Tavaly nyáron kimaradt ugyan a szórásból, avagy a mozis premier idejében nem írtunk róla, de mivel HBO Maxon már elérhető a Barátnőt felveszünk, és több helyen olvastuk, hogy gátlástalan vígjáték, ami sokaknál kiveri a biztosítékot, úgy döntöttünk, hogy jobb később mint soha, és bepótoljuk a megtekintését. No, nem azért, mert gátlástalanságra vágyunk. Annák inkább egy jó vígjátékra, amiből manapság nincs túl sok. Persze, mint mindenben, ezzel kapcsolatban is megoszlanak a vélemények, elvégre én például a nyolcvanas és kilencvenes évek vígjátékain nőttem fel (vagy régebbieken), így nem mindenképpen a 2000-es esztendők prosztó, tabukat nem ismerő humoráért vagyok oda, de sokan azt tartják az aranykornak. Mert akkor még bárkinek és bárminek be mertek mutatni, és valahol ezt a mentalitást viszi tovább Gene Stupnitsky filmje is.
Amatőr szexmunkás
Maddie (Jennifer Lawrence) élete eléggé zsákutcába tart, mivel autóját lefoglalják, de lassan a házát is bukja, utóbbit pedig az Uber-sofőrködés menthetné meg, de ahhoz meg ugye autó kell. Mivel a nő a normál pincéri állásból nem tudja megmenteni otthonát, vészmegoldás után néz, így a legjobbkor érkezik az a hirdetés, melyben a kétségbeesett szülők partnert keresnek fiuknak, cserébe pedig egy autót biztosítanak, ami ugye pont jól jönne. Maddie tehát belevág az üzletbe, aminél 32 éves nőként kell a szűz, magának való Percy-t (Andrew Barth Feldman) belevezetni az életbe és a szexualitásba.
(Képek: Port.hu)
Persze ez nem egyszerű feladat, hiszen a gátlásos fiú mindent túl komolyan vesz, mindenhol a red flageket látja, ami részben viszont nála is érthető, pláne akkor, mikor Maddie kiéhezett, gátlástalan és erőszakos stílusban ront rá. A legtöbb humorforrás pedig a két teljesen eltérő karakter közötti különbségekből fakad. A nőnek komoly problémái vannak a dühkezeléssel és az indulataival, a fiú pedig abszolút teszetosza, nincs önértékelése, lényegében mindenben úgy viselkedik, mint egy kisgyerek. Ami persze valahol érthető, pláne, ahogy jobban megismerjük őket, miközben egyre több időt töltenek egymás társaságában, így személyiségük mélyére látva jobban átérezhetjük problémáikat. Persze jön a szokásos dráma és a pozitív konklúzió is, de addigra már teljesen leül a film.
Már legálisan nézhetjük a színésznő testét
És ez talán a legnagyobb probléma a Barátnőt felveszünkkel: egyszerűen nem tart ki a puskapor a végéig, és pont olyanná válik az élmény, mint Percy és Maddie első igazi ágyjelenete, avagy felkészülünk és várjuk az orgazmikus humorbombákat, de már azelőtt vége az egésznek, hogy egyáltalán elkezdenénk, így marad némi kielégületlenség és üresség. Pedig az elején azért okoz némi reményt az indítás. Nekem Maddie karaktere túl sok volt, ahogy néha a prosztóság is, mégis volt valami bája az egésznek, kezdve a történettől a karakterekig. Matthew Brodericket is nagyon jó volt látni a képernyőn, Laird, avagy az apa szerepében. Aztán a film egyik csúcsjelenete után már eleve inkább kedves, mintsem vicces egy-egy jelenet, majd az utolsó negyedben már az sem, ahogy beindul a drámázás, hogy csak a film legvégén kapjunk vissza némi bájt és jópofa hangulatot.
Ettől függetlenül muszáj kiemelni azt, ami talán a legtöbbször felmerül a Barátnőt felveszünk kapcsán, és ami az egyik legemlékezetesebb, ha nem is a legjobb jelenete: egy éjszakai fürdőzés következtében Jennifer Lawrence meztelenül ront ki a partra, ahol bunyóba kezd. Az egész jelenet annyira szürreális és olyan kellemetlen, hogy arra nincs szó. Nem is a meztelenség, hanem leginkább a stílus miatt. Van másik “bunyó” is a filmben, de az már viccesebb, pláne, hogy a sulis bulival kicsit sikerül beinteni a PC-kultúrának, illetve a mobilhoz nőtt “életnek”, amit sokan már teljesen természetesnek vesznek. De hiába a meztelenkedés, hiába nézhetjük most már legálisan a színésznő testét, aki 10 éve még botrányt csinált a róla netre került fotók miatt, és hiába van egy bája és némi humora a filmnek, ettől még azért nem lesz igazán jó vagy emlékezetes.
Amiért egyébként nagy kár, mivel a koncepcióban megvan egy jó vígjáték ígérete, amihez úgymond a gátlástalanság is assztisztálhat – és itt persze nem olyasmire gondolok, mint pl. a Buliszerviz, vagy éppen az Itt a vége, ami szerintem a prosztóság csúcsa. Jennifer Lawrence-nek meg kifejezetten jól áll a vígjáték, azon belül a kevésbé közönséges szituáció, és bár a kémia nem mindig működik Feldmannel, de azért aranyosak együtt. A történet lezárásáig arra is választ kapunk, hogy ekkora korkülönbség mellett működhet-e a kapcsolat, ahogy arra is, hogy mi számít igazán, így ha nem is egy katartikus filmélménnyel, de legalább happy enddel gazdagabban zárhatjuk be az alkalmazást. A mozijegyet nem biztos, hogy megérte volna, de ha már van előfizetésünk, egy próbát megér, mert sokat nem veszíthetünk vele, még akkor sem, ha a Barátnőt felveszünk az átlagból összességében alig-alig emelkedik ki.
- Barátnőt felveszünk (No Hard Feelings)
- Rendező: Gene Stupnitsky
- Játékidő: 103 perc
- Hazai bemutató dátuma: 2023. június 22. – de már HBO-n is elérhető
- Forgalmazó: Intercom
