Általában egy indie-horrorhoz nem kell túl nagy büdzsé, hanem elég egy remek ötlet is, amit szépen ki lehet bontani. Például én nagyon kedvelem azokat a horrorjátékokat, amelyek egy zárt helyen játszódnak és még többet dob az élményen, ha ez a zárt hely egy ódon ház vagy kastély. Nem véletlen, hogy a 2010-ben megjelent Amnesia: The Dark Descent akkorát ment annak idején, hiszen a fegyver nélkül operáló játékmenethez sokat hozzátett, hogy be voltunk zárva a hatalmas kastélyba és próbáltuk megtalálni a kiutat. Ha egy horrorjáték világa kinyílik, az sokszor a hangulatot is képes megölni. Valahogy én nem tudok rettegni a Dying Light 2 élőhalottjaitól, amikor tudom, hogy gyorsutazással simán elkerülhetem őket (meg azzal is, ha szimplán elfutok mellettük). Viszont a The Evil Within 2 félig nyitott horror-kertvárosa már más tészta – ott sikerült megtalálni az egyensúlyt. Ezek után a Limerick: Cadence Mansion rögtön azzal kezd, hogy egy cellában térünk magunkhoz. Itt már rögtön beugrott az Amnesia DLC-je, a Justine, ami ugyanilyen felütéssel nyitott, azonban a Limerick: Cadence Mansion jóval színesebb játékmenetet kínál.

Kísérletek és kísértetek

Kalandunk a titokzatos Nightsonnet-szigeten játszódik, egy olyan helyen, amelyet groteszk szörnyek és rejtélyes mechanizmusok lepnek el. Igazság szerint a lore egész szépen ki lett építve a játék mögött és erre tényleg nem lehet panasz. Ügyesen vezet bele egy rémisztő világba, a felvehető jegyzetek pedig kiegészítik a megismert sztori-részleteket. A háttérben a Splendor Point Poet's Corporation áll, de ahogy haladunk előre, úgy kerül felszínre egyre több piszkos részlet azzal kapcsolatban, hogy mi folyik a szigeten, vagy egyáltalán mit is keresünk mi ezen a helyen. Kiderül például, hogy nem mi vagyunk az elsők: másokat is elraboltak már és szívesen kísérleteznek velük – hogy mi történt velük, az később kiderül. Szóval maga a sztori és a játék mögé tett lore tényleg alaposan ki lett dolgozva, ez mindenképp piros pontot érdemel. Sok indie-horror teljesen figyelmen kívül hagyja a történet fontosságát és csak az ijesztgetésekre mennek rá, ami nem egy jó irány, hiszen a megfelelő beleéléshez elengedhetetlen egy jól megírt központi sztori, ami visz előre. A Limerick: Cadence Mansion jeleskedik ebben, de sajnos egyéb területeken már elvérzik.

Galéria
Kattints a galéria megtekintéséhez!

Miközben haladunk előre, nyersanyagokat kell gyűjtenünk, amelyek a logikai feladványok megfejtéséhez kellenek. Ezekből többféle áll rendelkezésre (más színnel vannak jelölve) és néhány helyen csak a használatukkal juthatunk tovább. A Limerick: Cadence Mansion egyébként semmi eget rengető újdonságot nem kínál: eltérő szobák kerülnek elénk, amikben akad egy-egy puzzle-feladvány, és ezeket kell kiokoskodni. A megoldáshoz érdemes átolvasni a jegyzeteket, mert találhatunk bennük tippeket, de összességében semmi nincs túlbonyolítva. Bekerültek fegyverek is (igen, többet felszedhetünk), viszont a harc nagyon falapos. Golyófogóként elénk állnak az ellenfelek, akik le kell szednünk és ennyi – semmi különösebb kihívás nincs ezekben a szakaszokban. És itt igazából el is érkezünk a játék legnagyobb negatívumához: a grafikához. A Limerick: Cadence Mansion egyszerűen ronda, mint a bűn. A textúrák és a 3D-s modellek olyanok, mintha valami iskolai projektre készült volna ez a játék. A hangulat adná a sztori miatt, de ezt is hazavágja a sok idegennek ható játékelem, amelyek lépten-nyomon szembejönnek velünk.

Sajnos a Limerick: Cadence Mansion nem lett egy jó játék. Bár a történet érdekes és díjazom, hogy láthatóan sokat dolgoztak a lore kiépítésével, a fapados látványvilág és a megkapó atmoszféra hiánya teljesen megölték számomra ezt a játékot. Nem tudta rám hozni a frászt és hiába kerültek bele bossfightok, ha ezek kialakítása is bőven hagy kívánnivalót maga után. Valahogy épp a fordítottja valósult meg annak, amit a cikk elején említettem. Itt nem a játék sztorijával van a gond, hanem a mögé pakolt játékmenettel, ami egyszerűen szétesik és képtelen berántani. Bízom benne, hogy a fejlesztőcsapat legközelebb valami olyasmivel áll elő, ami már ízig-vérig horror lesz – lefogadom, hogy a sztorival akkor sem lesz semmi probléma!