Nagyon nagy szerencsémre egyik ismerősünktől volt lehetőségem kölcsönkérni egy-két hétre a Nintendo DS-ét, és csodák, csodájára, ez a játék is megvolt hozzá. Úgyhogy nagyon szép időket töltöttem el vele, most pedig eljött az idő, hogy írjak is róla valamit.

Amikor elkészült a DS nevű kis csodakütyü, Nintendóék gondoltak egyet: újra ki kellene az ősrégi, legendának számító Super Mario Brost adni erre a gépezetre, biztos nagy lesz a bevétel, sokan ráugranak majd, a kicsik az aranyos figurák miatt, a nagyobbak esetleg nosztalgiából. Persze ez nem olyan egyszerű, nem csak kiadják a régit kicsit szebb grafikával - meg kell felelni a kor követelményeinek. Kezdjük azzal, hogy a játék immár nem "csupán" kétdimenziós, hanem a figurák háromdimenziósak, csak éppen egy kétdimenziós pályán mozognak. Nagyon látványos, és igen stílusos.

Na de ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az elején. Ahogy belépünk a játékba, a menüben nem csak egy-két funkciót találunk, hanem Multiplayer módot (sajnos ezt nem tudtam kipróbálni, pedig mókás lehet), és különböző minijátékokat, ahogy illik. Ezekkel jól el lehet szórakozni, de az igazán lényeges a a fő játék.

Kezdésként egy kis intrót látunk, ahogy Bowser Jr. (ifjabb Bowser nagyúr ) ismét elrabolja szegény Peach királykisasszonyt. Mario ennek éppen szemtanúja, tehát gyorsan utánarohan, és sok vidéken keresztül üldözi.
Ezután egy térképhez érünk, ami felülnézetből mutatja a pályákat, szinte ugyanolyan felépítésű, mint a Super Mario World-ben. A pályák felépítése nem különösebben különbözik az eredetitől, kivéve abban, hogy sokkal szebb és dizájnosabb. Szerencsére a világok eléggé különbözőek, van itt mocsár, vízalatti, sivatag, jeges világ, amint már megszoktuk.
A powerupok között megtaláljuk persze a szokásos dolgokat (gomba, virág ), de hála az égnek (Nintendonak? ), még további vicces cuccokat találhatunk a "téglákban". Itt van például a Koopa Páncél, amit Mario a hátára illeszt, és gurulni is tud vele, ezzel kiütve ellenségeit. Az óriás gomba segítségével pedig Mario óriássá változik egy időre, így mindent el tud taposni (kb. olyan, mint a Wii-s Paper Marioban a 8 bites óriás Mario). Ennek ellentettje a pici gomba, amitől Mario nagyon apró lesz így be tud férni szűk helyekre.
Mivel a DS kiváltsága, hogy két képernyője van, és ráadásul az alsó érintőképernyő, ezt elég jól ki is használták. Az alsó képernyőn az adatokat látjuk, hogy hol állunk éppen a pályán, milyen extra cuccaink vannak, illetve innen aktiválhatjuk azokat. A menüt is az alsó képernyőn kell irányítani.
Ellenségek közül nincs nagy meglepetés: a szokásos gomba-koopa-hal felállást bővítik a későbbi részekben megjelent ellenségek. A bossok eléggé hasonlítanak a Super Mario World 2: Yoshi's Island főellenségeire, de persze ez nem gond, élvezetes legyőzni őket.
Már csak a zenéről nem szóltam semmit: ezt szerintem igen jól kiválasztották/megkomponálták a fejlesztők, vidám, illik a játékba, csak az az egy gond, hogy egy idő után a kevésfajta zenét meg lehet unni. Sok zene hasonlít a régebbi részek zenéire természetesen, szerencsére azért vannak teljesen új dallamok is.

Tömören nekem nagyon tetszett ez a Mario rész, nem hiába rajonganak érte olyan sokan. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy most jött el az idő arra, hogy megcsinálják az 1985-ös legenda remake-jét, de hát lelkük rajta. Azért kíváncsi vagyok a következő részre, de a lényeg most az, hogy ez nagyon jól sikerült!

Összegzés: 94%

Itt van a játék hivatalos honlapja, szerintem nagyon jól megcsinálták, sok mindent bemutatnak rajta, igazán megismerhetjük itt a játékot: LINK

Végezetül itt egy videó, ami szerintem elég jól bemutatja a játékot mozgás közben, ajánlom figyelmetekbe:



Üdv: