Két évvel ezelőtt nekem volt „szerencsém” tesztelni az Esport1.hu stábjából a Skull & Bonest. (A PC Gurun pedig Britpoppert érte ugyanez a megtiszteltetés, jókat szenvedtünk együtt és külön is.) Legalább azóta vágyok egy normális kalózos játékra, hogy hozzámvágta a Főszerkesztő Úr ennek a förtelemnek a kulcsát. De most úgy érzem, hogy a Windrose-zal végre megkaptam azt, amit kértem, hogy valamiféle jóvátétellel szolgált az univerzum.
Valamelyest egyszerű a Skull & Bones és a Windrose között a jó irányba állítani a kacsacsőrt. Az egyik oldalon ott áll a QTE favágás meg a többi gyalázat, amit az Ubisoftnál elkövettek az első AAAA-kategóriásnak címkézett játékkal – ezt a szintet egy kettétört Jack Sparrow akciófigura is megugrotta volna. A másik oldalon meg ott egy üzbég fejlesztőcsapat, ami szívvel-lélekkel készít egy kalózos játékot, amit egyesek a tengeri Elite Dangerousnek, míg mások (köztük én is) a tengeri Valheimnek hívunk. Nem fogom véka alá rejteni a véleményem, az alábbi élménybeszámolóban több mint 1 600 szóban azt írom le végsősoron, hogy mennyire bejött a Windrose, mióta a korai hozzáférésben próbálgathatom. Érdemes azonban elolvasni az egészet, pláne, ha még nem volt időd barátkozni ezzel a címmel: alighanem még a tengeri betegeknek és a szárazföldi patkányoknak is megjön majd a kedve ahhoz, hogy kalóznak álljanak.
Borítókép: Kraken Express
