); ezekben toborozhatjuk a hősöket, akik a birodalom legfontosabb tagjai. Hősök nélkül nincs ki vásároljon a boltokban (ergo lyukas garasunk sem lesz), nincs ki megvédje területeinket, nincs ki teljesítse a küldetéseket. Ami szokatlan lehet más játékokhoz képest, hogy itt nem irányíthatjuk ezeket a karaktereket. Rájuk kattinthatunk, megnézhetjük, mit csinálnak épp, ránézhetünk a karakterlapjukra, de semmilyen utasítást nem adhatunk nekik. Ők szépen teszik a dolgukat, ami révén lassan szinteket lépnek, mint egy szerepjátékban. Minden hősnek saját akarata van, saját mesterséges intelligencia irányítja. Ez azt jelenti, hogy hiába akarjuk ráküldeni harcosunkat az adóbeszedőt üldöző goblin hordára, ha neki épp kocsmázni támad kedve. Természetesen azért legtöbbször mindenkinek megvan a magához való esze, így teszik a dolgukat: a harcosok a kastély körül és a környező területeken cserkészik be az ellenséget, a kószák felderítik a távolabbi régiókat, a mágusok a könyvtárba járnak, hogy aztán a vadonban is rendet rakjanak, a tolvajok a házakat és a sírokat fosztogatják, a solariik (a napisten szolgái) a várost őrzik, mindenkinek megvan tehát a maga szerepe. Szerencsére nem öngyilkosságra lettek kiképezve hőseink, így okosan használják a boltokban vásárolt gyógyitalokat és egyéb főzeteket, és ha szorul a nyakuk körül a hurok, felhúzzák a nyúlcipőt. Persze azért itt is vannak önfeláldozó karakterek (nevezzük nevén őket: hülyék), akik ahelyett, hogy megfutamodnának egy eleve vesztett helyzetből (értsd: 2-es szintű harcos a sárkány ellen), halálukig küzdenek. Néha viszont pont ellentétesen viselkednek: nem egyszer fordult elő, hogy egy 10-es szintű mágusom futott el egy olyan gyenge lény elől, amit talán már a pillantásával is meg tudott volna ölni. Lett volna tehát még mit finomítani a mesterséges intelligencián – vagy csak nem ártott volna kicsivel több önbizalmat programozni a magas szintű karakterekbe...
Ha úgy látjuk, hogy hőseink semmiképp sem akarnak megtámadni egy szörnyet, épületet, akkor vérdíjat tűzhetünk ki azok fejére, hiszen a pénz nem csak a való világban motiváló tényező. Hasonlóképpen, ha van egy ismeretlen terület, amit senki sem akar felderíteni magától, akkor pénzjutalmat ajánlhatunk fel a felderítéséért a megfelelő zászlót (exploration flag) kitűzve. Ne sajnáljuk a pénzt ezekre, hiszen a hősök jó eséllyel úgyis nálunk fogják elkölteni az itt bezsebelt aranyat.
Érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni a birodalomban kószáló héroszokat, hiszen ha már vannak templomaink, illetve varázslócéhünk, akkor egy kis mágiával vagy isteni beavatkozással segíthetünk a veszélyben lévő alattvalóknak. Varázslatok esetében ismét azt kell mondanom, hogy kitettek magukért a fejlesztők, hiszen a Gold verzióban már közel harminc közül válogathatunk; megtalálhatjuk köztük a gyógyítás, áldást, feltámasztást, a kővé változtatást, láthatatlanságot és még nagyon sok mást is. Ráadásul a legtöbb nagyon jól használható, talán csak egy-kettő olyan van, amit nem süt el egyszer sem a játékos. Persze mindezt nem ingyen osztogatják, használatukért nem kevés pénzt kell leszurkolnunk.
Ha teljesítettük az összes küldetést, és még nem téptük ki minden szál hajunkat az idegeskedéstől, akkor belevághatunk a játék multiplayer módjába. Nincs túlbonyolítva a játék ezen része sem. Beállíthatjuk a pálya néhány tulajdonságát, megadhatjuk, hogy legyen-e valamilyen különleges esemény a meccs közben (például újratermelődő szörnyfészkek), mennyi legyen a kezdőtőke, és hogy mi legyen a győzelem feltétele. Ezután már bele is ugorhatunk a többi királysággal együtt a sűrűjébe. Játszhatunk úgy is, hogy segítjük egymást, ehhez nem is kell sok mindent tennünk, hiszen a hősök minden lelkiismeret-furdalás nélkül fognak a másik birodalom boltjaiban vásárolni, ha úgy szottyan kedvük, a másik királyságból származó „kollégáikat” pedig nem fogják vérdíj hiányában megtámadni. Ha viszont a másik birodalmat ellenségnek tekintjük, akkor ne legyünk restek vérdíjat tűzni az épületeire és hőseire! Az a vicces az egészben, hogy ha a másik királyság héroszai nem elég hűségesek, akár saját épületeiket is megtámadják (ez persze fordítva is igaz...). Nincs mit tenni: pénz beszél, kutya ugat. Nagy kár, hogy a rendesen kidolgozott küldetéseket nem lehet kooperatív módban játszani, csak általunk létrehozott skirmish pályákon játszhatunk.
Annak ellenére, hogy a játék már lassan kilenc éves lesz, egyáltalán nem mutat rosszul a monitorunkon. Természetesen nincsenek meg benne a ma divatos effektek, és a karakterek sem olyan részletesen kidolgozottak, mint napjaink játékaiban, de van egyfajta bája ennek a megjelenítésnek. Minden szereplő úgy néz ki, ahogy egy fantasy könyvben elképzeljük őket: hosszú szakállú, hegyes sipkát viselő mágusok, teljes páncélzatban feszítő harcosok és paladinok, félmeztelen barbárok, jól öltözött elfek, szarvakkal ékesített sisakot viselő törpék. Ez csak pár a sok kasztból, amely a játékban található, de azt hiszem, mindenki képben van, hogy mire is számíthat. A hangokra sem lehet panasz, minden kasztnak egyedi (ráadásul humoros) beszólásai vannak, bár annak örültem volna, ha nem csak 4-5 mondatot kap minden karaktertípus. A játék közben hallható zenéből nincs sok, pár szám ismétlődik minden küldetésben.
A Majesty nagyon egyedi játéknak számít a mai napig, melyet minden fantasy stratégiajáték kedvelőnek ajánlok. A nem túl összetett, kihívást mégis bőven tartogató játékmenet hosszú időre lekötheti a játékost. A második részre pedig már nem is kell sokat várni, hiszen ha az égiek is úgy akarják, 2009-ben már játszhatunk vele.
A fantasy birodalomszimulátor
Már a belcímből egyértelművé válhat mindenki számára, hogy miről is szól a program. Egy olyan szimulátorról van szó, ahol az lesz az elsődleges feladatunk, hogy felépítsük saját birodalmunk épületeit, hősöket toborozzunk, és vérdíjakat tűzzünk ki ellenségeink fejére. Ez így talán elsőre nem tűnik túl bonyolultnak, hiszen számos más játékban is építettünk például barakkokat, toboroztunk egységeket, akikkel aztán lezúzhattuk az ellenséget. Ami érdekessé teszi az egészet a Majestyben, hogy itt semmire sem adhatunk közvetlenül utasítást, leszámítva az épületek felhúzását és a varázslatok elsütését. Itt csak ösztönözhetjük alattvalóinkat, hogy fedezzenek fel területeket, vagy vadásszák le azt a csapat rothadó testű zombit, akik a temető körül pusztítják jó munkás emberinket. Ám tekintve, hogy minden hősünk önálló akarattal rendelkezik, ez nem is olyan egyszerű. De kezdjük az elején!
A Majesty egy tipikus fantasy világban, Ardaniában játszódik, melyben megtalálható a fantasy könyvekben, játékokban látott karaktertípusok és szörnyek tetemes része. A program indítása után megtekinthetjük a kellemesre sikerült bevezető videót, mely megismertet minket Ardania világával. Sajnos ez a játékban az egyetlen videó, sem a küldetések között, sem a játék végén nem láthatunk másikat, be kell érnünk tanácsadónk narrációjával. A főmenüben a megszokott lehetőségek fogadnak minket: beállítások, stáblista, játék indítása. Ez utóbbira kattintva Ardania térképén találjuk magunkat, melyen láthatjuk, hogy rengeteg küldetés vár megoldásra… nos igen, a királyi élet nem csak játék és mese. A Gold verzióban (mely az alapjátékot és a Northern Expansion című kiegészítőt is tartalmazza) az eredeti terület kiegészül a havas északi régióval.
Ha csak most ismerkedünk a játékkal, mindenképp érdemes a kezdő szintű missziókat bevállalni, hogy kicsit belerázódjunk a mechanizmusba. Miután kiválasztottunk egy küldetést, hű tanácsadónk felvázolja számunkra, mi is indokolja királyi beavatkozásunkat ezen régióban, és ismerteti a feladat célját. Itt aztán szabadjára engedték a készítők a fantáziájukat, hiszen a fantasy történetek minden fordulatával (és minden kliséjével) találkozhatunk: előfordul, hogy varázserejű tárgyakat kell megtalálnunk, egyszer a szomszédos királyság hercegét kell kiszabadítanunk, máskor a háromfejű sárkányt kell legyőznünk. De vadászunk majd a Lich királynőre, a Boszorkánykirályra, szabadítunk rabszolgákat, túléljük az istenek csapásait, megtisztítjuk a kereskedelmi útvonalakat és még sorolhatnám. A változatosságra tényleg nem lehet egy szavunk se. Arra már viszont annál inkább, hogy ezek a küldetések semmilyen módon nem kötődnek egymáshoz. Sajnos a hadjáratnak nincs története, független bevetések sokaságából áll az egész -- pedig igazán jó lett volna egy epikus, csavarokkal teli történetet végigjárni.
A missziók nehézsége a nagyon könnyűtől a frusztrálóan nehézig terjed. Ha csak az alapjátékban szereplőket nézzük, ott a „beginner” és az „advanced” pályák még nem nevezhetők nehéznek, az „expert” fokozatúak viszont megizzaszthatják az embert. Az északi területeken lévő küldetések (tehát amiket a kiegészítő ad a játékhoz) teljesítése során már vért fogunk izzadni. Gyakran már a pályák elején legyőzhetetlennek tűnő túlerővel kell szembenéznünk, és biztosan lesz pár ősz hajszálunk, amire sikerül kivívni a győzelmet.
A birodalom építése
Mint minden királyságnak, a miénknek is a kastély a központi épülete. Ezzel fogunk kezdeni minden pályán, és ezt kell megóvnunk mindenáron. Ha elveszítjük, kezdhetjük elölről a küldetést. Első dolgunk mindig az, hogy felhúzzunk azokat az épületeket, amikre szükségünk lehet a misszió teljesítéséhez. Ezen a téren ismét nem fogták vissza magukat a Cyberlore-nál: a Gold verzióban talán két tucatnál is többfajta építményt emelhetünk. A védelmet az őrtornyok, illetve a mágustornyok biztosítják; előbbieket érdemes gyorsan felfejleszteni, hiszen így veterán őrök fognak járőrözni a területeinken, bár igaz, ami igaz, nem dolgoznak túl hatékonyan. Hogy csak néhány épületet említsek a sok közül: építhetünk fogadót és királyi kertet (royal gardens), lovagi tornák megrendezésére alkalmas helyszínt, könyvtárat, piacteret, mauzóleumot és így tovább.
A legtöbb épület termel valamennyi aranyat, melyet adó formájában szedünk be. Erre nagyon nagy szükségünk van, hiszen ez az egyetlen bevételi forrásunk, és a birodalom fenntartása nem olcsó mulatság. A pénzt a várost járó adóbeszedők gyűjtik be (mily meglepő); egyik szemünket tartsuk mindig rajtuk, nem kellemes érzés látni, ahogy APEH-ellenőrünk több ezer arannyal a tarsolyában egy troll áldozatává válik... Fő bevételi forrásunk a piactér és a kovácsműhely lesz, hiszen ha felfejlesztettük őket, akkor boldog-boldogtalan oda fog járni fegyvereket, páncélokat, gyógyitalt és egyéb varázstárgyakat vásárolni. A kiegészítőben szereplő küldetésekben elérhető Magic Bazaar is sűrűn látogatott hely, hiszen számos hasznos varázsfőzetet árul. Szerencsére minden épületnél le van írva, hogy mi is az, mit nyerhetünk az építésével, így a kezdők sem vesznek el a sok lehetőség között. Arra figyelni kell, hogy bizonyos épületek csak akkor érhetők el, ha a kastélyunkat második, illetve harmadik szintre fejlesztjük.
Királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom
Tippek
- Bár a mágusok magas szinten szinte elpusztíthatatlan karakterek, alacsony szinten még a szél is elfújja őket. Így nagyon vigyázzunk rájuk az első pár szint megszerzéséig!
- A játék legerősebb harcos egysége a paladin. Bár sokba kerülnek, de még alacsony szinten is méltó ellenfelei a szörnyeknek.
- Ne becsüljük le a gnómokat! Igaz, hogy harcban gyakorlatilag használhatatlanok, de önként részt vesznek az épületek felhúzásában. Minél magasabb szintűek, annál gyorsabban építenek, így sec perc alatt képesek bármit megépíteni.
Ha úgy látjuk, hogy hőseink semmiképp sem akarnak megtámadni egy szörnyet, épületet, akkor vérdíjat tűzhetünk ki azok fejére, hiszen a pénz nem csak a való világban motiváló tényező. Hasonlóképpen, ha van egy ismeretlen terület, amit senki sem akar felderíteni magától, akkor pénzjutalmat ajánlhatunk fel a felderítéséért a megfelelő zászlót (exploration flag) kitűzve. Ne sajnáljuk a pénzt ezekre, hiszen a hősök jó eséllyel úgyis nálunk fogják elkölteni az itt bezsebelt aranyat.
Érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni a birodalomban kószáló héroszokat, hiszen ha már vannak templomaink, illetve varázslócéhünk, akkor egy kis mágiával vagy isteni beavatkozással segíthetünk a veszélyben lévő alattvalóknak. Varázslatok esetében ismét azt kell mondanom, hogy kitettek magukért a fejlesztők, hiszen a Gold verzióban már közel harminc közül válogathatunk; megtalálhatjuk köztük a gyógyítás, áldást, feltámasztást, a kővé változtatást, láthatatlanságot és még nagyon sok mást is. Ráadásul a legtöbb nagyon jól használható, talán csak egy-kettő olyan van, amit nem süt el egyszer sem a játékos. Persze mindezt nem ingyen osztogatják, használatukért nem kevés pénzt kell leszurkolnunk.
Szomszédos királyságok
Ha teljesítettük az összes küldetést, és még nem téptük ki minden szál hajunkat az idegeskedéstől, akkor belevághatunk a játék multiplayer módjába. Nincs túlbonyolítva a játék ezen része sem. Beállíthatjuk a pálya néhány tulajdonságát, megadhatjuk, hogy legyen-e valamilyen különleges esemény a meccs közben (például újratermelődő szörnyfészkek), mennyi legyen a kezdőtőke, és hogy mi legyen a győzelem feltétele. Ezután már bele is ugorhatunk a többi királysággal együtt a sűrűjébe. Játszhatunk úgy is, hogy segítjük egymást, ehhez nem is kell sok mindent tennünk, hiszen a hősök minden lelkiismeret-furdalás nélkül fognak a másik birodalom boltjaiban vásárolni, ha úgy szottyan kedvük, a másik királyságból származó „kollégáikat” pedig nem fogják vérdíj hiányában megtámadni. Ha viszont a másik birodalmat ellenségnek tekintjük, akkor ne legyünk restek vérdíjat tűzni az épületeire és hőseire! Az a vicces az egészben, hogy ha a másik királyság héroszai nem elég hűségesek, akár saját épületeiket is megtámadják (ez persze fordítva is igaz...). Nincs mit tenni: pénz beszél, kutya ugat. Nagy kár, hogy a rendesen kidolgozott küldetéseket nem lehet kooperatív módban játszani, csak általunk létrehozott skirmish pályákon játszhatunk.
A király ruhája
Birodalmi tojás
A készítők belecsempésztek egy easter egget a játékba: ha bármelyik hőst kijelölve megnyomjátok a Shift+2 billentyűkombinációt, egy sajátos beszólást hallhattok a karaktertől!
Végszó
A Majesty nagyon egyedi játéknak számít a mai napig, melyet minden fantasy stratégiajáték kedvelőnek ajánlok. A nem túl összetett, kihívást mégis bőven tartogató játékmenet hosszú időre lekötheti a játékost. A második részre pedig már nem is kell sokat várni, hiszen ha az égiek is úgy akarják, 2009-ben már játszhatunk vele.
