Vannak játékok, amelyeket végigjátszunk, lepörgetjük a stáblistát, aztán szépen továbbállunk. És vannak azok a bizonyos címek, amelyeket évekkel később is újra előveszünk, csak azért, mert jó érzés visszatérni hozzájuk. Nem feltétlenül a legújabb grafikájuk miatt, és nem is azért, mert minden alkalommal valami teljesen újat mutatnak, hanem egyszerűen azért, mert otthon érezzük magunkat bennük.
Az ilyen játékoknál a 100 óra szinte elröppen, sőt, akár ennek a többszöröse is simán belepöröghet. Egy kis kikapcsolódásból könnyedén lesz egész délután, az „utolsó körből” pedig valahogy mindig még három. Íme öt olyan játék, amelynél különösen könnyű elveszíteni az időérzékünket.
Civilization
A Civilization sorozat egyik legismertebb mondata gyakorlatilag maga a játékfilozófia: „csak még egy kör”. Aztán abból az egy körből valahogy lesz még húsz, és mire észbe kapunk, eltelt hat óra. A sorozat ereje abban rejlik, hogy minden döntésnek következménye van. Szövetségeket köthetünk, kereskedelmi útvonalakat építhetünk, fejleszthetjük birodalmunkat, vagy akár háborút is indíthatunk a rivális civilizációk ellen. Folyamatosan menedzselnünk kell a birodalmunkat, miközben már a következő lépéseket tervezzük. És igen, a legendás Gandhi-féle nukleáris fenyegetés is része annak a káosznak, amely miatt a sorozatot nehéz letenni.
Diablo II
A Diablo II több mint két évtizeddel az eredeti megjelenése után is az akció-RPG-k egyik nagy klasszikusa. A Diablo III és a Diablo IV megjelenése sem tudta teljesen elhomályosítani a fényét, és azt, hogy milyen különleges helyet is foglal el a játék a műfaj történetében. A Diablo II: Resurrected ráadásul lehetőséget adott arra, hogy a klasszikust modernizált grafikával és hangzással éljük át újra, miközben az alapvető játékmenethez nem nyúltak hozzá. Ez pedig pontosan az, amit sok rajongó szeretett volna, megmaradt a lootolás, a fejlődés és a démonirtás is úgy, ahogyan korábban, csak éppen szebb köntösben.
Baldur's Gate 3
A Baldur's Gate 3 esetében a 100 óra szinte csak a bemelegítés. Egyetlen végigjátszás is könnyedén elképesztő mennyiségű tartalmat kínál, miközben a különböző döntések, kapcsolatok és sztoriszálak miatt még az újabb végigjátszások során is folyamatosan találhatunk valami újat. Más karakterekkel indulni, más döntéseket hozni vagy egyszerűen csak másképpen megközelíteni egy küldetést teljesen eltérő élményhez vezethet. Nem véletlen, hogy sok játékos még az ötödik vagy hatodik végigjátszás során is belefut olyan dolgokba, amelyeket korábban észre sem vett.
Monster Hunter World
A Monster Hunter World egyik legnagyobb erőssége, hogy nem akar minden másodpercben látványos akcióval elkápráztatni. A szörnyek felkutatása, követése és megfigyelése legalább olyan fontos része a játéknak, mint maga a harc. Ez a tempó különösen jól működik hosszú távon. A hatalmas szörnyek elleni összecsapások izgalmasak, de közben van időnk felfedezni, felkészülni és megtanulni az ellenfelek viselkedését. Így több száz óra után sem feltétlenül érződik úgy, mintha ugyanazt a harcot ismételnénk újra és újra.
Stardew Valley
A Stardew Valley egészen más módon képes beszippantani. Itt nem démonokat gyilkolunk vagy birodalmakat építünk, hanem farmot gondozunk, halászunk, bányászunk, kapcsolatokat alakítunk ki, és lassan felépítjük a saját kis világunkat. Pont ez a nyugodt tempó teszi annyira veszélyessé. Nincs szükség folyamatos adrenalinsokkra ahhoz, hogy azt mondjuk: „na, még ezt megcsinálom, aztán kilépek”. Mire tényleg kilépünk, könnyen lehet, hogy már egy teljes évszakot végigjátszottunk.
Ez az öt játék teljesen különböző élményt kínál, de egy közös pontjuk biztosan van, ha egyszer igazán beszippantanak, a 100 óra többé nem hangzik olyan soknak. Nektek melyik az a játék, amit szinte nem tudtok letenni, vagy állandóan visszatértek hozzá?
Borítókép: Steam
