A kezdeti pánik után (Úristen mi lesz most? Fell kell raknom az új dolgokat a PGO-ra! Darths szakrálisan ki fog végezni! - Na jó, ez utóbbit talán nem.) gyorsan megnyugodtam, és diagnosztizáltam a helyzetet. Aki már foglalkozik egy ideje számítógépekkel, az gyorsan fel tudja mérni a helyzetet és ismeri a korlátait. Azaz, itt ma az istenért sem lesz net, mert a hiba nem az ön készülékében van, hanem a szolgáltatóéban. Már azon voltam, hogy hívom a profikat (aka Ügyfélszolgálat), amikor eszembe jutott, hogy "hej rá érünk arra még". Hiszen így végre tudok egy kis időt szakítani a be nem fejezett játékaimra, és nem veszi el a net böngészése az időt. :) És miután nagyon csábitóan kacsintgatott a Fahrenheit ikonja az asztalon, el is dőlt, hogy mi lesz a mai program. A net amúgyis megvár.
A net halála...
Tegnap az internetszolgáltatómnak sikerült azt elérnie, hogy egyik
pillanatról a másikra kikerüljek az előfizetők adatbázisából, így
akárhogy próbáltam becsatlakozni, sehogy sem akarták elfogadni a
felhasználónevem és a jelszavam.
pillanatról a másikra kikerüljek az előfizetők adatbázisából, így
akárhogy próbáltam becsatlakozni, sehogy sem akarták elfogadni a
felhasználónevem és a jelszavam.
Fahrenheit (vagy ahogy az USA-ban nevezik: Indigo Prophecy). Bevallom még csak most kezdtem el először ezt az egyáltalán nem átlagos kalandjátékot, annak ellenére, hogy már a megjelenés előtti videókból és információkból láttam, hogy egy ez nekem nagyon fog tetszeni. Nem is illik igazán a játék kifejezés erre a programra, sokkal inkább egy interaktív mozi ez, annyira filmszerű élményt nyújt, számomra legalábbis mindenképp. Már a nyitó képsorok beszippantottak. Mint anno (jaj, bocs ]{redenc) annak idején a Max Payne első részében is, itt is a sűrű hóesés által homályba burkolt New York vár ránk. Aztán in medias res, bele is vágunk a lecsóba, hiszen rögtön a játék elején akaratunkon kívül, brutálisan megölünk egy számunkra teljesen ismeretlen férfit. Innentől folyamatosan menekülnünk kell a rendőrség elől, mellette pedig meg kell tudnunk ki az igazi gyilkos, ki irányított minket az emberölés idején. Az érdekes az egészben, hogy nem csak Lucas Kane-t (a játék főhőse, a bábként használt személy) irányíthatjuk, de a játék több pontján választhatjuk azt is, hogy a rendőrség nyomozóinak: Carla Valenti, vagy Tyler Miles irányítását vesszük a kezünkbe. Ilyenkor természetesen az a dolgunk, hogy a nyomokat összegyűjtve minél közelebb kerüljünk a gyilkos elfogásához.
A Fahrenheit irányítása ismét egy olyan dolog, amihez hasonlót szivesen látnék más játékban is. Hogy minél teljesebb legyen az élmény, mindenképpen ajánlott egy
gamepad beszerzése, mivel gyakran kell használnunk mind a két analóg
kart. Ez nem egy Point 'n Click kalandjáték, nem pixelekre kell vadásznunk az előre renderelt háttereken, mint sok más hasonló stílusú programban. A legélvezetesebb az egészben, hogy tulajdonképpen az átvezető videók közben irányíthatjuk a karakterünk. Ha valamilyen megerőltető dolgot csinálunk, akkor örült módjára nyomogatnunk kell 2 gombot, míg ha valami olyan mozdulatot kell csinálnunk, amire gyors reflexekre, ügyességre, netán egy beszélgetés értelmezésekor csavaros észjárásra van szükség, akkor a képernyő közepén megjelenő két kijelzőnek megfelelően kell mozgatnunk az analóg karokat. Nehéz leírni, hogy mekkora élményt jelent, amikor például Lucas nekiáll gitározni, és miközben a remekül megkomponlált zenéket játszuk le egy idő után már ritmusra mozgatjuk a controller karjait (mit nekem Guitar Hero). Vagy amikor Lucas-szal Mátrixot megszégyenítő mozdulatokat mutatunk be 1-1 harcban. Bullet time, golyók kikerülése, kung fu és hasonló izgalmas jelenetek olyan élményt nyújtanak, mint kevés más játék. Ráadásul ha hibázunk, akkor legtöbbször nem Gamer Over van, hanem
valamilyen hátrányt szenvedünk el. Például az előbb említett gitározás
esetén ha hibázunk, akkor Lucas nem megnyugtatja magát a a zenéléssel,
hanem a kudarc miatt méginkább letört állapotba kerül. Természetesen harc közben hibázás esetén az életpontunk bánja kétbalkezességünket.
De az is előfordul, hogy egy teljesen más irányba terelődik a történet.
Now, just lay back and enjoy!
Jó játék. Jó lenne nekiesni, csak félek sokkot kapok. Gyenge a kicsi szívem...
Félretéve a viccet, tényleg nem olyan nagy katasztrófa, ha nincs net. Rengeteg időm rámegy, aztán meg bosszankodok, hogy mennyire nem haladok semmivel.