Úgy vettem észre (talán abból a 30 kommentből), hogy ez egy olyan téma, melyet mindenki szeret boncolgatni. Úgyhogy, egy külön post-ban bemutatnám, hogy melyek azok a dallamok, melyek miatt gyakran cserélgetem a korongokat a lejátszómban.

The Witcher

Lehet érte megkövezni, de nem követtem nyomon a CD Projekt első nagy vállalkozását. Azt sem tudtam, hogy mik azok a Witcher-ek, azt sem tudtam ki az Riviai Geralt; így nem meglepő, hogy a semmiből ugrott elő - számomra - lengyel ipar e remeke, de amint sikerült végigjátszanom, megbizonyosodtam afelől, hogy a zsenialitásból erőt merítő BioWare, Jáde Birodalma elbújhat a Sapowsky világa mögött. A The Witcher a mai világ aktuális problémáit (rasszizmus, erőszak, alkoholizmus, droghasználat), illetve olyan komoly témákat (identitás, hovatartozás, lelki vívódás) boncolgatott, (mindezeket cenzúra nélkül persze) hogy a nem létező kalapomat is megemelem a készítők előtt. Első tagmondatomból következik, hogy a dialógusok messze felülmúlják a Knights of the old Republic-ban látottakat: a választás nem volt mindig egyértelmű, és emellett a karakterek az ember lelkére beszéltek. Ami azonban, még inkább hatott rám, az az audioanyag volt. Két - szerény véleményem szerint - kiemelkedő darabot szeretnék bemutatni:

River of Life és Mighty



Mass Effect

Nehéz az embernek elfogulatlanul írnia kedvencéről, de ez a helyzet; úgyhogy jöjjön pár sor dicséret. A BioWare nyáron megtette a szokásost, legújabb RPG-jével, a Mass Effect-tel lekörözte saját magát. E jó hírt azonban tetézte az is, hogy a kritikusok, illetve a közönség már az év szerepjátékáról beszélnek, megjegyzem nem véletlenül. A Mass Effect ugyanis mindenkit elvarázsolt, hogy Darths szavaival éljek: "Még álmomban is geth-eket meg turiánokat látok." Erre csak annyit tudok mondani, hogy üdv a klubban, főnök. :D A fantasztikus élmény azonban nem lett volna teljes a remek soundtrack nélkül. Fifty-fifty arányban keverték a gépzenét, illetve a klasszikus hangjegyeket. Az eredmény? Egy új standard a műfajban. Ezúttal is kettőt választottam ki, méghozzá a rövid győzelmi témát, továbbá a From the Wreckage nevezetű szívhez szóló művet.



World of Warcraft

Van, aki hobbiból utálja (vagy a tévhit szerint nem akar függő lenni), van, aki két perc játékidő alapján ítéli meg, és van, akit azonnal elvarázsolt. Jómagamat egyik csoportba sem sorolnám, ugyanis ha nincsen az osztálytársam, ki megmutatja nekem a WoW-nak azt az oldalát, mely azonnal magábaszippantja az embert, még most is a Warcraft III-on rágódnék. Hála Istennek, 2006-ban elkezdtem "pályafutásomat", és hihetetlen élményekre tettem szert. A Blizzard MMO-ja ugyanis, nem túl szép, de monumentalitásával lefedi hiányosságait, és a beilleszkedést nagyban elősegíti a tipikusan Warcraftra jellemző OST, mely változatos témákkal operál. Ebben az esetben a The Black Temple, illetve a Fury of the Sunwell videoját raktam be (utóbbit azért, mert úgy jön le igazán a lényege).