A 2017-ben alapult Poleaxe Games első játéka március 31-én landolt a Steam Early Access programjában. Az Empire of Ember alapjait tekintve egy ígéretes akció-RPG-nek tűnik, ami egy olyan fantasy jellegű világban játszódik, ahol bárkiből lehet varázsló, ha szert tesz az égből aláhulló, vörös kristályok egyikére.

Mi is egy ilyen ifjút alakíthatunk, akinek különböző képességeit (fegyverforgatás, elbűvölés, varázserő, vagy éppen a neme és a neve) már a játék elején beállíthatjuk. Ezt a szakaszt érdemes nem vak kattintásokkal félvállról venni, mert az alap beállítások nagyban meghatározzák, hogy milyen játékstílusban játszhatunk. Hisz lehetünk tankok, akik inkább a kardot részesítik előnyben, nagyerejű varázslók vagy a szavakat jól forgató, osonó hősök.

Kezdődnek a bajok

Szóval, ha ezzel megvagyunk, el is indíthatjuk az Empire of Embert. Aztán menjünk el kávézni, ebédelni vagy megnézni egy új epizódot a kedvenc sorozatunkból, mert a program töltési ideje valahol a Hét szamuráj és A Gyűrűk Ura rendezői változatának játékideje között van. A loading screen iszonyú lassan tűnik el a képernyőről, és sajnos az optimalizálatlanság nemcsak itt mutatkozik meg. I7-es processzor ide, RTX 2060-as videokártya oda, 32 GB amoda, az Empire of Ember bizony nem egy esetben olyan fps droppot produkált nálam, hogy ahhoz képest a diavetítés a mozgóképek csúcsa.

Így már az első, tutorial jellegű pálya is kínszenvedés volt, amit csak tetézett a szokásos klisés kiindulás: családunkat megtámadták, mielőtt hazaértünk volna, és a támadók megölik mesterünket is. Hol láttam már ezt? Ja, minden tucat-sci-fi és fantasy ezzel indít.

Na, jó, felejtsük el a sztorit, hátha a játék egyéb aspektusai izgalmasabbak. És azok! A hangulat remek, főleg az átvezetőkként használt rajzoknál. Van néhány nagyon jó ötlet is benne, például az, hogy egy kisebb sereget hurcolhatunk magunkkal, akik a harcban a mi parancsanink nyomán segítenek. Felépíthetünk egy egész várost – bár jelenleg még elég limitált keretek között –, amit aztán nemcsak kormányozhatunk, de meg is kell védenünk. Illetve döntéseink az ígéretek szerint a történet végére is hatással lehetnek.

Ez mind szép és jó, és idővel egy remek játékot kaphatunk, de mostani verziójával az Empire of Ember sajnos még egy nagyon-nagyon korai változatban érhető el. A harcrendszer iszonyú. A távolsági varázslatok egy kaptafára működnek, a közelharc pedig sajnos bosszantóan bugos, a program kellemetlenül sokszor nem regisztrálja rendesen a találatokat. A nehézségi szint iszonyú kiegyensúlyozatlan. Míg a kültéri harcok hihetetlenül könnyűek a segítő sereg és a kevés ellenség miatt, addig az egyszemélyes dungeon-missziók már-már lehetetlenül nehezek a korlátozott manaregeneráció, a szignifikánsan több ellenfél és a fent említett bugos harcrendszer miatt.

Haderőnk irányítása is kínkeservessé válhat, mert embereink nem mindig reagálnak parancsainkra. Emellett rengeteg programhiba is megkeserítheti a dolgunk. Szóval az Empire of Emberön nagyon látszódik, hogy a fejlesztés korai állapotában van.

Ám éppen ezért még nem szabad leírni. A Poleaxe Games lelkesedése érezhető a játék minden egyes elemén, ami nagyon jó előjel. A sablonosan induló sztorit bárhová ki lehet futtatni, a hadsereg irányítása és a városépítés/kormányzás/védés nagyon erős elemmé válhat, a harcrendszer és minden egyéb bug, ahogy az egyensúly és az optimalizáltság pedig idővel javítható. Szóval néhány hónap, esetleg egy év múlva érdemes lesz újra ránézni az Empire of Emberre.