A régi szép időkben John Romero a tajvani kalózokkal bizniszelt

John Romero az idei QuakeConon elárulta: nemhogy nem harcoltak a Doomot terjesztő tajvani kalózok ellen, de még üres játékdobozokat is fillérekért árultak nekik.

Az id Software legendás társalapítója, John Romero az idei QuakeCon egy panelbeszélgetésén mesélt egy olyan iparági titokról, amitől a mai modern, DRM-mel és mikrotranzakciókkal megrakott játékipar vezetőinek valószínűleg a haja is kihullana. Eddig is tudtuk (sőt, sokan még emlékeznek is rá!), hogy az internet előtti korszakbanaz id Software shareware modellben terjesztette 1993-as gigaslágerét, a Doomot: a játék első fejezetét teljesen ingyen adták, és ha tetszett a játékosnak, levélben megrendelhette a fejlesztőktől a fizetős folytatást. A boltokban azonban sok élelmes árus fogta az ingyenes próbaerziót, rárakta egy floppyra, majd 5 dollárért árulni kezdte a saját, sokszor gagyi dobozában. Romeroék azonban nem pereltek.

"Megkérünk titeket, hogy folytassátok az egészet! Ne is adjatok nekünk pénzt, csak juttassátok el a játékot minél több emberhez!” – emlékezett vissza a QuakeConon Romero a stúdió akkori hozzáállására. A legszürreálisabb sztori azonban Tajvanhoz kötődik. Az id Software pontosan tudta, hogy az akkori tajvani piac szinte 100 százalékban kalózkópiákra épült, ezért ahelyett, hogy hadat üzentek volna nekik, egyszerűen megkeresték a legnagyobb helyi másolókat egy ajánlattal: "Vennétek tőlünk hivatalos dobozokat? Nagyon olcsón. Tényleg nagyon-nagyon olcsón."

A tajvani kalózok rengeteg üres dobozt vásároltak az id Software-től, így a helyi játékosok legalább hivatalos csomagolásban kaphatták meg a játék (amúgy is ingyenes) kezdőepizódját. A logika egyszerű, mégis zseniális volt: a stúdiónak ez a kalózpiac egyszerű disztribúciós csatornát jelentett. Minél több emberhez jutott el a shareware verzió a dobozokon keresztül, annál többen játszották a Doomot, és a nagy számok törvénye alapján annál többen fizettek is a fejlesztőknek a teljes verzióért.

Romero elmondása szerint pont emiatt sosem érdekelte őket a másolásvédelem sem: tisztában voltak vele, hogy ez egy megnyerhetetlen háború, ráadásul fiatalon nekik sem volt pénzük minden játékra, amit ki akartak próbálni. Számukra egyetlen dolog volt fontos: a játék terjedjen, ők pedig keressenek annyit a legitim módon fizető játékosokon, amiből megcsinálhatják a következő forradalmi lövöldéjüket. Mint tudjuk, tökéletesen bevált ez a terv.

Borítókép forrása: DualShockers