Aki már régóta a játékosok táborába tartozik, az bizonyára emlékszik azokra a játék klasszikusokra, amelyek a 80-90-es években és a 2000-es évek elején készültek: Duke Nukem 3D, Thief, Might and Magic, Heroes, Baldur's Gate, Carmageddon, csak hogy néhány kiemelkedő programot említsek a múltból. Valószínűleg nem vagyok egyedül azzal a véleményemmel sem, hogy egyre kevesebb mai játékban érzem azt a hangulatot, azt az egyediséget, ami például az imént említett programokban benne van. Lebutított, szájbarágós játékmenet, túlzott hangsúly a technikai megvalósításon, sok játékra ez a jellemző manapság (igen, tudom, hogy vannak kivételek, természetesen nem azokról van szó).

Viszont, ha egy fórumos társalgásban előhozakodom a "régi játékok jobbak voltak" gondolatommal, mindig nekem ugrik pár ember, akik szerint vegyem csak le a nosztalgia szemüvegemet, mert csak azokon keresztül látom olyan jónak ezeket a programokat. Akad, hogy egy újságírótól kapom meg ezt a visszavágást (mint amikor Bate azt mondta egy Guru táborban, hogy az anno 90% körülire értékelt Fable pár évvel később azért kapott csak 75%-ot egy Gurus listán, mert már csak ennyit ért). Ez a hozzáállás véleményem szerint abszolút nem állja meg a helyét, legalábbis nem minden esetben.

Egy jó játék az évek múlásával is jó játék marad, egyedül a technikai megvalósítás (grafika) területén kell elnéznünk nekik a lemaradást. Nemrégen fejeztem be például minden idők egyik legjobb szerepjátékát, a Planescape: Tormentet, és egy pillanatra sem volt olyan érzésem, hogy egy elavult, közepes programmal játszom. Hasonlóképpen történt a szintén nemrég befejezett Thief 1-2-vel is. Zseniális hangulat, egyszerű, de tökéletesen működő lopakodás, élvezetes küldetések, a mai játékok is csak köszönhetnek neki. Igaz, a grafika iszonyú elmaradott, de csak technikailag, a stílus továbbra is tetszetős.

És ez így van még nagyon sok más játékkal. A nosztalgiafaktor nem létezik ezeknél, mert ma játszva ugyanolyan élvezetesek, mint régen.