Starcraft 2: egy legenda folytatódik
A sci-fi stratégiai játék megkérdőjelezhetetlenül azért lett világsiker, mert a remek és kiegyensúlyozott többjátékos küzdelmek mellett döbbenetesen hangulatos egyjátékos kampánnyal is rendelkezett. A tradíciókat a cégnél nem kívánják felborítani, bár a jelenkor követelményeinek megfelelően készítik majd el, teli újdonságokkal. A Blizzard úgy gondolja, a régi stílusú stratégiai programok ma már nem állják meg a helyüket a játékos kizárólagos döntési joga ebben a rendszerben csak a missziókon belül körvonalazódott, egy előre meghatározott úton kellett végigmennie, pályáról pályára több egységhez hozzáférve, mígnem a végső küzdelemben, az adott faj minden fegyverét bevetve, le kellett radíroznia a konkurenciaként felállított, akár több bázist is. A Blizzard úgy döntött: ennek vége.
A Starcraft második részében két fronton zajlik a küzdelem: az egyik a szokásos, küldetés közbeni megoldás amelyben egy adott feladatot kell megoldanunk építkezéssel, nyersanyaggyűjtéssel, a szokásos módon , ám a játékos kap egy második feladatot is: anyahajójáról, embereivel kommunikálva aktív résztvevője lehet a pályák közötti résznek is, ahol mellesleg soha nem látott részletességű és kidolgozottságú 3D-s grafikával kényeztetnek majd minket. Esetünkben új értelmet nyer majd az ingame jelenetek fogalma a missziók között látható környezetet a CGI-stáb aktív segítségével hozták létre, és mindent tartalmaz, amit egy mai modern játéknak tudnia kell: a modellek a renderelt videókból lettek átemelve természetesen kompromisszumokkal , a környezet lélegzetelállító, egy szó, mint száz, ilyet még nagyon ritkán láthattunk.
No de miről is beszélek? A lényeg, hogy a BlizzConon bemutatták, amint a terran kampány főhőse Jim Raynor, az első részből, ha még emlékeztek rá a Hyperion csatahajó fedélzetén egy tengerészgyalogossal és az első tisztjével álldogál. Idáig az egész olyan volt, mint egy kép, azonban megtörtént a csoda: a demonstrációt vezető úriember ráklikkelt a marine-ra, majd Jim tökéletes animációban odasétált hozzá, és beszélgetést kezdeményezett vele. A témákat mi magunk válogathatjuk majd ki természetesen a missziók tükrében változik is , és nem csak Tychus az egyetlen személy, akivel szóba elegyedhetünk. Elsétálhatunk a gépházba ahol a demóban 
éppen egy konfliktus volt kialakulóban, a mérnöki stáb kissé ki volt bukva a hónapok óta késő fizetés miatt , a hajó kantinjába, egy szóval bárhová, ahová csak szeretnénk. Menet közben nemjátékos karakterek tucatjaiba botolhatunk, akiket megkérdezhetünk múltjukról, az eddigi munkánkkal kapcsolatos megítélésükről, egy szó, mint száz, gyakorlatilag mindenről, ami csak fontos. A hajón persze nem csak beszélgetni lehet majd: két küldetés között a gépházban a megszerzett pénzből fejlesztéseket vásárolhatunk a következő kihívásra, amelyet aztán majd csata közben lent a bolygón már használhatunk. Ez a rendszer lesz az egész egyjátékos kampány lelke, úgyhogy egy kicsit jobban kitérnék rá.
Szóval, magán a hídon megtalálhatjuk a csillagtérképet, amely egy igen komoly betekintést ad a lehetségesen elvégzendő feladatokkal kapcsolatban. Ha ráklikkelünk egy bolygóra, láthatjuk, mi az elsődleges feladat a terepen, mennyi pénz jár az elvégzéséért, valamint, hogy milyen másodlagos célokkal lehet esetleg még több készpénzt bezsebelni. Itt már bejön a szabad küldetésválasztás: eldönthetjük, milyen feladatot szeretnénk elvégezni, maximum, ha kevés pénzünk volt előtte ezáltal kevés technológiát vásároltunk, amelyet aztán "küldetés" módban felépíthetünk , akkor vagy lehetetlen, vagy kis híján kivitelezhetetlen kihívással szembesülünk. Természetesen, ha alacsonyabb technológiai szinten meg tudjuk oldani a missziót, nem járunk rosszul: bár megszenvedünk majd érte, cserébe jelentősen nagyobb pénzösszeg üti majd a kezünket. Mellesleg ezen a térképen természetesen nem csak a küldetést választhatjuk ki: részletes információkat kapunk a terepről, a várható ellenállásról, a bolygó történelméről, egy szó, mint száz, gyakorlatilag mindenről, ami csak fontos lehet. Ha ezekhez az infókhoz hozzáadjuk az NPC-ktől kapottakat, tökéletesen tiszta képet festhetünk a ránk váró kihívásokról.
Miután túl vagyunk a misszión, ellátogathatunk a gépházba, ahol, azon kívül, hogy a technikai fejlesztésekről érdeklődhetünk a technikai tisztnél, elverhetjük a pénzünket: teljesítménytől függően ugye jutalmaz bennünket a program leginkább a fő-, illetve a mellékfeladatok elvégzéséért pénzzel, amely összeget azután itt, egy konzolon használhatunk fel. Új egységeket, épületeket, fejlesztéseket vásárolhatunk seregünknek, annak tükrében, hogy milyen kihívás vár ránk. A játékos végre megválogathatja, milyen sorrendben jusson hozzá a technológiákhoz, gondoljunk csak bele: meg lesz a lehetőség, hogy klasszikus módon "mindenből egy kicsit" alapon fejlődjünk, és arra is, hogy mindent elhanyagolva, már a játék negyedénél atom módon felturbózott battlecruiserekkel nyomuljunk: a döntés csak rajtunk áll. Mindennek meglesznek a maga előnyei és hátrányai, és bizony előfordulhat, hogy a hibás döntéseink miatt komoly problémákba ütközünk a kampány során. A Blizzard szakemberei azonban elmondták: kötik az ebet a karóhoz, nem szeretnék, ha bárki zsákutcába jutna menet közben, így szinte minden úton végig lehet majd játszani a cuccot, maximum komolyabb koncentrációra lesz szükségünk, hogy az adott eszközökkel is győzelmet tudjunk elérni.
Warcraft: a film
Az idei BlizzConon végre fellebbent a fátyol a bejelentése óta gyakorlatilag titokban kezelt World of Warcraft filmről is tudniillik ilyen nem lesz. A mozi ugyanis Warcraft címmel lesz majd megáldva / megverve, története pedig a komplett univerzumot, és nem az MMORPG-t öleli majd fel, hála istennek. Az előadók azonban komolyabb részletek helyett főképpen üres frázisokat és általánosságokat puffogtattak, valószínűleg azért, mert a projekt még meglehetősen kezdetleges állapotban van.
A film munkálatait a Legendary Pictures végzi. A fiatal vállalat amelynek 2010-ig közvetett szerződése van a Warner Bros.-szal 2005 óta tevékenykedik aktívan: ekkor debütált első filmjük, a Batman Begins, amelyet azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. 2006-ban a Superman Returnsszel próbálkoztak, de abban az évben érkezett tőlük a Lány a vízben (Lady in the Water) című felnőtt mese (M. Night Hatodik érzék Shyamalan rendezésében), a Hangya boy (The Ant Bully) animációs alkotás (Tom Hanks producerkedésével), az itthon be sem mutatott Beerfest komédia, és az McG nevével fémjelzett dráma, a Több, mint sport (We Are Marshall) is. Idén csak a 300-zal domborítottak, amely alkotás 2007 egyik meglepetése, a Frank Miller képregényrajzoló által megálmodott történet feldolgozása dollármilliók sokaságát hozta a készítőknek.
Rendező, színész, egy szóval még semmi nincs lefixálva, annyi azonban már most bizonyos, hogy évtizedek múlva is emlékezetes alkotást szeretnének: a mai, tízfilléres, egy hónap múlva már a kutya sem emlékszik rá játékadaptációkkal ellentétben klasszikust szeretnének az asztalra letenni, olyat, amelyre aztán bátran lehet építeni, például folytatásokat, hangzott el a beszélgetés során. A forgatókönyvet még most csinosítják olyan klasszikusoknak szeretnének konkurenciát, mint a búzamező-lengető Gladiátor, a skót szoknyás Rettenthetetlen, vagy az általuk készített, fent említett 300: heroikus történet, amelyet egyelőre legalábbis úgy néz ki a szövetség 
oldaláról mesélnek majd el.
A film egy esztendővel a World of Warcraft előtt játszódik, láthatjuk, milyen események sokasága vezetett odáig, hogy a fajok egymás torkának estek a PvP szervereken. Heroizmus, nagy költségvetés, 2009-es megjelenés, Thrall, és állítólag legalább egy gigantikus csatajelenet várható ha máskor nem, hát a prológusban mindenképpen, hiszen kapaszkodjatok meg elsősorban nem a rajongóknak készítenek filmet, szóval el kell majd mesélni mindenkinek, mi is történt a Warcraft-trilógiában.
