Miután megérkeztünk Ferihegyre fölvettük a beszállókártyáinkat, és végre - egy kis időre megszabadultunk a négy hatalmas, és dögnehéz bőröndünktől. Következet egy gyors kávé, Petinek egy fánk, majd útlevél, és csomagellenőrzés, a gyerek besípolt, de nem találták meg nála a bombát.
Még egy kis plízvét, majd megkezdődött a beszállás. Zsuzsa vett nekünk elsőbbségi beszállást, így nagyképűen előrementünk, majd kitessékeltek minket a forgóajtón a szabadba, és felszálltunk egy reptéri buszra, amin nyitva volt az összes ajtó, így ugyanolyan hideg volt mint kint, de legalább be tudott jönni a kipufogó gáz.
Miután megtelt a busz, elindultunk a kb 30 méterre parkoló géphez, ez is lol. Elfoglaltuk a helyünket, és vártuk a felszállást, amikor is a kapitány közölte velünk, hogy a szerelők hibát találtak a motorban, így a gép nem szállhat föl, viszont mi ezzel ellentétben szálljunk le. Hát elfehéredtünk cseppet. Mondhatnám, hogy a frissen meszelt fal hozzánk képest olyan sötét, hogy elnyeli a fényt, így láthatatlan. Jött a köcsög kis buszuk, mi gépről le, buszra fel, és vissza a terminálba.
Senki nem tudott semmi, mi még a pontos időt sem, de fél óra várakozás után megtudtuk, hogy a tervezetthez képest egy óra tíz percet késünk. Újra útlevél, és csomagellenőrzés, érdekes módon most sokkal jobban kötekedtek velünk, Zsuzsának még a csizmáját is le kellett vennie, viszont én szóltam, hogyha levetetik velem a cipőmet, megszólal az Antrax riasztó!
Újból át a kapuhoz, kisgyermekkel előre - jól rábsztunk, mert megint mi szálltunk fel először a hűtőbuszra, és vártuk meg a többi utast hidegben, és Co-ban. (ennyit a több m int tízezer forintos elsőbbségi beszállásról)
Egész idő alatt azt számolgattuk, hogy lekéssük-e a transzfert Londonban, és a Vonatot a Peddington-on.
Újból elindultunk, és odavittek minket az előző géphez, amit valszeg időközben megjavítottak. Inmár biztos voltam benne, hogy Februárban én is benne leszek a Lost-ban, és majd adok Hugo-nak a Toblerónémból!
Nem így történt, beszálltunk, és a stewwardok megkezdték a felszállás előtti ingyen panktomin játékukat. Mire észbekaptam, már gurultunk, és a kapitány bácsi odacsavart az AirBus-nak.A repülés fantasztikus élmény volt számomra, hisz ez volt az első, és nagyon élveztem. Zúgott bennem az adrenalin, és nem bántam volna, ha a repülő is olyan lenne mint a vonat, ami minden állomáson, és megállóhelyen megáll. Maga az út nem nagy szám, néha egy kis légörvény, és csodálatos panoráma.
Leszállás után egy sima útlevél ellenőrzés, majd felvettük újra a bőröndjeinket, és megpróbáltunk kikeveredni a reptérről. A transzfer a pályaudvarra egy magyar srác, és egy full Rover volt. Szegény nagyot nézett, amikor meglátta a bőröndjeinket, erről neki senki sem szólt. Útközben ellátott minket néhány jótanáccsal, majd kitett a pályaudvar előtt. Vonatjegy az automatából ki, vonatra fel, és vééégre egy kis pihi.
Illetve három és fél óra. Mindegy, a vonat kényelmes és gyors volt, a táj pedig gyönyörű. Miután megérkeztünk Plymouthba, beültünk egy taxiba, és néhány perc múlva végre megérkeztünk a szállásra. Hulla fáradtak, és idegesek voltunk, de azért szétnéztünk egy kicsit a belvárosban. Nagyon szép hely Plymouth, csak a közlekedés...sosem tudtuk, hogy melyik irányba nézzünk, de szerencsére nem ütöttek el minket - itt vezetni - rémálom! Takaros kis utcák, és boltok, nekünk nagyon tetszett az egész.
Az elmúlt két napban próbáltunk lakást bérelni, és hogy lekopogjam, (lekopogtam) talán holnapra meglesz egy nagyon szép kis két hálószobás kégli, nagyon jó helyen.
Teljesen kész vagyunk, mivel még nincs autónk, buszra szállni pedig nem merünk, minden nap több kilométert gyalogolunk, ami nem is annyira rossz. Legalább lefogyok, Peti meg jól alszik. Még néhány kép, és szíjúlétör!
XD Remélem soha nem utazunk egy géppel
