PGO Fórum, beszélgetés Történelem témában

#521432 blarskerin 2010. április. 26. 21:41

Elég érdekes bejelentés.
Az Araráton már évtizedek óta fényképeztek az amerikai felderítő pilóták valami félig eltemetett, bárkára emlékeztető valamit. De eddig a török kormány senkit sem engedett igazán a közelébe. Volt erről egy film a Discoveryn pár hónapja, egy éve.
Ráadásul a Fekete-tenger feltöltődése csak az egyik özönvíz lehetett, pedig Mezopotámiában van egy elég vastag agyag réteg, ami két felé osztja, megszakítja az emberi települések történetét. Ezt a réteget is az özönvíz nyomának és bizonyítékának tartják.
Arról nem is beszélve, hogy ha a Fekete-tenger feltöltődése volt az özönvíz, akkor hogyan került Noé bárkája a jelenlegi vízszint fölé 3500 méterrel?

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#521392 Gpety 2010. április. 26. 20:17

Megtalálták Noe Bárkáját. (?)
Az egészben nekem az az érdekes, miszerint bizonyították, hogy 4800 éves, erre alapoznak.
Kicsit érdekes ez, gondolom nem csak számomra. Nekem a leginkább ott ütközik az egész Noe bárkája történet a hihetőségével, miszerint még jóval az ószövettségi Biblia összeszedése előtt létezett egy Gilgames nevezetű iromány, amely ezt a történetet történelmileg jóval pontosabban behatárolva írta le. Szóval a Biblia eredetisége itt erősen sántít, a már régi történetet szedték elő, némi Istenféléssel feltúrbózva. Mindazonáltal a földrétegek állítólag azt is bizonyítják, hogy volt özönvíz-szerűség, tehát valószínűleg voltak emberek, akik hatalmas bárkákat készíthettek, talán ezen egyikét találtak most meg.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#515996 DarkEmperror 2010. április. 06. 18:36

Nekem 2 kérdésem lenne egy '48-'49-es esszé okán:

1.: Magyarország mikortól része teljes egészében a Habsburg Birodalomnak?
2.: Nem tudtok ebben a témában valami könyvet?

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#507406 blarskerin 2010. március. 05. 19:54

Nekem csak egyetlen kérdésem lenne.
Mi értelme van a diktátorokat osztályozni, hogy "kommunista", vagy más ideológia szerinti diktátorok voltak?
Országaik méretén kívül mi a különbség Hitler, Sztálin, Ceausescu és Augusto Pinochet között?
Minden diktátor megpróbál valamilyen ideológiát gyártani, amivel magyarázni igyekszik a tetteit. Mindegyik likvidálja az "ellenségeit", akik személye és a hatalom közé akarnak állni, vagy akiket ő ezzel meggyanúsít.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#503802 blarskerin 2010. február. 20. 14:41

Ha belegondolsz, Sztálin is nagy eredményeket ért el.
Maga a német haderő legyőzése is nagy tett volt, hiszen a Wehrmacht kb. 80%-a a keleti fronton vérzett el.
De ennél sokkal nagyobb eredmény, hogy el tudta fogadtatni az elképzeléseit Roosevelttel és Churchill-lel is. Ha ez nem sikerült volna, akkor Európa elfoglalt keleti felét fel kellett volna adnia és nem tudta volna szovjet befolyási övezetté alakítani.
Ha belegondolsz, hogy egy elszigetelt, politikai rendje miatt minden más állam által bojkottált országot vett át Lenintől, és halálakor egy világbirodalmat adott át az utódainak, akkor azt hiszem, ez elég nagy teljesítmény volt.

Hogy mindezt milyen módszerekkel érte el, az egy egészen más dolog.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#503735 blarskerin 2010. február. 20. 09:42

Én inkább Lenint és Sztálint és persze Hitlert hiányolom a listából.
Már ha valóban nem csak az építő jellegű személyeket veszed számba.
Hiszen ennek a három embernek a világtörténelemre gyakorolt hatása sem vitatható. Hogy ez a hatás negatív volt? Akkor is kitűntek kortársaik közül.
A Lenin vezette mozgalom a semmiből hozott létre egy rendszert, a világ területének egy hatodán.
Sztálin a maga diktatúráját világhatalommá tudta n9velni, rákényszerítve elképzeléseit az akkori világ két vezető hatalmára. És országából is világbirodalmat tudott csinálni, más országokra rákényszerítve akaratát.
Hitler birodalmának ma is köztünk élnek a hatásai. Nem a felvonuló mozgalmakra gondolok,hanem a demokratikus országokban az övéhez hasonló mozgalmak ellen elfogadott törvényekre.

Szóval szerintem ez a három személy is helyet kellene, hogy kapjon a tablódon, Dantes.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499516 blarskerin 2010. január. 31. 13:03

Van Jókainak egy nem éppen magas színvonalú regénye, A két Trenk.
Az idősebbik Trenk egy akarnok, zsarnok földesúr, valahol a szerb végeken. De a lakhelyétől eltekintve teljes mértékben Vlad Tepes "szokásait" gyakorolja a regényben.
Csak éppen ez a Trenk Jókai és az általa emlegetett krónikák szerint évszázadokkal Vlad Tepes után élt, Mária-Terézia és porosz háborúi idején.

Más szóval biztosan olyan kirívóak voltak Vlad szokásai?
Mert én bizony azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a szabad szász városok polgárai nem a kegyetlenkedései, hanem jogaik és jövedelmeik megkurtítása miatt mentek esetleg panaszra Mátyáshoz.
És az sem zárható ki, hogy a börtön nem a kegyetlenségnek, hanem a hűbéresi kötelékekből szabadulni akaró fejedelemnek szólt.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499506 blarskerin 2010. január. 31. 12:16

Eszemben sincs hőssé avatni Vlad Tepest.
Valamivel nyilvánvalóan rászolgált a Drak (románul Ördög) névre.
De a "nép emlékezete" elég csalóka tud lenni. Ott van ugye Mátyás, az igazságos, aki a néphit szerint többet járt álruhában a jobbágyai között, mint amennyit élt. Hogyan volt vajon ideje uralkodni, hadjáratokat vezetni és törvénykezni?

Hogy Mátyás börtönbe záratta Vlad Tepest? VIII. Henrik angol király meg lefejeztette a feleségét felségárulásért, pedig csak ő kívánt meg egy másik leányzót.
A török szultánok is mindig találtak valami "komoly okot", amiért ki lehetett végeztetni a túlságosan megvagyonosodott embereket.
Vak Bélát is csak azért vakították meg, hogy ne legyen "fegyverfogható férfi", vagyis ne lehessen trónkövetelő.

Mindezzel nem újra akarom írni a történelmet, csak arra utalok, hogy nem mindig igaz, ami le van írva a krónikákban.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499490 Gpety 2010. január. 31. 10:47

#499488 :: blarskerin (2010. január. 31. 10:37)

A kortársak efféle leírásai lehetnek éppen olyan valóságosak, mint Báthory Erzsébet esetében. Nem szabad elfelejteni, hogy már az ókortól komoly technikája volt annak, ha valakit le akartak járatni. Egy őrültnek komoly dolgokban is logikátlan döntései lehetnek. Én azt olvastam, hogy Vlad Tepest elsősorban azért nevezték "karóbahúzónak", mert egy csata után másfélezer elfogott törököt húzatott karóba, az ellenség elrettentésére. Hogy mennyire igaz, vagy mennyire legenda, hogy élvezte a karón vergődők halálát, az egy egészen másik kérdés. Ha kegyetlen, félig őrült személynek kell ábrázolni, akkor ezt fogják hangsúlyozni. Ha a hazájáért, a "birodalmáért" harcoló uralkodónak, akkor ezt figyelmen kívül is hagyhatják.

Pont az előbb említett könyvben írnak Báthory Erzsébetről.
Az ő pere volt talán az első koncepciós per. Hamis tanúkkal, kínzással kicsikart hamis tanúskodásokkal, a valós tanuk ki nem kérdezésével.
Az egyetlen amit biz0onyíthatóan elkövetett, az az volt, hogy egy cselédlányt, aki állítólag lopott tőle úgy büntetett meg, hogy megmerítette a folyó hideg vizében, de ez akkor teljesen elfogadott volt.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499488 blarskerin 2010. január. 31. 10:37

A kortársak efféle leírásai lehetnek éppen olyan valóságosak, mint Báthory Erzsébet esetében.
Nem szabad elfelejteni, hogy már az ókortól komoly technikája volt annak, ha valakit le akartak járatni.
Egy őrültnek komoly dolgokban is logikátlan döntései lehetnek.
Én azt olvastam, hogy Vlad Tepest elsősorban azért nevezték "karóbahúzónak", mert egy csata után másfélezer elfogott törököt húzatott karóba, az ellenség elrettentésére.

Hogy mennyire igaz, vagy mennyire legenda, hogy élvezte a karón vergődők halálát, az egy egészen másik kérdés.
Ha kegyetlen, félig őrült személynek kell ábrázolni, akkor ezt fogják hangsúlyozni.
Ha a hazájáért, a "birodalmáért" harcoló uralkodónak, akkor ezt figyelmen kívül is hagyhatják.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499466 viktor940 2010. január. 31. 08:02

akit érdekel Vlad Tepes olvassa el a Hunyadi c. regényeket... lehet, hogy nem minden igaz belőle, de elég jól le van írva benne Vlad Tepes (persze nem róla szól a könyv, de mivel a Hunyadiak nagy ellensége ezért sokat írt róla az író)
bár lehet van több olyan könyv is ami Vlad-ról szól és lehet hogy hitelesebbek is...

Origin ID: General_Pukan

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499440 blarskerin 2010. január. 30. 22:24

Miért lett volna Vlad Tepes őrült, vagy elmebeteg?
Az a kegyetlenség, ami ma őrültségnek tűnik, a középkorban mindennapi, megszokott dolog volt.
Talán elég arra céloznom, miért nem voltak egy szultánnak testvérei! Minden szultán azzal kezdte az uralkodását, hogy kivégeztette az apja háremének minden lakóját, a gyerekeket is beleértve. És persze a testvérei is erre a sorsra jutottak, nehogy trónkövetelő lehessen belőlük.
A karóba húzás sem volt különleges kivégzési mód. Elég sok "vétkes" jobbágy végezte karón.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#499423 DarkEmperror 2010. január. 30. 21:36

Nekem a fekete, homokos Xerxész a kedvencem a 300-ból.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#495160 blarskerin 2010. január. 15. 13:34

Kegyetlen dolog, de egy diadalmas hadvezérre sokkal szívesebben és tovább emlékeznek, mint egy békés államférfire.
Mindegy, milyen sok ember vész oda egy diadalmas csatában, ha az győzelmet hoz, akkor a vezér egy igazi hős!
És mindegy, hány embert ment meg valaki egy békével, akkor is gyáva volt, hiszen ha nem köt olyan megalázó békét ...

Az is mindegy, hogy utólag kiderült, igaza volt Károlyinak és Görgeynek is.
A magyarok szemében mindkettejükhöz "gyászos" esemény kötődik.
Ezt a gyászt aztán sokáig lehetett ápolgatni, dajkálgatni a bujdosók dalaiban, a mesékben, hogy milyen csúnyán elbántak velünk, szegény magyarokkal.
Valaha még az apámnak is tanulnia kellett a régi dalt:

Nagymajtényi síkon letörött a zászló
Rászállt tollászkodni egy fekete holló

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#495143 Chocho 2010. január. 15. 10:17

#495142 :: Tenebra (2010. január. 15. 10:05)

Felvetnék egy új témát! Nem tudom, volt-e már tárgyalva (most nem akarok 32 oldalt visszaolvasni

), de azért bedobom: kinek, mi a véleménye Károlyi Sándorról? Röviden, hogy ki volt ő: nagybirtokos, főúr, jelentős befolyású ember a XVII-XVIII. században. Ugyan aulikus volt, tehát hű az udvarhoz (ami ugyebár akkoriban a Habsburgokat jelentette), mindezek ellenére viszont elég sokat tett az országért, illetve azokért, akik a magyar rendek érdekeiért harcoltak. Illetve ő is ilyen volt. Még a Rákóczi-szabadságharcban is jelentős szerepet vállalt. Ám elkövetett egy "hibát", ami miatt ugyanúgy leköpték és beomcsolkoták nevét, mint Görgeynek a világosi fegyverletétel kapcsán: ő is békét kötött a Habsburgokkal. (Szatmári béke) Emiatt ugyebár rengetegen utálták, utálják mai napig. Egyfelől ez érthető, hiszen a "romantikus/szentimentális" nézeteket vallók szerint a "fight to death" az igazi. Tehát a végsőkig kell harcolni, meg kell dögleni a csatatéren. Teljesen mindegy, hogy van-e értelme még vagy nincs már, egyszerűen meg kell halni. Nos, Károlyi talán erre mondott nemet. Ahogy később, 140 év múlva Görgey is valószínűleg azt mérlegelte, hogy mennyire érdemes akár újoncok, fiatalok életét is csak úgy odadobni egy veszett ügyért. Sokak szerint tehát egy áruló, egy szar, amiért reálisan gondolkodott, és nem kívánt folytatni egy olyan háborút, amit egyértelműen elvesztettek. A linkelt cikkben is írják, hogy sokan gyanusították meg azzal, hogy csupán Rákóczi birtokait akarta, ezért is írta alá a szatmári békét... (Ami hülyeség, minthogy később úgysem kapott belőle jelentős részt, illetve aki ennyit tesz a kultúráért, társadalomért, vallásért, nem hinném, hogy akkora gennyláda lenne...) Számomra érthetetlen, hogy miért kellett ennyire negatívan megítélni mind őt, mind Görgeyt. Ők harcoltak a hazáért, ők állták a sarat, míg a vezérek, akiket mai napig ajnároznak (Ráckóczi, Kossuth) külföldre menekültek. Kissé aránytalan számomra... Mert romantikus indulatoktól vezérelve könnyű pofázni. Rákóczi és társai már könnyen beszéltek külföldről, ahogy Kossuth is vígan mondta beszédeit, míg Károlyi és Görgey árulóknak lettek bélyegezve. Pedig ők tartották a hátukat, a végsőkig harcoltak, ám tőlük emberélettek függtek, közvetlenül, melynek a súlyát ők érezték - ellentétben a vezérekkel. Tehát szerintem mind Károlyi, mind Görgey inkább hősök, mint árulók. (Az igazi áruló ilyen szempontból Kossuth és Rákóczi, mert mikor már süllyedt a hajó, ők leléptek... ) Kinek, mi a véleménye erről? Szerintetek is igazságtalanság őket elítélni azért, mert egy szorult helyzetben hoztak egy döntést, ami megelőzte az értelmetlen vérontást? Vagy esetleg teljesen mindegy, harcolhattak volna tovább, hiszen a számonkérések még kegyetlenebb vérontással jártak? Ki döntött helyesen: azok, akik bíztak az udvarban és békét kötöttek az értelmetlen harc helyett, vagy azok, akik elutasították a békét, fegyverletételt, és külföldről osztották az észt? Harcolni a végsőkig vagy reménykedni a kegyelemben? (Amúgy számomra hátborzongató, hogy 140 évvel később szinte ugyanez zajlott le Görgey és Kossuth kapcsán, mint Károlyi és Rákóczi esetében. A történelem nagyon ismétli önmagát.)

CheAttilaTenebra írta:

Egyfelől ez érthető, hiszen a "romantikus/szentimentális" nézeteket vallók szerint a "fight to death" az igazi. Tehát a végsőkig kell harcolni, meg kell dögleni a csatatéren. Teljesen mindegy, hogy van-e értelme még vagy nincs már, egyszerűen meg kell halni.

Én ezen nem lepődöm meg, sokan a mai napig ebben a hitben élnek. Marha nagy igazságtudatuk és büszkeségük van, így ha kell, fejjel mennek a falnak, csak hogy azért se legyen értelmes vége egy vitának / harcnak. Ez van, amikor tiszteletreméltó tulajdonság, de sokak képtelenek elválasztani a jövő érdekében vállalt mártírhalált az értelmetlen áldozattól.

Erre a példákban a nemzeti nyomás is rátesz egy lapáttal, eredményeképp pedig muszáj hibáztatni valakit, és a legkönnyebb bűnbak mindig a látszólagos áruló. Így lesz a realista gondolkodóból mocskos, hazáját eladó féreg.

Nem mondom, hogy ez helyes, de megértem a másik oldalt is. Nagyon sokan voltak, akik családtagjaikat, fiaikat vesztették el ezekben a szabadságharcokban. Mivel még nem volt olyan fejlett a kommunikáció, egyesek nagy csalódottságukból fakadt dühükben machinációnak gondolhatták a racionális magyarázatot, és így gyűlöletet kezdtek táplálni a béke megkötői iránt.

CheAttilaTenebra írta:

Számomra érthetetlen, hogy miért kellett ennyire negatívan megítélni mind őt, mind Görgeyt.

Ma már más a helyzet, az emberek nagy része nem ítéli meg őket negatívan. Akik igen, azok nagyon unatkoznak, de történelmet nem olvasnak, szóval nem érdemes vitatkozni velük. A szakemberek pedig mára tisztára mosták ezen hazafiak nevét, és az, hogy ma a rágalmak egyáltalán szóba kerülnek is csak a hosszú idő miatt van.

Gaming is believing.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#495142 Tenebra 2010. január. 15. 10:05

Felvetnék egy új témát!
Nem tudom, volt-e már tárgyalva (most nem akarok 32 oldalt visszaolvasni

), de azért bedobom: kinek, mi a véleménye Károlyi Sándorról?

Röviden, hogy ki volt ő: nagybirtokos, főúr, jelentős befolyású ember a XVII-XVIII. században. Ugyan aulikus volt, tehát hű az udvarhoz (ami ugyebár akkoriban a Habsburgokat jelentette), mindezek ellenére viszont elég sokat tett az országért, illetve azokért, akik a magyar rendek érdekeiért harcoltak. Illetve ő is ilyen volt. Még a Rákóczi-szabadságharcban is jelentős szerepet vállalt.

Ám elkövetett egy "hibát", ami miatt ugyanúgy leköpték és beomcsolkoták nevét, mint Görgeynek a világosi fegyverletétel kapcsán: ő is békét kötött a Habsburgokkal. (Szatmári béke) Emiatt ugyebár rengetegen utálták, utálják mai napig.

Egyfelől ez érthető, hiszen a "romantikus/szentimentális" nézeteket vallók szerint a "fight to death" az igazi. Tehát a végsőkig kell harcolni, meg kell dögleni a csatatéren. Teljesen mindegy, hogy van-e értelme még vagy nincs már, egyszerűen meg kell halni. Nos, Károlyi talán erre mondott nemet. Ahogy később, 140 év múlva Görgey is valószínűleg azt mérlegelte, hogy mennyire érdemes akár újoncok, fiatalok életét is csak úgy odadobni egy veszett ügyért.

Sokak szerint tehát egy áruló, egy szar, amiért reálisan gondolkodott, és nem kívánt folytatni egy olyan háborút, amit egyértelműen elvesztettek. A linkelt cikkben is írják, hogy sokan gyanusították meg azzal, hogy csupán Rákóczi birtokait akarta, ezért is írta alá a szatmári békét... (Ami hülyeség, minthogy később úgysem kapott belőle jelentős részt, illetve aki ennyit tesz a kultúráért, társadalomért, vallásért, nem hinném, hogy akkora gennyláda lenne...)

Számomra érthetetlen, hogy miért kellett ennyire negatívan megítélni mind őt, mind Görgeyt. Ők harcoltak a hazáért, ők állták a sarat, míg a vezérek, akiket mai napig ajnároznak (Ráckóczi, Kossuth) külföldre menekültek. Kissé aránytalan számomra... Mert romantikus indulatoktól vezérelve könnyű pofázni. Rákóczi és társai már könnyen beszéltek külföldről, ahogy Kossuth is vígan mondta beszédeit, míg Károlyi és Görgey árulóknak lettek bélyegezve. Pedig ők tartották a hátukat, a végsőkig harcoltak, ám tőlük emberélettek függtek, közvetlenül, melynek a súlyát ők érezték - ellentétben a vezérekkel. Tehát szerintem mind Károlyi, mind Görgey inkább hősök, mint árulók. (Az igazi áruló ilyen szempontból Kossuth és Rákóczi, mert mikor már süllyedt a hajó, ők leléptek... )

Kinek, mi a véleménye erről? Szerintetek is igazságtalanság őket elítélni azért, mert egy szorult helyzetben hoztak egy döntést, ami megelőzte az értelmetlen vérontást? Vagy esetleg teljesen mindegy, harcolhattak volna tovább, hiszen a számonkérések még kegyetlenebb vérontással jártak? Ki döntött helyesen: azok, akik bíztak az udvarban és békét kötöttek az értelmetlen harc helyett, vagy azok, akik elutasították a békét, fegyverletételt, és külföldről osztották az észt? Harcolni a végsőkig vagy reménykedni a kegyelemben?

(Amúgy számomra hátborzongató, hogy 140 évvel később szinte ugyanez zajlott le Görgey és Kossuth kapcsán, mint Károlyi és Rákóczi esetében. A történelem nagyon ismétli önmagát.)

Post tenebras lux

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#495074 Wake 2010. január. 14. 20:57

#492419 :: blarskerin (2010. január. 03. 17:04)

A koronát belülről nyilván alaposan kipárnázták, ezzel pedig a méretét is lehetett szabályozni. A vastag bársonypárnák lecsökkentették az átmérőjét. Arról nem is beszélve, hogy egy királynak nem egyetlen koronája volt szerintem. A kisebb ünnepeken, törvénylátásokon egyszerűbb, abroncs-koronát viselhetett. Ha háborúba kellett mennie, akkor a sisakja volt úgy kovácsolva, mintha egy korona lenne rajta.

blarskerin írta:

A koronát belülről nyilván alaposan kipárnázták, ezzel pedig a méretét is lehetett szabályozni.
A vastag bársonypárnák lecsökkentették az átmérőjét.

Vagy szimplán csak beleesett a fejükbe és úgy hordták, hogy a szemöldökük alá esett a korona. Lásd: Magyar Szent Korona. Sokkal nagyobb az átmérője mint egy normális emberi fejé. Hogy mi lehet az oka? Egyszerű, az alsó abroncs részt, vagyis a Corona Graecát eredetileg női koronaként használták. És mint tudjuk a nők akkoriban hatalmasra felpolcolt hajakat hordtak (pl kontyok, feltűzések növelték a fejük körméretét, ezen meg tudott maradni a korona).

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#494373 paszi011 2010. január. 11. 15:54

Mivel úgy is pangás van a témában ezért feldobok egy kérdést,ki találta ki a háborús jogot?

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

#492419 blarskerin 2010. január. 03. 17:04

A koronát belülről nyilván alaposan kipárnázták, ezzel pedig a méretét is lehetett szabályozni.
A vastag bársonypárnák lecsökkentették az átmérőjét.

Arról nem is beszélve, hogy egy királynak nem egyetlen koronája volt szerintem.
A kisebb ünnepeken, törvénylátásokon egyszerűbb, abroncs-koronát viselhetett.
Ha háborúba kellett mennie, akkor a sisakja volt úgy kovácsolva, mintha egy korona lenne rajta.

Válasz Privát Új hozzászólás [ ! ]

Történelem

További részletek:

Olvastad már? ×