2001. november 15-én léphettünk először a UNSC Pillar of Autumn fedélzetére, ahol olyan mára ikonikussá vált karakterekkel ismerkedhettünk meg, mint a SPARTAN-II-es Master Chief (azaz John-117) és a Cortana nevű MI, hogy aztán őket követve felvegyük a harcot a hatalmas gyűrűvilágon, az Alfa Halón a harcot az emberiség elpusztítására törekvő Covenanttal. Persze a végén rájöttünk, hogy a Covenant csak a legkisebb gondunk, ám az már egy másik történet. De gondoltátok volna, hogy a ’90-es években a Halo még egy RTS volt, amit úgy írtak le, hogy „a Myth sci-fi köntösben”? Nos, ha nem, akkor ez a ti cikketek, ugyanis utána jártunk, hogyan is született meg, sőt, fogant meg ez a mára már klasszikusnak számító játék.
RTS-ből zászlóshajóvá
A Halót az 1991-ben alapított Bungie Software Products Corporation kezdte el fejleszteni, és a céljuk egy olyan sci-fi RTS létrehozása volt, ami nagyban hasonlított volna egy másik sorozatukra, a Myth-re. Eme változatban tengerészgyalogosakat, Ghost és Warthog járműveket kommandírozhattunk volna a 3D-s környezetben a gonosz idegen faj, a Covenant ellen.
Hogy a koncepció mikor változott meg, azt nem tudni, de 1999-ben, a májusi E3-on az újságírók szigorú titoktartás mellett már egy TPS-t ismerhettek meg – ami igencsak lenyűgözte őket –, majd még ugyanezen év júliusában, a Macworld Conference & Expón Steve Jobs is ezt a játékot jelentette be Windowsra és Classic Mac OS-re. Bezony, az Xbox ekkor még a küszöbön sem volt.
A TPS változatban még jóval több volt az emberi NPC, akik inkább gerilla hadviselést folytattak az ekkor még kezdeti változatban leledző, de a véglegesre már nagyvonalakban emlékeztető Covenanttal. A Halót még vadállatok is lakták, ám ezt később koncepcionális okokból elvetették.
A nagy változás egy évvel a bejelentés után csapott le. A stúdióban, így a Halóban is rejlő lehetőségeket megneszelve a Microsoft 2000-ben visszautasíthatatlan ajánlatott tett a vezetőségnek, így a fejlesztőcsapat Bungie Studios néven a Microsoft Game Division részévé vált, a Halo pedig az akkor még jövendőbeli első Xbox zászlóshajójává lépett elő.
Ez a döntés azonban igen nagy csalódottságot váltott ki mind az ipar képviselőiben, mind a játékosokban, hiszen ez azt jelentette, hogy a Halo sohasem jöhet el PlayStation 2-re, sőt, még a PC-s és Mac változat is erősen kétségessé vált. Jason Jones, a Bungie egyik alapítója így emlékezett vissza a Microsofttal kötött üzletre:
„Nem emlékszem a részletekre. Évekig tárgyaltunk különféle emberekkel. Mielőtt kiadtuk a Marathont (1994-es, negyedik játékuk) az Activision megkeresett minket egy komoly ajánlattal. De jött a lehetőség, hogy Xboxon dolgozzunk – a lehetőség, hogy együtt dolgozzunk egy céggel, ami komolyan veszi a játékunkat. Azelőtt attól tartottunk, hogy olyasvalakivel kell együttműködnünk, aki csak egy Mac portot akar, de amúgy lövése sincs az egészről.”
Marty O'Donnell-től, a Bungie hangmérnökétől és a Haló zeneszerzőjétől tudjuk, hogy ezekben az időben a csapat anyagi problémákkal küzdött, ugyanis korábbi játékuk, a ’98-as Myth 2: Soulblighter komoly buggal került ki a kezeik közül: képes volt törölni a felhasználók merevlemezét. A hibára épp a kész játék kiszállításakor derült fény, így a kijavítása úgy egymillió dollárba fájt a Bungie-nak, amit évekkel később sem hevertek ki. Szóval a Microsoft ajánlata jókor érkezett, ennek ellenére a vezetők nem voltak hajlandóak igen mondani, amíg a stúdió összes dolgozója rá nem bólintott.
A Bungie másik alapítója, Alex Seropian is megosztott egy aranyos anekdotát ezekről az időkről. Ő bűntudatot kezdett érezni, amiért rengeteg floppy-t lopott a Microfosttól 1990-ben, hogy legyen mire felmásolni első játékuk, az Operation: Desert Storm első változatait.
Miután a Bungie a Microsofthoz csapódott, sajnos le kellett mondaniuk az Oni és a Myth jogairól, azok ugyanis korábbi partnerüknél, a Take Twonál maradtak. Szerencsére ez volt a legnagyobb veszteségük, ugyanis a csapat nagyon nagy része az alapítókkal tartott Redmondba. A Bungie főhadiszállása azelőtt Chicagóban volt, egy pincében, amit O'Donnell később így írt le: „régen olyan volt, mint egy büdös partiház a közelében egy egykori katolikus leányiskolával. Most egy még büdösebb partiház, a közelében egy egykori könyvelőirodával.”
Igen, az a hely volt az, ahol a Halo megfogant, mint RTS, és itt fejlődött TPS-játékká. Egy pincében, ahová később Seropian és Jones visszatért, és 1000 dollárt ajánlottak fel az akkori bérlőnek, hogy ott tarthassák meg a búcsú bulit. A bérlő bár meglepődött, de beleegyezett. Hogy mi történt a bulin, arról a mai napig senki sem beszélt.
Új vizeken
Új város, új kiadó, részben új név, új platform és új elvárások – ezekkel nézett szembe a Bungie csapata, és rájöttek, hogy a Halo sem maradhat a régi formájában. Persze az, hogy Xboxon dolgozhattak, számukra áldás volt. A Microsoft konzolja stabil, erőteljes platformnak bizonyult, amin a programozók imádtak dolgozni.
Persze a változás sok mindent érintet. Egyrészt, a Halo TPS-ből FPS-játékká vált, ugyanis a készítők úgy érezték, hogy így sokkal könnyebben beleélik majd magukat a történetbe – plusz a kézifegyverek célzási rendszerével sem voltak elégedettek TPS-módban a kontrollerrel. Ennek orvoslására a klasszikus célkeresztet leváltották, és létrejött a „célterületet” befogó kör, így nem kellett pixelpontosan célozni a kézifegyverekkel.
Másrészt a teljes motort újraírták, valamint kivették az eredetileg kulcsfontosságú online játékmódot, mert az Xbox Live erre akkor még nem állt készen – pontosabban fogalmazva, az Xbox Live még nem volt kész. Így egyedül a helyi többjátékos mód maradt a játékban.
A motor újraírásával és az erősebb platformmal természetesen a grafika is javult, dinamikus árnyékok és rengeteg akkor friss effekt került bele a programba, ráadásul immár 15 Covenantot tudott egyszerre mozgatni a képernyőn, miközben a lények egyenként 2500 poligonból álltak.
Volt még egy fontos változás, amit időközben hoztak meg. Eredetileg, ahogy azt már más akciójátékokban megszokhattuk, a Warthog vezetésével párhuzamban lövöldözhettünk is. Viszont a fejlesztők egy ponton úgy döntöttek, elszeparálják egymástól a két játékelemet, ami egyrészt érdekesebbé teheti a játékot multiplayerben, másrészt új élményt is adhat a single-ben azáltal, hogy az egyik feladat így az MI-re hárul – ami szerencsére briliáns lett.
A Halót először a 2001-es Gamestockon lehetett kipróbálni, ekkor a kritikusok még oda és vissza voltak tőle. Aztán jött az E3, ahol már elég vegyes lett a fogadtatás. Sok kritika érte amiatt, hogy a demó nem sokkal mutatott többet, mint a Gamestockon, miközben a megjelenés már a küszöbön volt.
Kifut a hajó
A Halo fejlesztésének egyetlen nagy negatívuma volt a Microsofttal kötött üzlet után: erősen szorította a Bungie-t a határidő. A redmondi óriás ugyanis azt akarta, hogy a játék az Xbox konzollal egyazon napon jelenjen meg. A motor átírása viszont alaposan lelassította a munkát, és még az E3 idején is kétséges volt, hogy a Bungie képes lesz határidőre befejezni a Halót.
Nos, mivel 15 évvel később ez az írás ezen a napon került elétek, már tudhatjátok a választ: igen, képesek voltak befejezni. A Halo 2001. november 15-én Combat Evolved alcímmel (a Microsoft félt, hogy simán Halóként nem lenne annyira figyelemfelkeltő) odakerült a boltok polcaira az Xbox mellé – és persze PC-re is, hiszen ekkortájt a Microsoft még nem kezelte mostohagyerekként a számítógépeket.
A Halo bombaként robbant, kritikailag és a játékosok körében is hatalmas sikert ért el. Több mint 6,5 millió példány kelt el belőle és a mai napig a Microsoft egyik legmeghatározóbb címe, még ha a Bungie már nem is foglalkozik vele.
A kapitány elhagyja a fedélzetet
A Bungie még két további folytatást készített, amiket 2004-ben és 2007-ben adtak ki, illetve a Halo 3-hoz készült egy spin-off, a 2009-es ODST, illetve a 2010-es Reach képében egy előzmény a Halo: Combat Evolvedhez – ez volt egyben a Bungie utolsó Halo-játéka.
2007. október 1-jén jelentették be, hogy a Bungie kiválik a Microsoftból és független stúdióként éli tovább az életét, ugyanakkor a Microsofttal továbbra is fenntartja a partnerviszonyt, vagyis az immár Bungie LLC játékait a redmondiak adhatják ki. Viszont ez a partnerség is megszakadt, amikor 2010. április 29-én bejelentették, hogy az Activisionnal kötöttek egy tízéves szerződést a játékaikra. Ezzel véget ért az a partnerség, aminek nyomán tíz évvel korábban megszületett a Halo: Combat Evolved.
Ugyanakkor a játék története még nem ért véget, 2011-ben ugyanis piacra került az első rész remake-je, az Xbox 360-ra elkészített Halo: Combat Evolve Anniversary. Ezt a Saber Interactive hozta tető alá, a Halo-sorozat fejlesztését átvevő 343 Industries felügyelete mellett (a 343 ekkor már a Halo 4-en dolgozott, ezért nem igazán értek rá a Combat Evolved remake-elésére).
A Sabernek több mint egy éve volt összekalapálni az Anniversary-t, ugyanakkor fontos tudni, hogy bár a csapatban sok Halo-rajongó volt, egyikük sem dolgozott még franchise-játékon. A 343 szerette volna megtartani a játékmenetet, így ahhoz némi egyensúlyi finomhangoláson túl nem nyúltak, ugyanakkor teljesen újratervezték a játék többi aspektusát. Megújult a látványdizájn, a zene, a hangok, új motort kapott a Saber 3D engine v.S3 képében, belekerült a Havok fizikai motor (az első Halo volt eddig az egyetlen, amiben nem volt benne), és rengeteg assetet átvettek a Halo 3-ból és a Reach-ből is, hogy a három játék látványilag közelítsen egymáshoz.
A fejlesztés viszonylag zökkenőmentesen telt az alfa változatig, akkor komoly problémájuk lett a motion capture-rel rögzített videók és a hangcsúszások miatt, ám ezeket végül sikerült leküzdeni, és a játék 2011. október 15-én aranylemezre került.
Az Anniversary igen jó kritikákat kapott, bár sokan megjegyezték, hogy a Halo játékmenete az elmúlt tíz évben némileg elavult, ugyanakkor az újításoknak hála megállta a helyét. Különösen lelkesen méltatták a grafikai megújulást. Ezzel a Halo: Combat Evolved másodszor is sikert aratott.
Az utolsó út
A Halo: Combat Evolved útja azonban itt még mindig nem ért véget, a zászlóshajó egyszer még kifutott egy utolsó – vagy, jelenleg utolsó – körre, méghozzá a Halo: The Master Chief Collection részeként, hogy az Xbox és az Xbox 360 után az Xbox One-t is meghódítsa. A csomagban az Anniversary mellett ott volt a Halo 2, a Halo 3 és a Halo 4 is.
Igazán nagy változások itt már nem történtek, egyedül a Halo 2 kapott egy nagyobb grafikai megújuláson, illetve ellátták egy extra prológus és egy plusz epilógus videóval, amik hozzákapcsolták a Halo 5: Guardianshoz.
Bár a Halo: The Master Chief Collection összességében pozitív kritikákat kapott, a játékosokat sajnos rengeteg hiba bosszantotta. A játékok olykor érthetetlenül lelassultak, az online matchmaking katasztrofálisan működött, így a Combat Evolved debütálása a harmadik Xboxon minden volt, csak zökkenőmentes nem.
Boldog születésnapot!
Tizenöt év nagy idő. A Bungie Inc. már a Destiny-t pátyolgatja, a Microsoft újra a PC felé kacsintgat, a Halót anno bejelentő Steve Jobs azóta sajnos elhunyt, és az Xbox is egy szép emlék mára. Sőt, azóta a Halo elérte az ötödik részét, a Halo Warsnak hála az RTS műfajt is megjárta, mi több, jön a Halo Wars 2, és mérget mernék rá venni, hogy a 343 Industries már tervezi a Halo 6-ot, hiszen anno a Halo 4-gyel egy új trilógiát nyitottak meg. De akármilyenek lettek vagy lesznek a folytatások, a Halo: Combat Evolved marad az a játék, amire mindig emlékezni fogunk. Az Xbox zászlóshajója, az FPS-ek egyik úttörője, ami olyan karaktereket adott a világnak, mint a popkultúra szerves részévé vált Master Chief.
