Szerintem mindenkinek van egy olyan franchise az életében, legyen szó filmes vagy videójátékos sorozatról, ami egyszerűen befészkelte magát a szívébe, elméjébe, és még az is lehet, hogy a mindennapjaiba. Nekem a Mortal Kombat az egyik ilyen, az 1992-es verekedős játék ugyanis számomra tökéletesen össze lett rakva – és azóta is követem a szériát nagy lelkesedéssel. Ed Boon és John Tobias (illetve Paulo Garcia, John Edwards, mivel eredetileg egy 4 fős fejlesztőcsapatnak köszönhetjük a 'Halandók viadalát') zseniális munkát végeztek, és eltalálták mi kell a kilencvenes években felnövő közönségnek. Bunyó, vér, és felejthetetlen karakterek. Az első részben megjelenő Scorpion, Sub-Zero, Sonya Blade, Kano, Raiden és Liu Kang (valamint a titkos harcos Reptile) a mai napig ismerősen cseng a legtöbbeknek, akik szeretik ezt a zsánert, sőt az első két név, a nindzsa páros szerintem még azoknak is dereng, akik nem sűrűn találkoznak a Mortal Kombattal. Az elmúlt 30 évben pedig ez a franchise nemhogy elmerült volna a feledés homályában, hanem erősebb bázissal rendelkezik, mint eddig bármikor. A játékok mellett azonban 1995-ben egy mozifilm is napvilágot látott, és bár manapság már simán meg lehet mosolyogni az ott látott számítógépes technológiát, a casting, és az egésznek az atmoszférája, vagy úgy nevezett vibe-ja egyszerűen kitörölhetetlen a filmtörténelemből. Christopher Lambert Raidenként, Linden Ashby Johnny Cage-ként, vagy a legendás Cary-Hiroyuki Tagawa Shang Tsungként egyszerűen tökéletes volt a meglátásom szerint. Természetesen az 1997-es folytatás már más tészta, és inkább jobb lett volna, ha el sem készítik, így hát ezért volt meglepő, és izgalmas bejelentés, hogy újfent vászonra viszik a Mortal Kombatot. A 2021-es alkotás azonban az én számomra a videójáték adaptációk szégyene. Egy teljesen új, eddig nem is létező karakterre építettek (Cole Young), az Arcana jellel behozott szuperképességet, és a jellemtelen karaktereket (egy-két kivételtől eltekintve, Sonya és Kano például jól sikerült) egyszerűen nem lehetett megbocsájtani. Amit Goroval műveltek, az meg egyenesen vérlázító volt.
Ezért eléggé szkeptikusan fogadtam, hogy 5 évvel később kapunk egy folytatást, bár a forgatókönyvet már jobban átgondolták, és Simon McQuoid rendező is érezte, hogy kétszer nem léphet ugyanabba a kakába, ha nem szeretné, hogy a nevét kiátkozzák a rajongók. Nos, azt kell mondjam, hogy én rég csalódtam ilyen kellemeset egy filmben. Nem volt jó előérzetem, pedig az előzetesek egész látványosra sikeredtek, illetve újabb karakterekről is lehullott a lepel. Mindenesetre a sztori végre ott veszi fel a fonalat, hogy hőseink már a Külső világ elleni halálos tornára készülnek, ám előtte még azt is megfigyelhetjük, hogy Shao Kahn meghódítja Edeniát, és ez már csak azért is érdekes, mert nem sűrűn láttuk eddig még a játékokban sem ezt a világot (realm, ahogyan a Mortal Kombatban nevezik az egyes birodalmakat), sőt, Jerrod király meg még kevesebbszer jelent meg eddig a szemünk előtt. Bár volt egy kis hiányérzetem, mert a játékbeli leírás alapján Edenia kicsit olyan, mintha a Földi Édenkert megfelelője lenne, ehelyett nagyon nem ez köszön vissza a vásznon, de persze ezt apróságnak is fel lehet fogni. Már az első harc is baromi jól fest egyébként, Shao Kahn pedig végre tényleg olyan brutális, fenyegető, és kíméletlen, ahogyan a játékokban megismerhettük. Az első pillanattól érződik, hogy nagyon jól eltalálták a figurát, és Martyn Ford remek munkát végzett a császárként. Aki esetleg nincs tisztában a Mortal Kombat alapjaival, gyorsan megemlítem, hogy egy birodalomnak 10 viadalt kell nyernie egy másik ellen zsinórban, és akkor utána magába olvaszthatja a legyőzött világát. Shao Kahn pedig mindent magának akar, ezért Edenia után a Földre is kiveti a hálóját. Az események viszonylag gyorsan felpörögnek, és lendületes formában követik egymást a jelenetek. Bár az elején még be kell szerveznie Raidennek és Sonyának a kiégett, és egy jó ideje már csak vegetáló színészként tengődő Johnny Cage-t. A csapat aztán végül csak összeáll, Sonya, Jax, Johnny Cage, Cole Young és Liu Kang a Föld 5 bajnoka, akiknek joga lesz megküzdeni az Outworld (Külső világ) harcosai ellen – akik nem mellesleg szintén 5-en vannak. Ezt követően tehát kezdetét veszi a küzdelem, és miután alapból élet-halál tétje van egy párosításnak, így lesznek olyanok, akik ezeket nem élik túl, de akadnak olyanok is, akik megkegyelmeznek az ellenfelüknek. Azt már most elmondhatom, hogy szinte kivétel nélkül jók lettek a bunyók, és kapunk jó pár brutális kivégzést is. Kitana egyébként kellemes meglepetés volt számomra, a játékokban általában viszonylag egy jellegtelen szereplő. Itt viszont a vadsága, megfontoltsága, és tartása bebizonyította, méltó helye van a legnagyobb harcosok között.
Ami jó
A humor nagyon jól működik ebben a részben is, és ezt főként Kanonak, illetve Johnny Cagenek köszönhetjük. Szerencsére nem tolták túl, pont annyit raktak bele, amennyi elfér, és pont addig tettek rá mindig egy lapáttal, ami nagyon feldobja a hangulatot. Ráadásul valljuk be, ennek a két karakternek jól is áll az ilyesfajta duma. Ha például az első részben szerinted is Kano vitte a pálmát, akkor itt imádni fogod, mert lubickol a szerepében ilyen téren Josh Lawson.
A verekedések koreográfiája előtt szintén le a kalappal. Mindegyik párosítás izgalmas, és tényleg nagyon jól fest az adok-kapok a képernyőn. A brutális kivégzésekről pedig nem is beszélve. Annyit azért hozzátennék, lehetett volna egy picivel változatosabb, és még néhány ismert kivégzés is előkerülhetett volna, hiszen ez az egyik ismertetőjele a játéknak, de mindent egybevetve ezen a téren nem panaszkodom.
Fan Service. A legtöbb karakter ruhája egyébként egyértelműen felismerhetővé teszi, de amiben igazán erős a film, az a helyszínek. A Mortal Kombat 2-ben megjelenő Deadpool, Blue Portal is tiszteletét teszi, illetve a The Pit alját is megcsodálhatjuk egy-egy impozánst fight erejéig. Azt kell mondjam, hogy bitang jól néznek ki, és tényleg nagyon jó volt viszontlátni ezeket a pályákat a nagyvásznon. Az ősi rajongó ott mélyen belül azonban várta volna, hogy valami körítést is szőnek hozzá, de sajnos semmiféle háttérinfót nem kaptunk róluk, de ezt szintén nem rovom fel a filmnek.
Több főszereplő. Először jött át az, hogy itt nem feltétlenül egy hős van csak a sztoriban, hanem a sztori alakulása formálta a karakterek helyzetét, és végül azt is jól megoldották, hogy igazából bárki meghallhatott, ezért egy ideig mindenképp úgy éreztem, hogy nincs kőbe vésve a szereplők helyzete. Johnny Cage egy lecsúszott, elfeledett színészből, aki még a Mortal Kombathoz is szkeptikusan áll, szép lassan, egy felelősséget vállaló, igazi csapatjátékos lesz, és a legjobb, hogy nem hős akar lenni, hanem végre azzá válni, aki tesz valamit a szeretteiért és a környezetéért.
Shao Kahn. Egyetlen olyan gonosz sincs rajta kívül a filmben, aki villoghatna, mert teljes egészében ellopja a show-t, ami nem is véletlen, mert eleve sokkal több játékidőt kap, mint a többiek. A jelmeze, a kalapácsa, a brutalitása tényleg frenetikus, és még néhány ikonikus támadását is megcsodálhatjuk a filmben, ami szintén nagyon jól el lett találva. Ha a 90-es években Cary-Hiroyuki Tagawa volt szinte a Mortal Kombat arca – sőt még a Mortal Kombat 11 játékban is megjelent –, akkor bátran kimerem jelenteni, hogy Martyn Ford Shao Kahnjára még sokáig emlékeznek majd szintén a rajongók.
Ami nem jó
Egyes karakterek semmitmondóak. Benne van a történetben Shang Tsung és Quan Chi is, de előbbinek szinte alig jut idő, és azt is rosszul írták meg, a közelébe nem ér a korábban említett Cary-Hiroyuki Tagawa által életre keltett boszorkánymesternek, és ez sajnos nem pusztán a színészi játékra értendő. Ha nem lenne benne a filmben Shang Tsung, akkor sem hiányozna. Quan Chi pedig egy bohóc igazából, amiért vérzett a szívem, mert sokkal több lenne a nekromantában – elég csak a Mortal Kombat Legends: Scorpion's Revenge animére gondolni, mert ott baromi jól működik, hiszen mégiscsak a NetherRealm ura, aki mindenkit képes megtéveszteni cselszövéseivel. Ezen kívül a trailerekből nekem az jött le, hogy nagyobb szerepet kap Noob Saibot, akinek a nevét ki sem ejtik (legalábbis a szinkronos verzióban), de eléggé súlytalan volt, dacára a látványos és pörgős bunyójának. Bi-Han visszatérése kaphatott volna egy külön szálat. A másik negatívum ezen a téren Sindel, aki egy karakteres, határozott, vészjósló, és hataloméhes királynőből egy csicska lett Shao Kahn oldalán. Ráadásul a Kitanával való viszonya is érthetetlen, ezt egyáltalán nem dolgozták ki. Ha a film elején nem emelik ki, lövése sem lenne az embernek, hogy anya és lányáról van szól.
A szinkron. Egyszer megérheti megnézni így, de én nem ajánlom. Egyszerűen harmatgyenge sajnos magyarul a film. Elég ha csak annyit mondok, hogy Scorpion mikor magához akarja az ellenfelét húzni, akkor még mindig a 'Gyere csak ide' hangzik el. A legtöbb színészhez eleve nem is jó hangot rendeltek hozzá, szóval én azt tanácsolom, hogy eredeti nyelven nézzétek meg a filmet – ezt én is pótolni fogom.
A végjáték sztoriszála. Az egyértelmű volt, hogy egy nagy csatában csúcsosodik majd ki a történet, de a Tarkatanok meglátogatása például értelmetlen volt, és amikor úgy tűnt, adhatnak egy kis mélységet Barakának, akkor kiderült, hogy ez csak egy kis időhúzás volt igazából – persze a bunyó és a poénok itt is ülnek, tehát nem amiatt maradt bennem tüske. Shang Tsung és Quan Chi duója teljesen impotens, és a sztori végére teljesen érdektelenné válnak, a halálos szövetség itt még csak nyomokban sem jelenik meg. NetherRealm meglátogatása pedig egyetlen dolog miatt volt érdekes, hogy legyen miért visszahozni Scorpiont. Ez a birodalom is jóval többet érdemelne, hiszen fontos láncszeme az események alakulásának, de olyan sok mindent ebből sem hoztak ki, max egy újabb fantasztikus helyszínt kaptunk.
Végszó
Száz szónak is egy a vége, jelen pillanatban is vacilálok, hogy ez vagy az 1995-ös áll e közelebb a szívemhez. Ha a vibe-ot tartom szem előtt, akkor nekem a 31 évvel ezelőtti alkotás jobban üt, ha viszont a helyszínek, a bunyók, és a szórakoztatás, akkor ez az új Mortal Kombat, annak is a második felvonása nagyszerűen sikerült. Végre tényleg a torna került a fókuszba, nagyszerűen vezették fel Johnny Cage-t (bár szerintem egy kicsit öreg volt már Karl Urban erre a szerepre), akinek meglepő sorsot szántak az írók, – és talán ő az a 'hős' ideál, akivel mindenki tud azonosulni. Azt is jó látni, hogy nem pusztán Liu Kang áll a középpontban, és mások is átírhatják akár a saját, akár a birodalmuk sorsát. Ráadásul a befejezés alighanem előrevetítheti azt is, hogy nem most találkoztunk utoljára Raidennel és a csapatával, mert hát valljuk be, vannak még bőven gonosztevők az MK univerzumában, akiket érdemes lehet vászonra vinni, és ha csak fele olyan jól nyúlnak majd hozzájuk, mint Shao Kahnhoz, akkor már most reménykedhetünk egy nagyszerű folytatásban.
