Az idő múlásával aztán a kedélyek lecsillapodtak, és a keménymagot leszámítva elhalkultak az anyázások. Egyre többen kezdték el mondogatni azt, hogy ez bizony egy jó játék lesz.
Bevallom, én a DMC 3 PC-s verziójának megjelenése óta vagyok rajongója a sorozatnak. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor játszottam végig a harmadik részt, és a DMC 4-be is legalább 50 órát öltem bele. Imádtam a komplex, komoly ügyességet igénylő harcrendszert, még akkor is, ha nem voltam olyan jó benne, mint azok, akik probléma nélkül játszottak, a legmagasabb nehézségi szinten. A sztori nem volt túl bonyolult, de számomra igen érdekes volt, és persze imádtam Dante karakterét. Ő a laza, cool főhős megtestesítője, aki folyamatosan löki a sódert és senkitől nem ijed meg. Nem egy komoly, összetett karakter, de a maga egyszerűségében zseniális.
A fentiek miatt talán érthető, hogy én azok közé tartoztam, akik anyázták (és anyázzák az új részt). Nem feltétlenül a karakter új kinézete miatt, bár annak sem örülök. Sokkal nagyobb baj, hogy félbehagyják a 4. rész történetét, ahol bizony volt még megválaszolatlan kérdés. De a legnagyobb probléma az, hogy a játékmenetet egy olyan stúdióra bízták, aminek játékai távolról sem a jó harcrendszerről híresek (Ninja Theory).
A mai napig csak a hírekre hagyatkozhattam, ma azonban kipróbáltam a játék PS3-as demóját, hogy saját szememmel lássam, mit is hoztak össze a fejlesztők. Demóról lévén szó, természetesen az alábbiakban elmondottak változhatnak (bár nem tartom valószínűnek), de jelenleg ezek a tapasztalataim.
1.) A grafika gyengébb, mint a DMC 4-nél. A DMC4 a Capcom MT Framework nevű saját motorját használja, ami maxra húzva, DirectX 10-zel megtámogatva még ma is igencsak jól néz ki a számítógépen. Ezzel szemben a DmC az Unreal 3-at használja, ami ma már nem valami nagy szám. Könnyen lehet programozni, de látványvilág tekintetében nem a mai színvonalat képviseli. Persze nem fair összehasonlítani a PS3-as és a PC-s változatot, de nem hinném, hogy a DmC sokkal jobban fog kinézni PC-n. A látványvilággal sem vagyok kibékülve, még a 4. résznél is sokkal erősebben használják a fényeffekteket. Azt akarják, hogy kiégjen a retinám? Ja és az új zenék szarok!
2.) A főhős egy idióta. Ó, emlékszem én, amikor leszólták a DmC kritikusait, akiknek nem tetszett az új Dante. Merthogy az új sokkal normálisabb karakter, a régi egy emo lépesmézvolt a bőrkabátjában és a bőrszíjakkal. Most nézzétek meg a demót. EZ a Dante nektek az új, felturbózott változat? Megmondom, hogy mi a különbség. Biztos láttatok olyan embert, aki egyszerűen csak laza volt. Természetesen. Jól nyomta a szöveget, magabiztosan viselkedett, nem kellett megerőltetnie magát, mert magától jött az egész. Ő a régi Dante. És biztosan ismeritek a műmájer kifejezést. Ő az új Dante. Túlságosan erőlködik, csak a szememet forgattam a párbeszédein. A régi karakternek nem kellett káromkodnia, hogy coolnak tűnjön, egy komoly káromkodás nem hangzik el a DMC 1-4-ben. Erre mi van a DmC demójában? Fuck, f uck you, son of a bitch, belehugyozok a torkodba (komolyan). Akik ismernek engem tudják, hogy nekem aztán nincs gondom a kemény beszéddel, de azt hittem rosszul hallok, amikor ezeket hallottam a játékban. Ez az új Dante? F uck You Capcom!
3.) A játékmenet gyengébb, mint korábban. Ez a legnagyobb gond, bár szerencsére nem cseszték el annyira, amennyire vártam. De mégiscsak elcseszték valamennyire. Csak röviden:
- nincs célpontbefogás, nem lehet pontosan azt támadni, akit akarsz. Emiatt bizonyos kombókat is át kellett programozni a kontrolleren. Külön gomb kellett a felütéshez, amit eddig hagyományos módon meg lehetett csinálni.
- nem mindig lehet megszakítani a kombókat egy ugrással. Alapvető követelmény egy ilyen játékban. Van, amikor öten támadnak rád egyszerre, és előfordul, hogy meg kell szakítanod egy támadásod, különben kapsz egy sallert.
- eltűntek a stílusok. A harmadik részben hat, a negyedikben öt stílust használhatott Dante, tele egyedi kombókkal. A DmC-ben ezek eltűntek, helyettük külön van a démoni meg az angyali támadás, ami sokkal kevesebb kombinációt kínál. A fegyverek váltása sem olyan dinamikus, korábban.
- az animációk helyenként akadoznak. A Devil May Cry a tökéletesen folyamatos harcról szól. Az a legjobb, amikor uralod a karaktered, folyamatosan fűzöd össze a kombókat és megállás nélkül ölöd a szörnyeket. Az új részben itt-ott muszáj volt beiktatni egy slo-motion ölést, mert az olyan menő. Plusz nekem úgy tűnik, hogy nem olyan folyékony a harc, mintha néha-néha megakadnának egy pillanatra a támadások. Nagyon rövid időre, alig lehet észrevenni, főleg amikor az ellenfél védekezik.
- KÖNNYŰ!!!! (nincs kihívás) A DMC nem könnyű játék. Sosem volt az. A normál fokozaton még elviselhető volt a kihívás, de magasabbon azért már volt durvulás. A demóban normál szinten sétagalopp volt az egész, még a bossharc is. Pedig a félregurulás gombot nem is használtam, amire most már külön gomb van. Úgy látszik a félreugrás már nem elég.
- KÖNNYŰ!!!! (már nem kell skill) Aki játszott a korábbi részekkel, az tudja, hogy stílusosan harcolni nem egyszerű. Vigyázni kellett, hogy ne üssenek meg, folyamatosan váltogatni kellett a kombókat, és bizony meg kellett szenvedni a legmagasabb *SSS* osztályzatért. De ez benne a szép. Az új részben? Beszéljen helyettem inkább ez a videó:
/facepalm
Arról nem is beszélve, hogy az új Dante tényleg félig angyal lehet, mert olyan könnyen tud harc közben másodpercekig a levegőben lebegni, hogy hihetetlen. Míg régen épp az volt az egyik legnagyobb kihívás, hogy valahogy fent maradjunk a kombók közben.
És a legrosszabb az, hogy aki nem játszott sokat a sorozat korábbi tagjaival, vagy nem értékeli azok kifinomult, nem éppen egyszerű harcrendszerét, az azt fogja mondani, hogy az új rész is ugyanolyan hack&slash, mint a korábbi, szóval miért is háborgok én. HURR-DURR, hiszen mindkettőben csak ütni kell. Pedig van különbség.
