A true-crime műfaj lényege, hogy valós bűncselekményeket és megtörtént eseményeket dolgoz fel, dokumentum- vagy drámai formában. Bár a kifejezés modern eredetű, a műfaj gyökerei egészen a 16. századig visszanyúlnak. A true-crime különlegessége, hogy nem fikció, hanem valós eseteket mutat be, gyakran a rendőrségi nyomozás, az igazságszolgáltatás és az emberi pszichológia metszéspontjában. A Netflix, az HBO és más platformok sorra gyártják a valós eseményeken alapuló dokumentum-sorozatokat, sőt, immár egy ideje szokássá vált, hogy klasszikus értelemben vett, hollywoodi mércével mért sorozatok is készülnek a témában. A leghíresebb ezek közül egyértelműen a Szörnyeteg-széria, aminek idei évada Ed Gein rémtetteire koncentrál. Csakhogy a napokban elindult egy vadonatúj true-crime sorozat (idehaza a SkyShowtime-on lehet nézni), ami szinte minden szempontból jobb és fontosabb lett.
A Devil in Disguise: John Wayne Gacy egy Peacock produkció, és kicsit olyan érzése lehet az embernek, hogy a szolgáltatónál direkt rámennek a lepattanókra, vagyis akiket a Netflix nem dolgoz fel a Szörnyeteg-sorozatban, azt bemutatják a Devil in Disguise-ban. Az első szezon középpontjában az egyik leghíresebb amerikai sorozatgyilkos, John Wayne Gacy áll. Gacy – akit Gyilkos Bohócnak neveztek, mert gyakran bohócnak öltözött a helyi rendezvényeken – az 1970-es években Chicagóban és környékén tevékenykedett, és ez idő alatt legalább 33 férfit kínozott és gyilkolt meg felettébb brutális módon. Ed Gein-re nehezebben húzható rá a „sorozatgyilkos” jelző, hiszen az az ember egyértelműen beteg volt: egy torz, meghasadt világban élt – a saját elméjében. Holttesteket ásott ki és vitt haza, de összességében csak két gyilkosságot sikerült rábizonyítani, tehát messze nem volt annyira „aktív”, mint John Wayne Gacy, aki nemhogy elkövette és bevallotta a gyilkosságokat, de egyenesen hencegett is velük a hatóságok előtt. A Devil in Disguise azonban a történetmesélés szempontjából is sokkal jobban ki tud teljesedni.
A Szörnyeteg: Az Ed Gein-sztori több kritikát kapott azért, mert össze-vissza csapong. Egyszer azt nézzük, ahogy Ed odahaza a halott anyjával beszélget, majd hirtelen ugrunk a Psycho vagy A texasi láncfűrészes mészárlás forgatására és megtörik az összkép. Ezzel szemben a Devil in Disguise végig képes koherens maradni. Az első részt leszámítva az epizódcímek az egyes áldozatok nevei, és őket külön be is mutatja a sorozat. Visszaugorva az időben jobban megismerhetjük, kik voltak valójában, ugyanakkor a borzalmakat – többnyire – elrejti előlünk a Devil in Disguise.
És itt feltehetünk egy nagyon fontos kérdést:
Miért szeretik az emberek a true-crime sorozatokat?
Sok esetben a kommentek között azt látom, hogy a válogatott borzalmak, a gyilkosságok, a vér és a szenvedés miatt – és ez nagyon szomorú. Valahogy ilyenkor mindenki elfelejti, hogy itt valódi emberek szenvedtek és haltak meg. Valódi emberek, akiknek volt nevük, gyermekkoruk, szüleik és jövőjük, amit elvettek tőlük. A Szörnyeteg: Az Ed Gein-sztori telibe ráment a sokkolásra: a sorozatban állat módjára fellógatott és kibelezett emberi holttest lóg a pajtában, Ed pedig láncfűrésszel szaladgál és vagdos félbe embereket (ilyesmi amúgy soha nem történt). Bár az eset nem tegnap történt, de érdemes belegondolni, hogy miként hathat ez – vagy mondjuk a Jeffrey Dahmer-sztori egyes jelenetei – az áldozatok hozzátartozóira, akik már eltemették magukban a borzalmakat.
A Devil in Disguise ebből a szempontból sokkal átgondoltabb és a képzeletünkre bízza a legszörnyűbb részleteket. Michael Chernus Gacy-ként feleannyira sem hátborzongató, mint Charlie Hunnam Ed Gein szerepében, viszont pontosan ez a lényeg. Gacy egy ismert és sokak által kedvelt alak volt (még Rosalynn Carterrel, Carter elnök feleségével is volt közös képe!), míg Ed Gein egy visszahúzódó, magának való ember. Ezeket nagyon jól ábrázolja mindkét sorozat, a Devil in Disguise viszont nemcsak az áldozatok életére tér ki, hanem a rendőrség munkájára is. A Gabriel Luna (The Last of Us) által alakított nyomozó, vagy Joe Kozenczak rendőrfőnök (James Badge Dale a The Pacific – A hős alakulatból) jelenléte legalább annyira fontos, mint magáé a középpontba helyett sorozatgyilkosé és az őt védő ügyvédé (Michael Angarano). Ráadásul ez a sorozat vissza-visszatér az egyes áldozatok családjaihoz. Láthatjuk, ahogy próbálnak megbékélni a történtekkel és azt is, ahogy egyre nagyobb médiavisszhangot kelt a Gacy háza alatt felfedezett tömegsír.
Bár egyelőre csak három epizód érhető el hozzá, a Devil in Disguise: John Wayne Gacy már most az egyik legfontosabb true-crime sorozat idén. Egyáltalán nem annyira hatásvadász, mint az Ed Gein-sztori, sőt, kifejezetten visszafogott, a bemutatott szörnyűségek helyett inkább a nyomozásra koncentráló narratívával megáldott sorozat – de pont emiatt könnyebben is fogyasztható, mint Ed Gein hullarablásai. A sorozat egyébként 100%-os Rotten Tomatoes értékeléssel nyitott és a kritikák többsége is igencsak pozitív, úgyhogy mázli, hogy idehaza a SkyShowtime-on meg lehet nézni. Én úgy gondolom, hogy aki szereti a true-crime sorozatokat (akár a dokukat, akár a klasszikus szériákat, mint például Az utolsó lépcsőfok vagy a Szerelem és halál), és nemcsak a horror miatt nézi ezeket, annak a Devil in Disguise tökéletes lehet. Nem a sokkolásra megy rá, még véletlenül sem azokat akarja megszólítani, akik emiatt néznek ilyesmiket, hanem onnan közelíti meg az egész ügyet, ahonnét minden true-crime alkotásnak kellene: bemutatja a gyilkost, közelebb hozza az áldozatokat (méghozzá tisztelettel!), és kellő időt fordít a nyomozásra – ha érdekel titeket, akkor a SkyShowtime-on megtaláljátok! Szinkron nincs, de magyar felirat szerencsére készült hozzá.
A Devil in Disguise: John Wayne Gacy új részei szombatonként érkeznek!
A képek forrása: Bloody-Disgusting, NBC, The Playlist, Peacock
