Négy év fejlesztőmunka után az Ubisoft montreali gárdája befejezte a kódolást, most már a tesztelőkön a sor. A GameSpot újságíróinak volt olyan szerencséje, hogy eme kész verzió elejét, és a játékban szereplő három nagyváros közül Akkát (Acre) megkóstolhassa. A kezdést már ismerhetitek: hősünk, az orgyilkos Altair hibázik, melynek következtében nemcsak rangját, hanem képességeit is elveszti, de kap még egy esélyt: kilenc célpontot kell eliminálnia, és e kalandok során fokozatosan szerezheti vissza régi önmagát, tudását (melyek között olyan alapvetések is vannak, mint a kések célba hajítása, vagy magasról leesés esetén egy kiálló párkány, kő elkapása). Lássuk magát a játékmenetet!

A sztori keretén belül szabadon mászkálhatsz a világban, és a kijelölt célpontokat tetszés szerinti sorrendben eliminálhatod. Amikor belépsz egy városba, annak térképe csak részben látható. Első feladatot, hogy keress egy „kilátóhelyet”, ahonnan beláthatod a környéket – ez a legmagasabb épület teteje, egy templomtorony, satöbbi. Amint ide felhágsz, a város teljesen láthatóvá válik, és a mi a legfontosabb, ekkor pillantod meg az orvgyilkos céh helyi székhelyét is, ahol be kell jelentkezned, hogy megkapd az első nyomot, mely célpontodhoz vezet. A kollégák ugyanis nem adnak pontos tájékoztatást az illetőről, túl egyszerű lenne a dolog, és ugye a hibáidért bűnhődni kell, no meg tanulni, amihez egy nyomozás jó táptalajt jelent. A következő lépés tehát az áldozat felkutatása. A kollégák által játszott részben egy korabeli „Mengelét”, azaz egy kegyetlen dokit kellett elkapni. Az első szál, mely hozzá vezethet, egy kikiáltó, aki a templom lépcsőjén hirdette az orvos nagyszerűségét. Amikor ezzel végzett, és továbbindult, követni kellett, majd egy erre alkalmas helyen elkapni, és kivallatni. Más esetben egy fickó mögé kellett lopakodni, és kilopni a zsebéből egy levelet úgy, hogy ne vegye észre. Ezen megbízások teljesítése után vagy a céhnél kapod meg a következő nyomot, vagy egyből a soros láncszemhez terel a játék.

Nemcsak a „munka” sorrendje, de a végrehajtás módja is rajtad áll, hiszen a több száz lakossal zsúfolt városok számtalan variációra adnak lehetőséget. Már az Akrába bejutás is több módszert kínál: izomból, a városkaput őrző fegyveresek lenyomásával, ami ugye a legkevésbé okos megoldás; ügyesen, a városfal megfelelő pontjának megmászása által; illetve okosan: a kaputól nem messze őrök zaklatnak egy szerzetest, te megvéded őt a strázsák elintézésével, így ezentúl beállhatsz a testvérek közé, és mint egy közülük, bemasírozhatsz a városba, hála a csuhájukhoz hasonló ruházatodnak (ezt láthattuk egy korai videóban is). Ugyanilyen jóságok várnak rád máshol is. A településen például belebotlasz egy kisebb purparléba: őrök kóstolgatnak pár asszonyt. Itt is közbelépsz, mire kiderül, a nők a helyi „polgárőrség” nejei, így a srácok hálából hűséget fogadnak neked, és amint a célpontod kinyírása után menekülsz, segíteni fognak neked ebben – mivel mindenhol megtalálhatók, mindig számíthatsz rá, hogy egy vagy több ilyen „partizán” kilép a tömegből, és valamilyen módon borsot tör az őrök orra alá, vagy akár beszáll egy kardpárbajba.

A játékban mindazok számára, akik hajlandóak kicsivel jobban elmélyedni az eseményekben, és nemcsak egyik helyiségből a másikba rohanva végigszáguldani a sztorin, apró bónuszok vannak elrejtve. A felülnézeti térképen nemcsak a különböző fontosabb elemek, a következő célpont vagy polgármentő misszió helye látható, hanem a fentebb említett „kilátópontok” is fel vannak tüntetve. Ha ezek mindegyikére felmászol, a játék ezt feljegyzi statisztikáid közé, hasonlóan a GTA újkori sorozatához. Sőt, apróbb zászlók is el vannak rejtve mindenfelé, melyek begyűjtése ugyancsak ilyen mellékmóka. (Mindkét említett bónusz egyébként X360-on teljesítménypontokat ér.) A fejlesztők elárulták, hogy a három nagyvároson kívül a vidéki helyszíneken is fogunk találni bőven olyan elemeket, melyek miatt megéri majd bejárni és felfedezni a tájat.

Két dolgot jegyeztek meg még a kollégák. Az egyik, hogy miután a játék a nagy vízen túl M, azaz 17 éven felülieknek besorolást kapott (ilyen a GTA, a Halo, a Resident Evil, a Doom is), az Ubisoft „minden mindegy” alapon alaposan kitöltötte a határokat, azaz kegyetlen, véres jelenetekben, megoldásokban nem lesz hiány. A másik a már korábban is megszellőztetett sci-fi szál. Altair életerő-csíkja és az egész kijelző picit futurisztikus, a szünetgomb megnyomásakor is mindenféle memória-újratöltés, szinkronizálás, és egyéb szakszavak bukkannak fel, a célpont befogása is leginkább a Terminátort juttatja eszünkbe, és mielőtt a kilátópontra felmászol, a térkép elzárt területei úgy látszanak, mintha energiamező burkolná azokat. Sőt, amint megölöd bármelyik célpontodat, jön egy bejátszás, egy éteri derengésű fehér szoba, ahol Altair áldozatai beszélnek a keresztes háborúban betöltött szerepéről, mint valami kihallgatáson. Mindez meglehetősen sajátos ízt ad a játéknak, és kellően titokzatossá is teszi.

Összességében tehát megállapíthatjuk, hogy az Assassin’s Creedben több van annál, mint amit elsőre láttunk, bár a teljesen megmászható, felfedezhető környezet, a szabad mászkálás, az árnyékban lopódzás, csendes ölés, ügyes és pergő akciózás, a különféle interakciók így is elég sok játékost vonzottak, de ezek a plusz elemek, a változatosság, a bónuszok, a nyomozás, a mellékszálak, no és a sci-fi vonulat még több hívet szerezhet a címnek. És úgy tűnik, jó esélyünk van rá, hogy a játék valóban a polcokra kerüljön a tervezett időpontban, novemberben.