Valamikor tavaly ekkortájt a TikTokot pörgetve jött velem szembe a Dead as Disco. Egy irtózatosan látványos 3D-s beat ‘em up, aminek az éjjel is napszemcsit hordó főhőse a lüktető zene ütemére agyabugyálta el a környék rosszfiúit. Ekkor még csak egy rövid demóval köszönt be a játék, már ekkor tudtam, hogy Brain Jar Games fejlesztésére muszáj lesz odafigyelnem. Most Early Access kiadásban rajtolt el ez a zenés bosszúhadjárat, én pedig alig találok szavakat!
Disco is Dead
Charlie Disco maga is nagy sztár volt, de a legendás Dead as Disco zenekar dobosaként valódi legendává vált. Aztán hirtelen mindennek vége lett. Tíz évvel ezelőtt ugyanis valaki vagy valami eltette Charliet láb alól, és ennek nyomán az egész banda hamar szétesett. Az együttes egykori tagjai szólókarrierbe kezdtek, az évek során pedig szupersztárokból egyenesen bálványokká nőtték ki magukat, időközben totál kiárulva mindazt, amit egykor képviseltek. De nem csak ők adták el a lelküket az ördögnek! Charlie magával a Halállal lepaktálva most kapott egy utolsó esélyt: visszatérhet egyetlen éjszakára, és szembe nézhet mindegyikükkel, méghozzá egy eszement ritmus-kung-fu leszámolásban.
A sztori nem egy Clair Obscur, de nem is akar az lenni. Megvan a maga szándékosan pofás, túlpörgetett cyberpunkos anime-dramaturgiája, ahol minden egyes bandatag egy-egy zenei archetípus karikaturisztikus megtestesítője. Ott van Hemlock, az underground punk-király, Dex, a transzhumán metálgitáros, Prophet, a látnoki hip-hop szövegíró, és persze Arora, aki szó szerint istennővé vált k-pop idolként. Az egész mögött egy mesterséges intelligenciára épített szupersztár-projekt, a Harmony Corp áll, és természetesen Charlie feladata épp az lesz, hogy leszámoljon a gonosz kiadó-óriással, miután észhez pofozta az egykori kollégáit.
Beat Kune Do
Ismerősen hangzik a Jeet Kune Do? Tudjátok, Bruce Lee filozófiája és harcművészete… Nos, a Dead as Disco fejlesztői úgynevezett Beat Kune Do-ként hivatkoznak arra, az őrületre, ami a képernyőn zajlik: olyan, mintha Bruce Lee minden egyes nap a Daft Punk ütemeire edzett volna. Az alapok azonnal ismerősek lesznek – ha valaki játszott a Batman: Arkham-játékokkal, az percek alatt otthon érzi magát, hiszen lényegében ugyanazt a free-flow bunyós mechanikát kapjuk itt is. Gyenge és erős ütések, dodge, counter, kombók és spéci befejező mozdulatok – az egész elegánsan összeáll egy folyamatos, pörgős tánckoreográfiává.
Az igazi varázs azonban abban rejlik, hogy ezek a mozdulatok még a Hi-Fi Rushnál is feszesebb szinkronban vannak a zenével! Minden ütés, minden kitérés, minden finisher az éppen szóló dal üteméhez igazodik – nem azért, mert minden egyes animációt kézzel időzítettek minden dalhoz, hanem mert a játék valós időben követi a zene BPM-ét, és a karaktermozgások ehhez alkalmazkodnak. Amikor ez kattanásszerűen összeáll (márpedig nagyon gyorsan összeáll!), az élmény valami elképesztő! Talán egy játék sincs, ami ilyen könnyedséggel flow state-be tudja tenni az embert! A ritmus lüktet, az ujjaink követik az ütemet, Charlie Disco pedig olyan eszement bunyót vág le a hihetetlenül látványos táncparketteken, hogy attól eldurran az ember agya!
És ami az egészben a legérdekesebb, hogy mindez nem egy hagyományos ritmusjáték abban az értelemben, hogy nem kell hajszálpontosan ütemre nyomkodni a gombokat, mint egy Guitar Hero-ban. A ritmuselemek szinte maguktól, organikusan beépültek a harcrendszerbe és sokkal engedékenyebbek, mint elsőre gondolnánk. Az ütemes pontosság bónuszokat és stíluspontokat hoz, de nem fogja megölni a menetet, ha valakinek kicsit a beaten kívül jár az ujja. Ez a Dead as Disco nagy ütőkártyája: mindenki számára hozzáférhetővé teszi a játékot, a harcrendszer nemcsak a Hi-Fi Rushnál, de még egy Devil May Crynál vagy Bayonettánál is könnyedebb, de bőven tartogat annyi mélységet, hogy a maximalistáknak legyen miért versengeniük a leaderboardokon.
Panic! At The Disco
Ha a harc az alap, Charlie összecsapásai a régi bandatársaival az abszolút csúcs, ahol a Dead as Disco igazán megvillantja, hogy mégis miben rejlik a zsenialitása. Hemlock, Dex, Prophet és Arora mindegyike saját zeneszámmal, saját vizuális stílussal és egyre intenzívebbé és látványosabbá váló harcfázisokkal vonul be. Jelenleg, az Early Access-verzióban ez adja a játék gerincét, ezeken kívül ugyanis egyéb sztoritartalom nem igazán akad – viszont azt már most láthatjuk, hogy az 1.0-ás release idejére érkezik még pár nagy bossharc.
Ezeken kívül a specifikus kihívásokat és túlélőmódokat tartogató Challenge-ek adják az előre megszabott tartalom másik felét, és a jó hír az, hogy az itt elért eredményeinket is zsebre vághatjuk. A játék ugyanis egy központi hub, egy felújításra váró szórakozóhely köré épül, mi pedig minden sikeres bunyó után újabb javításokat vagy berendezéseket vásárolhatunk. Ajánlott persze első körben Charlie saját fejlesztéseibe invesztálni, hiszen itt találhatók a legütősebb kombók és passzív erősítések is.
You can go your own way
De amitől végleg eldobtam az agyam, és ami miatt biztos vagyok benne, hogy a Dead as Disco hatalmasat fog menni, az a Free Play. Ez az a húzás, amitől már hónapokkal ezelőtt virális videók ezrein futott nagyot a játék, és ami miatt én is újra és újra visszajárok érte. Ugye ismerős a Frets on Fire vagy az Audiosurf? Mindkét ritmusjáték azért vált igazán sikeressé, mert a saját zeneszámainkat betöltve játszhattunk az ütemre.
A Free Play pontosan ezt kínálja! Ebben a módban faék egyszerűen, szimplán egy mappát tallózva saját MP3-akat tölthetünk be, a játék automatikusan elemzi a BPM-et és a struktúrát (ezen ha kell, kézzel igazíthatunk), és szinkronizálja hozzá a harcrendszert. Annak ellenére, hogy egy diszkójátékról van szó, eddig is nagyon színes volt a Dead as Disco zenei palettára, de innentől tényleg elgurulhat a gyógyszer! Pofozkodhatunk technóra, D&B-re, metálra, bármire! Csak az ízlésünk és a gusztusunk szabhat határt, így mehet a DOOM-soundtracktől kezdve a Fleetwood Macen és Led Zeppelinen át, akár Sláger Tibóig bármi! Az élmény néha zseniális, néha meglepő, de mindig szórakoztató – és olyan szavatosságot kölcsönöz már most ennek a félkész játéknak, ami önmagában is simán megindokolja a 24 eurós árcédulát.
Disco Inferno
Ha mindez szimpatikusnak hangzik, akkor már most érdemes jegyet váltanotok a Dead as Disco bulijára, de nem véletlen, hogy komolyabb értékelést és pontszámot még én sem biggyesztenék a játékra. Ez egy Early Access megjelenés, és mint olyan, még érezhetően távol van a végső “stúdiófelvételtől”. A jelenlegi verzióban kevesebb boss elérhető, mint amennyi a teljes játékban lesz, a sztori kifejtése még töredékes, és az egyes boss-csatákban a gameplay és a cutscene-ek közötti váltások néha kicsit rázósak. A checkpoint-rendszer is lehetne bőkezűbb, ráadásul hiányzik még a komplett multiplayer – mert igen, az üresen tátongó menüpont szerint még ez is érkezik hamarosan!
Hiányzó elemek tehát még akadnak, de a lényeg már most is rendkívül csiszolt: a mozgás fluid, a találatok ütemre szinkronizált visszajelzése tökéletes, a látványvilág pedig lélegzetelállítóan stílusos. Fantasztikus játék lesz ebből – ha mégsem, akkor jussak én is Charlie Disco sorsára! Legfeljebb én is megtanulok bokszolni!
Borítókép forrása: Brain Jar Games
