A játékiparban mindig voltak mostohán kezelt játékstílusok, melyekből csak nagy ritkán adtak ki egy-egy jól sikerült videojátékot. Míg FPS-ekből, RTS-ekből Dunát lehetne rekeszteni, pár éve még imádkozni kellett egy-egy jó kalandjátékért, ma pedig örül a „szobapilóta”, ha szökőévente kap egy minőségi, modern kori vadászrepülőgép-szimulátort. Sajnos fantasy környezetben játszódó birodalomépítő stratégiákból, illetve fantasy istenszimulátorból sincs tumultus a piacon. Az elmúlt évtizedből az átlagjátékosnak csak a Black and White-széria, még régebbről pedig a Dungeon Keeper játékok ugorhatnak be, és valljuk be, nem is volt igazán más említésre méltó darab. Leszámítva azt a gyöngyszemet, amiről ez a cikk is szól.