Jöhetnek pazar gyűjtői kiadások jobbról, potyoghat DLC-zápor balról, a mikrotranzakciós üzleti modellel működő ingyenes játékok bizony virulni fognak. Ez az egész persze nem egy új keletű gonosz varázslat: 2-3 évvel ezelőtt megjelentek az első böngészőben futtatható programok, leginkább az alkalmi játékosok közönségét megcélozva; az elmúlt évben pedig több olyan MMOG is ingyenes formulára váltott, mely később megduplázta, vagy akár megsokszorozta korábbi bevételeit. Idén úgy tűnik sok olyan versenyző érkezik, mely dobozos programként esélytelen lenne kollégáival szemben, ám ingyenességével csalogatva könnyen beférkőzhet a játékosok szívébe.

Fuss és lőj -- láss és hackelj

A Blacklight Retribution múzsájának és tanítómesterének a népszerű Call of Duty sorozatot tekinti, felépítésében sem mer nagyon elmozdulni tőle, ám nem szabad első pillantásra elítélni, mert neki is megvan a joga arra, hogy bebizonyítsa, van saját egyénisége, és ezt bizony hamar meg is teszi. A fejlesztők jól végzik dolgukat: nem éppen művészien, ám megfontoltan, ügyesen és nem utolsósorban ötletesen használnak fel minden olyan alapanyagot, amit korábbról átemelhettek. A pályák felépítése nagyszerű, szűk folyosókkal és sikátorokkal, de látszólag akkor sem ijednek meg a tervezők, ha a föld alá vagy az egekbe kell törniük, emeletek és olykor az egész terepet átszelő alagutak váltják egymást. 

A helyszínek tehát jól idomulnak a játékmenet állandó pörgéséhez, amit nagyon jól jellemez a „hit and run” kifejezés is -- mentsd az irhád azzal, hogy nem maradsz sokáig egy helyben, és mindig tudd, hol jár ellenfeled. Ebben a Hyper Reality Visor nyújt segítséget, mellyel átláthatunk a falakon, megvizsgálhatjuk, merre kóborolnak éppen csapattársaink, illetve ellenfeleink(!). Ügyes kis ketyere, mellyel minden játékos rendelkezik, de csak rövid ideig nézelődhetünk egyhuzamban, használata közben pedig nem használhatunk semmilyen fegyvert, ráadásul a bekapcsolása is kicsit macerás (emberünknek rá kell tenyerelnie a sisakon található gombra). Mégsem engedheti meg magának senki, hogy ne használja állandóan, mert egyébként olyan taktikai lehetőséget ejt ki a kezei közül, melyet egy játékos sem fog megbocsájtani; mindig meg kell fontolni mikor használjuk, ez pedig képes az eszetlen futkározás helyett olykor a gondolkozást, a taktikázást, a megfontolt, céltudatos lépéseket előtérbe helyezni. 

Úgyszintén sajátos ötlet, hogy a pálya bizonyos pontjain találunk terminálokat, melyeket egy rövidke, inkább a reflexeinket megdolgoztató minijáték során fel lehet törni, majd ezáltal folyosókat eltorlaszolni (vagy a lezárt utakat kinyitni). A hackelés nem nehéz (ezt persze máshogyan gondolja az ember, amikor három irányból vadul tüzelnek rá), de bizonyos helyzetekben legalább segít a Blacklightnak csapatjátékká válni, bár megjegyzem, hogy inkább csak a valóban csapatmunkára ösztönző játékmódokban (melyekből összesen ötöt találunk: DM, TDM, CTF, DOM, King of The Hill, ezek többé-kevésbé működnek is). A meccs alatt szerzett pontjainkból vásárolhatunk lángszórót, minigunt, egy brutális páncélzatú, állig felfegyverzett lépegetőt, amolyan minimechát; meg ugyebár az ilyen gépezetek kiiktatására (egyszerre több is lehet a pályán!) rakétavetőket. Persze az ilyen nemes feladatok elvégzése jól tudjuk, hogy nem nagyon izgatja a játékosokat...

Távcsöves revolver mérgező sörétekkel? Ide vele!

Ahogyan egyre mélyebbre ásunk a Retribution kódsoraiban, rá kell ébrednünk, hogy bizony sok jó tulajdonságot megörökölt elődjétől. Ilyen az a lehetőség, hogy ezerféleképpen testre szabhatjuk fegyverzetünket, felszerelésünket, kinézetünket, meg hát valójában mindent, amit egy militarista lelkületű vérpistike szívesen cipel magával a csatatérre. A fegyverekre pakolható kiegészítők (válltámasz, tár, optikai irányzék stb.) több különböző kialakítású és kinézetű egyeddel bírnak, melyek a szintlépések után fokozatosan válnak elérhetővé, mindegyik bír kiemelkedő tulajdonsággal (gyorsabb szemhez emelés, pontosabb célzás), de ugyanakkor soknak megvan a maga hátulütője is (megnövekedett súly, nehézkesebb hordozhatóság). 

Sajnos a fejlődés a 10. szint után rohamosan lelassul (igaz, csak a harmincadik előléptetésig menetelhetünk), a vásárlásnál pedig az a procedúra dominál, hogy rövid időre olcsón hozzájuthatunk bármihez a játékban szerzett kreditek feláldozásával, ha viszont valamit örökre birtokolni akarunk, akkor az tetemes összegbe fáj. Persze most is él az a lehetőség, hogy valódi pénzért cserébe mindent azonnal beszerezzünk, és készüljünk fel arra is, hogy ha kedvenc mordályunkat olyan egyedien ízléstelenné szeretnénk tenni, hogy ellenfeleink már a látványától kifeküdjenek (a rózsaszín örök favorit ezen a téren, de az ezüstlila is megfelelő választás lehet), akkor kénytelenek leszünk malacperselyünket könnyes szemmel ripityára törni. 

Próba szerencse

Olykor sajnos megbízható netkapcsolat mellett is megesik, hogy a ping hirtelen az egekbe szökik, és kénytelenek vagyunk igencsak zavaró laggolás közepette játszani. Én speciel csak kevésszer futottam össze vele, de érdemes tudni, hogy sokat panaszkodnak miatta a játékosok. A látvány amúgy pazar, bár a dizájn és maguk a helyszínek is tagadhatatlanul bővelkednek a keleties "ízvilág" sajátosságaiban, de ez alig tud zavaró lenni, emellett kapunk DX11-támogatást, élsimítással, nagy felbontású textúrák feszülnek mindenütt, a fényjáték megvalósítása pedig egészen elképesztő. Nem is szabad elszállni a grafikai beállításokkal, mert a program Paksot is felfalná egy ültő helyében. 

Persze most is könnyű belefásulni a lövöldözésbe, mivel egyedi ötleteket igen, de valódi újdonságot nem igazán találunk, mégis érdemes lehet tenni vele egy próbát. Nem tökéletes, ezt egy szóval sem mondom, de olykor valaminek nem is kell hibátlannak lennie ahhoz, hogy néhány óra önfeledt szórakozást és kellemes kikapcsolódást garantáljon.