Az utóbbi hetekben járványként söpörtek végig a hírportálokon a CS:GO skinnekkel fogadó youtuber páros története. Mivel bizonyára mindannyian ismeritek a sztorit, ezért nem fecsérelném senki idejét azzal, hogy részletekbe belemenően újra elmesélem az egész mizériát. Akik valami módon mégis lemaradtak a történésekről, azoknak alapozóként ajánljuk Dzséjt ezen témát feldolgozó cikkét.

Elsőre talán hihetetlennek fog hangzani, de valószínűleg ez a botrány volt az, ami a lehető legjobbat tette a CS-közösséggel az idei év folyamán. A két komoly csatornával büszkélkedő youtuber bukása reflektorfénybe emelte az amúgy már évek óta súlyos problémát jelentő illegális digitális-szerencsejáték bizniszt. Amennyiben nem kapott volna ekkora publicitást az ügy, még az is elképzelhető, hogy a feledés homályába veszett volna TmarTn és ProSyndicate baklövése, és tovább folyhatott volna a törvényen kívüli „cserebere”. Pedig a skinekkel való fogadás és kereskedés kérdése korántsem új keletű dolog.

valve-gambling-04.jpg

Játékon belül

Anno minden a Team Fortresszel és az abban fellelhető ládákkal kezdődött, amelyekben különféle karaktereinkre aggatható holmikat találhattunk, ezzel csinosítva és testreszabva őket. A ládák azonban nem nyíltak maguktól: ahhoz, hogy magunkhoz vehessük ezeket a tárgyakat, meg kellett vásárolnunk egy kulcsot a játékon belül fellelhető boltban. Később ugyanezt a rendszert adaptálta a Counter-Strike széria és egy módosított változattal a Dota 2 is csatlakozott a családhoz.

A ládákkal azonban akad egy kis gond, történetesen pedig az, hogy nem tudjuk mit kapunk a pénzünkért. Egy-egy nyitáskor – amikor is zsákbamacskaként sorsol a gépezet – derül ki, hogy mégis mit vettünk. Ugyanerre a szisztémára alapul minden szerencsejáték. Egy kulcs vagy egy láda vásárlásával megtesszük a tétünket, nyitáskor pörgetünk, és ezt követően derül ki, hogy nyertünk-e vagy buktunk. Akkor járunk jól, ha a dobozban találunk egy vagy több ritkább kalpagot vagy egyéb más kozmetikai eszközt, amennyiben pedig csak általánosan előforduló tárgyakat sorsol a virtuálisan megpörgetett kerék, abban az esetben vesztesnek érezhetjük magunkat. De sebaj, hiszen számtalanszor újra próbálkozhatunk – feltéve, ha a pénztárcánk engedi.

Az ötlet alapjában véve roppant fortélyos és nem igényel különösebb erőfeszítést, éppen ezért könnyen addikciót okozhat – mire észbe kap az ember, már elköltött több száz eurót a Steam Community Marketen, ahol pont most esett le a vásárló által áhított ládika ára, és ugyebár kellenek azok a kulcsok. Mindez persze nem lenne gond, ha az ott pénzt költő réteg csupa felelősségtudó, önálló keresettel rendelkező felnőttekből állna, csakhogy a helyzet teljesen más.

Mivel a játékon belüli mikrótranzakciókat semmilyen törvény sem szabályozza, ezért a Valve sajátos rendszerű in-game megvásárolható ládái sem állnak a szerencsejátékipar valamint a jog kereszttüzében. Minden korosztály számára büntetlenül elérhetők, tehát minden 18 év alatti CS, Team Fortress 2 és Dota 2 játékos vígan pazarolhatja a zsebpénzét digitális kalpagok hajkurászására.

valve-gambling-03.jpg

Dotára lapot húzni

De ha már Dotánál járunk, muszáj kissé belemenősebben foglalkozni ezzel a játékkal, tekintve, hogy a Valve itt fejlesztette ki a lehető legtökéletesebb zsákbamacska rendszert. Mint ahogy azt sokan tudjátok, a Dota 2 versenyek büszkélkednek a világ legkomolyabb pénzdíjazásaival. A The International mellett minden esport esemény eltörpül, ha az összdíjazást vesszük alapul. Tavaly több mint 18 millió dollár ütötte a résztvevő csapatok markát, amelynek a felét a győztes EG vihette haza. Ez azt jelenti, hogy az 5 játékos jutalma meghaladta az 1 milliós fejpénzt. Ezt a bődületes összeget persze nem az anyacég bocsájtotta rendelkezésre, hanem a vásárlók.

A TI alatt elérhetővé válnak az úgynevezett Compendiumok (összefoglalók), amelyek számos extrát hordoznak magukkal. Minden tulajdonos exkluzív, csak ez idő alatt megvásárolható kincses ládákat kap, amikben Immortal ritkaságú tárgyak találhatók, valamint a csomaghoz járnak courierek, időjárás effektek és csupa más csilli-villi kiegészítés. Mindemellett a Compendium különböző kihívásokat is biztosít, melyeket támogatva emelhetjük a könyvecske szintjét, ezzel még több meglepetést megnyitva.

Ha azonban nem tudunk küldetéseket teljesíteni, akkor sincs félnivaló, a fejlődéshez szükséges pontokat önmagukban is megvásárolhatjuk pár euróért, így megspórolva a játékkal töltött időt. A fődíj a kincsek, a Compendiumok és a pontok eladásából gyűlt össze, ám a befolyt összegnek mindössze 25%-a gyarapította a díjazás mértékét. (A fennmaradó 75% a Valve-hez került.)

2015 előtt ritkaságba mentek azok a versenyek, amelyek Compendiummal rendelkeztek, ma azonban már szinte futószalagon kapjuk ezeket a tavaly novemberben lebonyolított Major óta. Az év minden szakában elérhető legalább egy Compendium a hozzá tartozó extrákkal, és azóta kisebb versenyek is előrukkolnak a maguk könyvecskéjével, kincseivel, miegymással. Az évszakonkénti Majorök alatt azonban nem Immortalokat, hanem teljes szetteket kaptunk az érkező kincsekben, amelyek nem az anyacég saját kreálmányai, hanem a Steam Workshopba feltöltött tehetséges embereké.

valve-gambling-02.jpg

Ők abban a reményben adták közkézre az elkészült skinneket a Workshopban, hogy egyszer talán viszont láthatják saját kezük munkáját a játékban. Ezzel a módszerrel az ő vágyuk is teljesül és a Valve is jól jár. A készítők a kezükre bocsájtották a kész termékeket, ők pedig profitot generáltak belőle minden egyes eladott treasure-rel. A történethez az is hozzátartozik, hogy azok, akiknek a munkája helyet kapott egy ilyen ládikában, minimális részesedést kaptak a befolyt pénzből.

Azonban a Major-rendszer másmilyen, mint amit az Internationalek alatt megszoktunk. Itt fix összegért folyik a küzdelem, ahol összesen 3 millió a tét, és az eladási számok nem gyarapítják a pénzdíjat, ergo a teljes profitot a Valve zsebeli be, és némi apanázzsal lekenyerezi a kincseken dolgozókat. Ez a „zsebpénz” azonban nem lehet olyan kevéske, tekintve, hogy még egyetlen szettért felelős community creator emberke sem szólalt fel nyilvánosan és kezdett el követelődzni kártérítésért. Innentől kezdve sejthető, hogy az eddigi Majorök alatt a digitális áruházi bevételek kellően magasra szöktek, hogy elegendő forrást biztosítsanak mindenki számára.

Na és persze akadnak olyanok, akik csak azért vesznek Compendiumot, hogy megszerezhessék az ideiglenes tartalmakat, és később azokat a Közösségi Piacon áruba bocsáthassák, imigyen megtömve a Steames pénztárcájukat. Ám mióta megnőtt a Compendiumot tartalmazó versenyek száma, azóta a tárgyak értéke is esett, ezért egyáltalán nem éri meg ehhez az eszközhöz folyamodni.

Ládanyitás IRL

A történet itt viszont koránt sem ér véget, ugyanis ez a biznisz modell akkora népszerűségnek örvend, hogy a Valve átültette a gyakorlatba. Minden egyes Major alatt, legyen szó Counter-Strike-ról vagy Dotáról, a jelenlévőknek alkalmuk nyílik szuvenír vásárlásra. A helyszínen felállított boltokban temérdek játékokhoz fűződő relikviákat lelhetnek fel a vásárlók, a legegyszerűbb bögréktől kezdve az egyedi pólókon és team jerseyken át egészen plüssökig mindent, ami szem-szájnak ingere. Azonban nem ezek azok, amik a legjobban vonzzák az érdeklődőket.

valve-gambling-06.jpg

A leginkább kívánatos tárgyak az exkluzív, csakis a helyszínen limitált darabszámban megvásárolható apróságok. A Dota játékosok kis szobrocskákat vehetnek a TI alatt, amelyekhez ajándék kód dukál. A CS kedvelők pedig kitűzőkre költhetik a pénzüket. Mindkét esetben ugyanazzal a tényezővel fogunk szembesülni: megvétel után nem tudjuk, mi vár ránk a dobozban. Lényegében ismét ugyanaz történik, mint amikor online ládát vásárolunk: megvesszük a kis dobozkát, aminek a tartalmára a felnyitáskor derül fény. Ha szerencséd van, ritka CS:GO kitűző üti a markodat. Ezek sok pénzt érhetnek a tulajoknak, főleg, ha áruba bocsátják és elárverezik egy nemzetközi site-on, ahol több licitáló is emelheti a tétet.

A Dota esete azonban itt is kirí a tömegből, tekintve, hogy a megvásárolható szobrocskák már nem annyira exkluzívak, mint a CS kitűzők. Amikor megveszed a figurát, akkor a doboza külsején feltűntetett hőst ábrázoló alakot fogod kapni. Ha igazán mázlista vagy, akkor a szobrod teljes mása arany színben fog pompázni. Félreértés ne essék, az ornamentumok nem tartalmaznak valódi aranyat, csupán a festés árnyalata különbözteti meg őket hétköznapi társaiktól. Ellenben ezek a dekoratív eszközök négyszer-ötször annyit érhetnek egy aukción.

De ha a szobor mizéria nem lenne elég, a nyáron egy újabb reklámfogással rukkolt elő a Secret Shopér felelős brigád. A Manila Major alatt debütáltak a „Meglepetés dobozok”, amelyek 3 különböző formában jelentek meg. Az első az úgynevezett „Átlagos”, a második a „Ritka” és a harmadik a „Legendás” változat. A dobozban található tárgyak mennyisége volt a legnagyobb eltérés, mintsem a különbözőségük. Gyakran előfordult, hogy a „Ritka” és a „Legendás” dobozokban ugyanazokat lelték fel a vásárlók, mint az „Átlagosoknál”, csupán hozzácsaptak két-három extra árut. A mázlisták méregdrága Steelseries perifériákat nyerhettek ezen a rögtönzött lottón, mások pedig csalódottan távoztak.

Ennek persze egyértelmű felhördülés lett az eredménye, tekintve, hogy a 3 boksz között kifejezetten nagy ár-differenciát láthatunk. Az „Átlagos” csomagok 1 000 fülöp-szigeteki pesoért (6 100 forint) voltak megvásárolhatók, a „Ritkák” 1 500 pesoért (9 500 forint) és a Legendásak 3 000 peso (18 300 forint) értékben voltak forgalomban a Manila Major ideje alatt. Továbbá azt sem szabad kifelejteni a felsorolásból, hogy a hivatalos marketing kampány leszögezi azt, hogy minden doboz tartalma legalább a dupláját éri annak az összegnek, amit kifizetettek érte. Ez legfeljebb akkor lenne igaz, ha a megszerzett áru a hivatalos forrás árának értékén lenne eladható, ám mint tudjuk, másodkézből teljes árat senki sem fizet, még akkor sem, ha a termék sértetlen, bontatlan állapotban kerül meghirdetésre.

valve-gambling-05.jpg

Ráadásul egyedül azoknak a hardvereknek akad piaca, amelyeket Fortuna kegyeltjei aláírattak neves csapatok híres játékosaival. Mert ugyan ki akarna megvásárolni egy olyan telefontokot, ami fénylő műanyagból készült és egy olyan eseményt reklámoz, amin a vásárló meg sem jelent? A népharag elkerülésének érdekében pénzvisszatérítést kaptak azok, akik „használatlanul” visszaszolgáltatták a dobozt a teljes tartalmával együtt, és ennek köszönhetően nem lett hajtépés az ügyből.

Cserebere fogadom

Mindezek után nem nehéz elhinni, hogy a Valve eddig halogatta az illegális sportfogadás felszámolásának kérdését. A cég jövedelmének tetemes mennyisége nyugszik hasonló alapokon, ebből kifolyólag nem csoda, hogy kevésbé foglalatoskodtak a szerencsejáték gondjával. 2016-ban viszont szükségessé vált, hogy végre lépjenek valamit, mert a nyakukba szakadt egy bődületesen nagy per. Úgyhogy most már el kell kezdeni a kimosakodást, hiszen itt már pénzről van szó.

Július 13-án látszott véget érni az ügy, amikor a Steam Hírek lapján megjelent egy röpke 4 bekezdéses figyelmeztetés, amelyet Erik Johnson kapart alá. Az írásban arról tájékoztat mindenkit, hogy a Valve semmilyen pénzbeli juttatást nem kapott a fogadásokkal illetve szerencsejátékkal foglalkozó oldalaktól. Ezek a lapok ugyan a Steam OpenID API-ját használva emelik le a felhasználók tárgyait – ez a motor az, ami a trading systemet (cserélő rendszert) mozgatja –, de a cégnek nincs szándékában támogatni az ilyen oldalakat. Továbbá minden regisztrált site, ami hasonló tevékenységgel él (leemeli a felhasználók raktárában lévő tárgyakat vagy cseréli őket), azok figyelmeztetést kapnak, és arra kérik őket, hogy az üzleteiket a Steamen keresztül intézzék, illetve arra sarkalják a felhasználókat, hogy legyenek körültekintők, óvatosak.

Az igazság az, hogy ezzel szinte semmi sem változott. A botrányt kirobbantó CSgoLotto.com 2 hétre bezárt, ám mára ismét megnyitotta kapuit és újra lehet fogadni a site-on a jelenleg folyó per ellenére is. A legszomorúbb az, hogy továbbra is akadnak olyanok, akik élnek a lehetőséggel a tengernyi figyelmeztetés ellenére. Amíg törvény által nem szabályozott keretek között szabadon fogadhatunk nem létező tárgyakkal, amiket fizikálisan nem vesztünk el, addig ez minden bizonnyal így is fog maradni. Az amerikai jogrendszert tekintve a változás lassú lesz, mivel a perek sem két hét alatt zajlanak le, s egy törvényjavaslat megalkotásától törvénybeiktatásig is hosszabb idő telik el. Csupán megbecsülni lehet, hogy nagyjából 4-5 év múlva következik be a végleges lezárás, ha realisztikusan akarunk tekinteni a helyzetre. Addig minden fiú, lány, asszony és férfi azt kezd a szettjeivel és skinjeivel, amit nem szégyell.