Ha a legújabb Castlevania: Belmont’s Curse előzetesét megnézzük, akkor abszolút egyértelmű, hogy a Konami és a Dead Cells-ért felelős Evil Empire valami olyat főzött ki, ami egyre több embernek tetszik, de a játék műfaját mégsem merik kimondani. Olyan ez, mint egy tiltott rituálé, hiszen mindenki tudja, hogy egy hatalmas, összefüggő, képességekkel megnyitható világban fogunk bóklászni, de a kiadó inkább nyelvi bűvészmutatványokba kezd, csak hogy ne kelljen kimondania a konkurens Nintendo sorozatára utaló „Metroid” szót.
A Triple-I Initiative bemutatóján a fejlesztők szinte izzadtak a vágytól, hogy elmondják, ez nem egy újabb roguelike, nem kell minden halál után a pálya elejéről kezdeni a kalandot, és még mentési pontok is lesznek a térképen. Mégis, ahelyett, hogy egyszerűen rávágnák miről is van szó, inkább alaposan körbeírják különböző kifejezésekkel. De ne hagyjuk magunkat becsapni! Amikor a készítők a Symphony of the Night-ot nevezik meg fő inspirációnak, és Sonia Belmont szintlépéseit mutogatják, pontosan tudjuk, mire fizetünk be. A háttérben persze kialakult egy furcsa iparági helyzet, és ugyan a Konami birtokolja a „vania” részt, de a „Metroid” a Nintendo játszótere. Így aztán megszületett a legóvatosabb műfajmegnevezés ever„2D felfedezős akciójáték”. Mindenesetre a végén igazából mindegy, minek hívják. A játékosok pontosan látják, mit kapnak, egy komplex, felfedezésre épülő, RPG-elemekkel megspékelt Castlevania-élményt. És ha ezt jól csinálják, senkit nem fog érdekelni, hogy kimondták-e a „metroidvania” szót.
Borítókép: Steam
