"Sokan olyan szöveggel jönnek, mint hogy »van egy történet, amit el akarok mesélni«, vagy hogy »mondanivalóm van«. Ha tényleg van benned valami, ami ekkora erővel hat az elmédre, mondjuk egy történet, amit meg akarsz osztani másokkal, vagy egy filozófia, amivel meg akarod ismertetni az embereket, akkor mi a f***ért olyan médiumot választasz, ami a történelem során a legrosszabbnak bizonyult, ha filozófiáról és történetmesélésről van szó? (...) Miért nem írsz egy könyvet, vagy rendezel filmet? Ez az egész olyan, mintha a világ legjobb séfje a McDonald's-ban dolgozna."
David példának hozta fel a Batman: Arkham Cityt, ahol szerinte a történethez kapcsolódó küldetések túl szorosan kötik meg a játékos kezét. Ezzel szemben a Skyrim szerinte azért remek játék, mert bár van benne történet, a játékos a saját cselekedeteit éli meg valódi kalandként.
Ti mit gondoltok? Igaza van a világ legmocskosabb szájú tervezőjének, vagy azért jó, ha a játékok tovább kísérleteznek értékek átadásával?
